Debrecen-Bánk | Fancsikai templomrom

A Debrecentől délkeletre eső és a várossal 1657 után összeépülő Árpád-kori Torna, későbbi nevén Boldogasszonyfalva (majd Boldogfalva) határa mellett feküdt a fancsikai erdőspuszta. Területe kicsivel nagyobb, mint az Árpád-kori Fancsika falu határa. A falu neve személynévi eredetű, már a XII. század végére megtelepedett. Csak a középkori Bihar vármegyében négy Fancsika nevű falu volt. Első okleveles említésekor 1273-ban a Heves vármegyében levő poroszlai monostor földje. A váradi püspök ekkor engedte át a falu tized-jövedelmét a káptalannak. A poroszlai monostor a Sártványvecse nemzetség Bajoni ágáé volt. Az 1332-1337 közötti pápai tizedjegyzékekben – a falusi plebanusok és az apátok jövedelmének egy tizedét a pápai szék részére szedték ekkor be – nem szerepel. Ennek ellenére népes, egyházas hely, mert Szalóksámson 1347. évi határjárásánál Fancsikát mint szomszédos falut írják.

Határának kiterjedését megadja az, hogy 1352-ben és 1363ban is Bánk és Pac között fekvőnek mondják. A XIV-XV. századokban is az ősi birtokos Bajoniak a földesurai. Az az 1456. és 1464. évi adat, mely szerint a Hontpázmány nemből származó Sztári (Esztári) Albert egy Fancsika nevű falu részbirtokát és Lacóháza és Szent János pusztabirtokok részeit Bajoni Istvánra örökíti, nem vonható teljes bizonyossággal a mi kutatott Fancsika falunkhoz. A Hontpázmány nemzetségbeli családok XIV. századi birtoklása ugyanis itt nem bizonyított. A XV. század utolsó harmadában a Szepesi család tagjai is részbirtokot szereztek Fancsikán. Amikor 1461-ben Szepesi László alkormányzó hét fia megosztozott az ősi birtokokon, Fancsika falut még nem találjuk ezek között. A Szepesi rokonság között 1495-ben per folyt a fancsikai részek birtokjoga miatt. 1552-ben 14 jobbágy telkét és 5 zsellér lakosát írták össze. Ez évben papját is említik. Ekkor a falu földesura Bajoni Ferenc, de egy-két jobbágyportája a Halmossy és Olgyai családnak is volt. A Szepesieket nem találjuk a birtokosok között. Az 1550-es években Fancsikán még több mint kétszáz lélek élt, de 1576-ban már mint pusztabirtokot írták.

A török feltehetően 1574-ben pusztította el. Debrecen már 1576ban zálogba vett Lukács ispántól egy kaszálót, és a Szepesi családból leányágon leszármazott Szilágyságiné Pribék Évától egy rétet és a Középerdő egy részét. E két utóbbit 1577-ben örökáron meg is vette. A Szepesiek a XVI. században mégis csak megtarthattak bizonyos részeket Fancsikán. Ezt az bizonyítja, hogy 1607-ben Szepesi Kata dédunokája, Becski László örökségét vették a debreceniek zálogba. Majd visszabocsátás után 1659-ben Becski Györgytől és Melith Györgyné Becski Zsuzsannától újra zálogolták. Az Olgyai család részbirtokát 1610-ben és 1634-ben örökáron vásárolta meg a város. A Bajoniaknak a család kihalása után losonczi Bánffy Gábor kezére jutott fancsikai részeit 1671-ben vették zálogba a debreceniek, majd a család magvaszakadtéval a királyi kincstártól zálogolták. A Szepesi részek örököseivel szemben a város a XVIII. század végén a zálogkiváltó pereket megnyerte. A zálogjog részben már el is évült s bizonyos részek már 1818 előtt örökvétellel Debrecené lettek. 1854 után a fancsikai erdőspuszta a polgárság tulajdonába került. Az elpusztult falu templomhelye a diószegi útfélen, az ún. Templomhegyen van. Alapjainak egy része még most is a földben rejtőzik.

A középkori Fancsikába olvadt be az Árpád-kori Újlak falu határának nagy része is. Első okleveles említésekor 1219-ben papja egy pályi jobbágy ellen emel vádat. Feltehetően már akkor is, mint 1310-ben a Gutkeled nemzetségbeliek faluja. Az évben Gutkeled-nembeli Bereck és társai a birtokot Mihály ispánnak és rokonságának engedik át. 1347-ben Szalóksámson határleírásában Fancsika határosaként mint néptartó falut említik. Templomának védőszentje Szent János volt, mert 1411-ben mint pusztabirtok már ezen a néven szerepel Debrecen tartozékai között. A puszta másik része a Bajoniaké volt. 1456-ban és 1464-ben is pusztabirtokként említik, ekkor Fancsika részeként. Az elpusztult Újlak – Szent János falu belsősége és templomhelye Nagycsere legdélibb részén, a fancsikai erdőspuszta határszélén van. Nagycserén élő helynév volt a Szent János hegye, az itt talált sok téglatörmelék bizonyosan a templom falaiból származott. 1557-ben a debreceniek birtokjogát Izabella özvegy királyné megerősíti egy, a Fancsikán elterülő Latótelek nevű pusztabirtokhoz. Ennek összekapcsolása a XV. század közepén említett Lacóháza – Latóháza birtokkal nem bizonyított. A fancsikai erdőspuszta a XVIII. század végén alig több mint 3446 hold, ebből közel 1973 hold az erdő.

Forrás:
Módy György: A debreceni erdőspuszták története 1945-ig In.: Historia et ars. Módy György válogatott tanulmányai (A Hajdú-Bihar Megyei Múzeumok Közleményei 59. Debrecen, 2006)