Csábrágvarbók (Čabradský Vrbovok) | Csábrág vára

Csábrágvarbók Korponától 12 km-re délre, a Litavába ömlő Varbók patak partján, 305 méter magasan fekszik. A falu neve is a pataknévből származik, mely füzest jelent. A község területén már a korai bronzkorban éltek emberek, a lausitzi kultúra temetőjét találták itt régészek. A falu neve először mint víznév szerepel egy 1135-ös okiratban Werbouch alakban. Következő említése 1256-ban történik, amikor IV. Béla király itteni lakosokat telepít át a közeli Németibe. 1262-ben Werbouk Inferior, 1285-ben Warabuk, 1342-ben Werbok néven szerepel az írott forrásokban. Részben Hont, részben Csábrág várának tartozéka.

Csábrág várát feltehetően Károly Róbert építtette Csák Máté halála után, majd 1335-ben a Dobrakutyai nemzetségnek adományozta, cserében Dobrakutya váráért. Csábrágot felépítése után egy ideig Litva várának mondták. Ezt az elnevezését a közeli, Litva nevű romvártól kapta, mely tőle délkeletre 3 kilométerre, szintén a Litva patak kanyarulatában állt, és az 1320-as években pusztult el. A két vár közelsége és azonos neve miatt e korán elpusztult vár adatait a történészek napjainkig tévesen Csábrág történelmében szerepeltetik. A „régi” Litva várát a 13. század második felében építtette a Hont-Pázmány nembeli Bozóki nemzetség, az első oklevél Haradnuk néven említi 1285-ben, és ma Cseri községtől délnyugatra, a Pusztavár-hegy északi végében találhatóak csekély romjai.

1342-ben a király Dobrakutyai Demeter fia Lőrinc fiaitól, Pétertől és Leukustól hűtlenség címén elkobozta „új” Litva várát (a későbbi Csábrágot) a másik, romos „régi” Litva várral, valamint 26 faluval és 6 vámmal együtt. Csábrág várának 1394-ben is Pusztalitva a neve, mai nevén 1462-ben fordul elő először. 1511-ben Bakócz Tamás erősíttette meg. 1517-ben azután II. Lajos király adománya, illetve Bakócz Tamás végrendelete nyomán végleg az Erdődyeké lett. Később Erdődy Klárával hozományul Pálffy Péter szerezte meg. 1547-ben Balassa Menyhért serege elfoglalta a Pálffyaktól, de 1549-ben Salm császári serege visszafoglalta.

A török csapatok Nógrád, Drégely, Szécsény és más közeli várak elfoglalása után gyakran portyáztak Csábrág felé, de nem sikerült bevenniük, ebben az időben Krusich János, Pálffy Katalin férje volt a vár kapitánya. 1584 után a törökök ellen megerősítették. A 17. század eleji Bécs elleni hadjáratokban rendre elfoglalták. 1622-ben II. Ferdinánd király báró Koháry Péter érsekújvári vicegenerálisnak és utódainak adományozta. A kurucok 1703-ban szállták meg, 1709 augusztusában csellel foglalta vissza gróf Pálffy János császári serege. 1731-ben itt halt meg Koháry István, majd a Koháryak nyári rezidenciája volt, míg a 19. század elején elhagyták és a könnyebben megközelíthető, kényelmesebb szentantali kastélyba tették át a honti uradalmuk székhelyét s azt választották állandó lakóhelyül. 1812-ben azután Koháry Ferenc József felgyújtatta a várat, azóta rom. Megközelítése gépkocsival Konszké (Konské) tanyára, onnan gyalog kb. 45 perc, Csábrágvarbók (Čabradský Vrbovok) községből mezei úton gyalog kb. 1 óra 15 perc.

Forrás:
Borovszky: Magyarország vármegyéi és városai Hont vármegye és Selmeczbánya (Magyarország vármegyéi és városai, 1906)
Thaly Kálmán 1867: Csábrág vára