Budapest, Kossuth Lajos tér

A Kossuth Lajos tér Budapesten, az V. kerületi Lipótvárosban helyezkedik el. A tér nem szabályos alakú, amely építéstörténete során mindig nehézségek elé állította a tervezőket és kivitelezőket. A tér újkori, első alakja Hild János 1804-ben készített rendezési tervén tűnik fel először. Az építész a mai tér déli részére piacot tervezett, míg az északi részt parcellákra osztotta. A tervezett piac helyett azonban egy gödrös szeméttelep alakult ki, amelyet Pest városa 1844-ben kezdett feltölteni. Valószínűleg innen származik neve: Tömő tér, bár ennek egyéb magyarázata is lehet. A parcellázásra szánt területen az 1820-as években kikötő létesült, amely változatos nevekkel szerepelt: Városi Fészer tér, Hajókászati tér, Schiffauswindsamt Platz, Städtischer Auswind Platz. A teret egy 1837-es térkép szerint a Királyi Hajóhivatal, illetve egy királyi katonai társzekértár foglalta el.

A Tömő tér elnevezést 1853-tól kezdték használni Stadt Schopper Platz német formában. Az Országház építésének idején, 1898-ban nevezték át a teret az elegánsabb Országház térre. Újabb átnevezésére az első világháborút követő forrongó időkben tettek kísérletet. 1918. november 19-én Krúdy Gyula javaslatára Köztársaság térre keresztelték át, mivel itt kiáltották ki 1918. november 16-án a köztársaságot. Az elnevezés alig több mint egy évig volt érvényben, amikor újra visszakapta előző nevét. 1927-ben, Kossuth Lajos születésének 125. évfordulóján avatták fel a téren Horvay János Kossuth-emlékművét. Az évfordulóhoz és az emlékműavatáshoz kapcsolódóan nevezték át a teret Kossuth Lajos térre. Az Országház építése és az Országház tér létrejötte következtében a betorkolló utcákat (Báthory utca, Alkotmány utca, Szalay utca) lerövidítették és átszámozták. Például a Szalay utca 8. ma 2. sz., az akkori 5. ma 1. sz.) (a Néprajzi Múzeum)

A teret Magyarország német megszállása, 1944. március 19-ei állapotára állították vissza a 2010-et követő időszakban azzal, hogy a tér a Szabad György Irodaház felépítésével jelentős, hagyománykövető építészeti kiegészítést kapott. A Kossuth Lajos tér az Országházzal együtt a magyar államiság egyik szimbolikus helye és hazánk modernkori történelmének egyik fontos tanúja, méltán nevezhető a „nemzet főterének”, ahol II. Rákóczi Ferenc lovas szobra az egyetlen, amely a vezérlő fejedelem halálának 200. évfordulós felállítása óta rendületlenül ott áll a helyén. 1987. december 11-én az Egyesült Nemzetek Oktatási, Tudományos és Kulturális Szervezete (UNESCO) Világörökség Bizottsága felvette a világörökségi listára a Budai Várnegyedet és a pesti Duna-part Margit hídtól Szabadság hídig terjedő látképét, amelynek fontos eleme a Steindl Imre által tervezett Országház is. 2012. január 1-től a Kossuth tér Magyarország egyetlen kiemelt nemzeti emlékhelye, amelynek része az Országház épülete, a Néprajzi Múzeum és a Földművelésügyi Minisztérium (2018-tól Agrárminisztérium) épülete is.

A tér legfontosabb épülete a Steindl Imre által tervezett neogótikus stílusú Országház, amelynek építéséről az állandó országház építéséről szóló 1880. évi LVIII. törvénycikk rendelkezett. Az építkezés 1885-ben kezdődött meg, és 1902-ben adták át az épületet, de a belső munkálatok még 1904-ig folytak. A tér első épülete a Földművelés-, ipar-, és kereskedelemügyi minisztérium eklektikus stílusú épülete volt, amelyet Bukovics Gyula tervezett. Ez volt Magyarországon az első olyan épület, amelyet minisztériumnak épült, és átadástól, 1887-től a mai napig a mezőgazdaságért felelős minisztérium székhelye. Az épületben a korábban említett intézményeken kívül helyet kapott még az igazságügyi minisztérium, a Főügyészség, a Földtani Intézet, az Országos Statisztikai Hivatal, az Országos Mintapince, a Borászati Kormánybiztosság, a Vasúti Központi Telekhivatal és a Bányakapitányság is. Az igazságügyi minisztérium csak 1918. november 30-án költözött el innen. Az épületet többször korszerűsítették és bővítették. Az épület árkádsora alatt a magyar mezőgazdaság jeles egyéniségeinek állított szobrok láthatók.

Az Országházzal szemben, a tér keleti oldalán található a Hauszmann Alajos által tervezett – az országház-pályázaton második díjat nyert tervhez hasonló – neoreneszánsz stílusú Igazságügyi Palota (Kúria). Az építkezést 1893-ban kezdték meg, és zárókövét a Millennium évében, 1896-ban, I. Ferenc József magyar király jelenlétében helyezték el. Az épületben a Magyar Királyi Kúriát, a Budapesti Királyi Ítélő Táblát, a Budapesti Főügyészséget és a Koronaügyészséget helyezték el. A palota külső figurális díszei között a legfeltűnőbb Senyei Károlynak a főhomlokzat középrizalitját koronázó hármasfogatú diadalszekere (triga). A többi alkotást is a kor legnagyobb magyar művészei készítették: Fadrusz János, Zala György, Róna József, Donáth Gyula. A központi csarnok mennyezetfreskóját Lotz Károly készítette. A nagy csarnokban volt látható eredetileg Strobl Alajos Justitia-szobra, amely ma a Markó utcai Kúria épületének előcsarnokában található. A második világháborút követően, 1949-ben az épületben nyílt meg a Magyar Munkásmozgalmi Múzeum, majd 1957 áprilisában nagyobb részét a Magyar Nemzeti Galériának utalták ki, az Alkotmány utcai szárny pedig a Párttörténeti Intézeté lett. A Galéria 1972–75 között felköltözött a Budavári Palota egyik szárnyába. Felszabaduló helyiségeit a Néprajzi Múzeum kapta meg, amely 1973-ban kezdett beköltözni, s jelenleg is az épület nagy részét használja. Az épületben a tervek szerint – visszakapva eredeti funkcióját – a Kúria fog működni, a múzeum pedig a Városligetbe fog költözni.

Az Igazságügyi Minisztérium Kossuth tér 4. szám alatti, mai épületegyüttese eredetileg két szomszédos telekre külön-külön emelt épületből áll. Az akkor Országház nevű térre eső telken Wellisch Alfréd építész által tervezett és épített eklektikus stílusú bérház 1911-re készült el. Budapest ostroma során a Kossuth téri homlokzat két sarkán álló kőből faragott kupolák és a tetőszerkezet megsérültek. Ezeket azonban az újjáépítés során nem állítottak vissza eredeti állapotukban, hanem egy újabb emeletet húztak fel az épületre. Az épületet 1950-ben államosították, és ide került az Építésügyi Minisztérium (majd ennek utódjai 1990-ig működtek itt). Ekkor a Wellisch-házat a mögötte lévő épülettel egyesítették, amely korábban a Magyar Általános Kőszénbánya Részvénytársaság ötemeletes nyugdíjintézeti palotája volt. Az épületek között a tűzfalak megbontásával biztosították a közvetlen átjárást. Az épületet 1990-ben vette használatba a Miniszterelnöki Hivatal. 2014-től az Igazságügyi Minisztérium központi épülete lett. 2013-ban a Steindl Imre Program keretein belül az utca felőli oldalakon mind a tetőt, mind a homlokzati kontúrt az eredeti állapotnak megfelelően állították helyre, vagyis visszabontották a ráépített emeletet is. A saroktornyok gombakupolái, a hangsúlyos fiatornyok és a gerincdíszítés titáncink lemezből készültek. A két épületet tónusában közel álló, de eltérő színre festették a felújítás során, ugyanakkor a nyílászárók egységes színe kifejezi az épülettömb funkcionális egységét.

Az egykori Géza (1956-tól Garibaldi) utcai háromemeletes, belsőudvaros, századfordulós stílusban készült épületet (Kossuth Lajos tér 5. sz.) a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete építtette, 1902-ben. 1952-ben költözött ide a Találmányi Hivatal, amelynek jogutódja, a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala ma is itt működik. A Kossuth Lajos tér déli térfala négy építési telket, illetve három épületet foglal magába. Az 1920-as évek végére az Országházat körülölelő építészeti terek közül már csak a déli térszakasz állt üresen. Ekkor, 1928-ban a Fővárosi Közmunkák Tanácsa a tér építészeti harmóniája érdekében megbízta Hültl Dezső műépítészt, hogy a térszakaszra egy egységes, mind a négy felépítendő épületet magába foglaló homlokzatot tervezzen. Így született meg 1928-ban az a neoreneszánsz homlokzati terv, amely részben a második világháború, részben az azt követő kommunista diktatúra művészetszemlélete miatt akkor csak a szimmetriatengelyéig készülhetett el. 1929-ben a Kossuth Lajos tér déli térfalának sarkán felépült az első bérpalota, amely szerkezetileg és belső kialakítását tekintve a Révész Sámuel és Kollár József építészpáros alkotása. A Rákóczi-szobor felavatásának évében – 1937-ben – Hübner Tibor és Gyenes Lajos tervezők munkájaként a 9. házszám alatti épülettel tovább épült a térszakasz. Az ún. MTESZ-házat (Kossuth Lajos tér 6–8. sz.) 1972-ben adták át a déli térfal még egyetlen üres telkén felépítve. Közkeletű elnevezését arról kapta, hogy itt működött a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége (MTESZ). A vasbeton pillérvázas szerkezetű épület tervezője Pintér Béla. Az épület aljában volt a M2-es metró bejárata. A MTESZ-házat 2016–17-ben lebontották, a telekre az utóbb Szabad György-Irodaháznak keresztelt épületet építették fel az eredeti, Hültl-féle homlokzattal, de modern belső térrel, így a Közmunkák Tanácsának 1928-as rendelkezése 91 évvel később, 2019-re valósult meg. Metróbejáratot itt is kialakítottak, az épületet pedig alagút köti össze az Országházzal.

A Málnai Béla által tervezett Magyar Állami Kőszénbánya Részvénytársaság Nyugdíjintézete Kossuth Lajos téri bérházát 1928-ban adták át. Eredetileg egy emelettel magasabb lett volna az épület, de a hatóságok nem engedélyezték, hogy az az Igazságügyi Palota párkányzata fölé magasodjon. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa Hültl Dezső fővárosi építész javaslatait figyelembe véve határozta meg az épület arányait, az emeletek számát, a párkányok, rizalitok elhelyezkedését. Az ötemeletes, három belső udvaros neobarokk épület díszítőelemei közül ki kell emelni a Jungfer Gyula műhelyében készült díszes kovácsoltvas kaput. A ház homlokzatán látható szobrokat Beck Ö. Fülöp készítette. A MÁK-palota földszintjén nyílt meg 1931-ben a tér híres kávéháza, az Elysée. 2019 óta Franciaország budapesti nagykövetsége található az épületben, a diplomáciai misszió ekkor költözött át korábbi helyéről, a Lendvay utcából. Kossuth Lajos tér 16–17. sz. A hatemeletes, belső udvaros, századfordulós stílusban épült bérházat Révész Sámuel és Kollár József tervezte. Ugyanezen tervezőpáros nevéhez fűződik a Kossuth Lajos tér 10. alatti historizáló stílusban épült bérpalota is.

Az Országház ma is működő kazán- és bérháza a mai Balassi Bálint utca 1-5 szám alatt épült, 1898-ban. Az Országház építését felügyelő miniszterelnök döntése alapján az Országház fűtűsét a Házon kívülről kellett megoldani, hogy a monumentális épületet ne csúfítsák el kémények és a fűtéshez szükséges szénmennyiség folyamatos rakodása és tárolása sem illett az elképzelt méltóságteljes környezetbe. Az épületet szintén Steindl Imre tervezte, aki ezáltal megalkotta az Országház 150 méter hosszú, ma is működő, és egyben Európa egyik első, a korában legmodernebbnek számító gőz alapú távfűtési rendszerét. A szellőzést és a klímatizálást pedig a Kossuth téri két légbeszívó aknából, alagutak rendszerén keresztül bevezetve oldják meg. A külső homlokzat mögött rejlő, az eredeti állapothoz képest egy emelettel bővített bérház korábban az Országház állandó dolgozóinak lakhelyéűl szolgált, de mára több funkcióval is bővült. Itt található többek között az Országgyűlési Őrség állománya, az Országház központi levélelosztója és átvizsgálója is. A bérház mögötti telekrészen található a ma is működő, hatalmas korabeli szenespincékkel rendelkező kazánház. A közelmúltban felújított épület mai neve: Tisza Lajos Irodaház.

Biarritz-ház/Amerikai ház/Bauxit-ház (Kossuth Lajos tér 18. sz.) A nevezett épület egy öt épület-együttesből álló háztömb részét képezi. Az épületeket a korszak neves építészei tervezték, úgymint Breuer Imre, Falus Lajos, Fried Miksa, Möller Károly, Preisich Gábor, Vadász Mihály és Verő Imre. A Fővárosi Közmunkák Tanácsa a Kossuth Lajos tér építészeti arculatának megőrzése céljából előírta, hogy az együttes csak egységes homlokzattal épülhet fel. A homlokzati terveket Wellisch Andor építész készítette. A Bauxit Ipari Részvénytársaság által 1937–38-ban épített ház a tömb első épülete volt. Legkorábbi közkeletű nevét, a „Bauxit-ház” elnevezést is ez alapján nyerte. A ház elnevezésére és történelmére a földszintjén 1938-ban megnyílt Biarritz kávéház volt a legnagyobb hatással. A háztömb egyik lakóépülete (Balassi B. u. 2/b) a környék több házához hasonlóan 1944-ben „csillagos házként” is működött. Egy másik épületrész (Széchenyi rkp. 12/a.) 1945-től az Egyesült Államok katonai missziójának székháza lett, mely által még ma is sokan „Amerikai-házként” ismerik.

A Kossuth Lajos tér parkja történelmi korok mementója: itt található az országzászló és a forradalmi áldozatok öröklángja, a halála 200. évfordulójára készült II. Rákóczi Ferenc-szobor, a tér névadója, Kossuth Lajos tiszteletére születése 150. évfordulójára elkészült és 1952. szeptember 19-én felavatott Kossuth-szoborcsoport, az 1956-os Kossuth-téri sortűz áldozatainak jelképes sírja és emlékművük a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium falán. A Dunaparton Kovács Béla és a József Attila szobor áll. Utóbbi helyén id. Andrássy Gyula emlékműve volt az első szobor a téren, ami 1906-tól 1945-ig állt. Helyére a költő alakja csak 1980-ban került. Gróf Tisza István 1934-ben emelt, 1945-ben ledöntött és 1948-ban eltávolított emlékművét 2014-ben úja felállították. A Földművelésügyi Minisztérium előtt Nagyatádi Szabó István szobra látható. A tér északi részén pedig az 1975-ben emelt Károlyi Mihály szobor állt, de 2012. március 29-én elszállították innen. Előbb egy kőbányai öntöde telephelyére került, majd szeptember 5-én Siófokon állították fel ismét, mivel a szobor alkotója, Varga Imre siófoki származású.

Forrás:
A Nemzet Főtere: Az Országgyűlés Hivatalának kiadványa a Kossuth tér történetéről
Gerő András: Térerő. A Kossuth tér története