Bozók (Bzovík) | Bozóki prépostság romjai 

A Hontpázmán nembeli Lampert comes 1135-ben alapította a valószínűleg eredetileg bencés, de később premontrei apátságot, s az apátságnak adományozta Szenográdpraediumot, a Badin villában levő praediumot, azután Kőkeszin, Nényén, Szkornán, Pásztón, Páldon, Maróton, Palatnán, Szebellóben, Dopupon, Nyéken, Darázsin, Borin, Szőllősön és Litván levő birtokrészeket. Az apátsági birtokok Korpona határáig értek, ami a várossal ismételten határpereket eredményezett. 1238-ban a Brachu nevű prépostsági földet a korponaiak 20 márkáért bérlik, s 1244-ben IV. Béla lehetőséget ad a városnak a föld megszerzésére, s a következő évben a csereként megszerzett föld birtokjogában a várost megerősíti. 1247-ben Szobok birtokosa a prépostság. IV. Béla 1262-ben az 1135. évi adománylevelet erősíti meg, amikor már a prépostságé Terpény, Badin, Varbók, Konszka és Domanyik egyes részei is. 1285-ben a prépostság Szebellébet, amely az esztergomi káptalan Szebellébjének szomszédságában volt, a tizedszedés jogáért átengedi a káptalannak. 1311-ben, ill. 1316-ban Korpona várostól bizonyos, a Korpona vizén levő malomrészt vásárol a prépostság, amely 1331-ben Tótdomanyik és Zamar népeinek bántalmazása miatt emel panaszt.

1337-ben Litvai Péter foglalja el erőhatalommal a kolostort és az az alatt levő ,,villa”-t.]l339-ben Domanyik, és Zamartelke elfoglalása miatt emel a prépostság panaszt, 1340-ben viszont a páldi birtokrészt átengedik az esztergomi káptalannak. 1350-től a pilisi apátsággal maróti birtokrészek felett indul per, amelyben az országbíró 1354-ben Bozókot két ekényi föld jogában megerősíti, Pilis pedig perpetuum silentiumot kap. 1354-ben Páldot Vesszős mesternek adja a prépostság, Bozók község pusztulását elkerülendő az új telepeseknek jelentős kedvezményeket ígér. Korponával 1357-ben és 1365-ben is folyik a per, 1361-ben Pomat elfoglalásától tiltja a prépostság Unyatini Mihályt, 1367-ben a sági prépostsággal indul per Nádas határa felett, 1376-ban Pribeli családdal, s a pereskedésről még 1411-ből is vannak adataink. 1378-ban Domanyikot és Zamartelket a méznevelői jobbágyoknak adják használatba. 1378-tól a prépostság a Domanikiakkal évtizedekig pereskedik, 1394-ben pedig Unyatin elfoglalása miatt Unyatini György ellen emelnek panaszt.

1396-ban a prépostság 112 aranyat ad a török elleni hadjárat céljára. 1397-ben a bozóki prépost ellen hűtlen kezelés miatt emelnek vádat, s Zsigmond király a vizsgálattal a leleszi konventet bízza meg. 1402-ben a prépostság Szele birtokosa, László prépostot viszont Varbóky János meg akarta gyilkolni. 1406-ban a prépostság és jobbágyai viszályában Borbála királyné állapítja meg a jobbágykötelezettségeket. 1412-ben Apátit — minden valószínűség szerint az 1135-ben kapott nényei birtokrészt — a prépostság Rákóccal cseréli el. A következő évben a korponai rector és a prépostság között folyik per, 1418-ban a prépostság Alsókon birtokos, 1425-ben pedig az esztergomi káptalannal a szebellébi tiz ekényi föld felett pereskedik. Korponával 1425, 1430, 1431-ben is pereskednek, a Bényiekkel 1426-ban, a Domanikiakkal 1427-ben, a Varbókyakkal 1429-ben. A prépostságot 1428-ban Újfalu birtokába iktatják. Aprópostságnak a századközepén hatalmaskodásokból kifolyólag számos pere van, igy 1444-ben a korponai várnagyok Varbókot és Terpényt dúlják fel, 1446-ban Kaszai Kakas György pedig Szenográdot, Lackót, a két Alsókot, Újfalut, Lehotkát, Rákócot. 1463ban Csekóc és Alsómladonya lakosait mentesítik a lucrum camerae fizetése alól. 1467-ben Korbaszt mint prépostsági birtokot említik. 1468-ban a prépost Béli István özvegyével és fiával áll perben, 1470-ben viszont a prépostság alsóés felsőmladonyai, bozóki, terpónyi, szenográdi ós litavai jobbágyait vádolják hatalmaskodással.

1473-ban Tamás konventi presbiter emel panaszt Albert prépost ellen, mert az állítólag Csery Jánossal a konventre hátrányos egyességet kötött. 1476-ban a sági préposttal folyik per Marót miatt, amely Bozóké ugyan, de Ságot „iure feudali” illette. 1478-ban Kismarót praediumot a prépostság az egegiek bérletébe adja. 1480-ban Újfalu máskent Felsődomanyikon Varbóky Farkas Jánostól örököl birtokrészt a prépostság, s a Domanikiakkal pereskedik. Az 1505 körüli években Gadóczy Benedek a prépostság birtokosa. A prépostság egyébként 1496—1512 között Felsőteszéren zálogbirtokos. 1508ban Ulászló erősíti meg Dévai Andrásnak az esztergomi érsek által törtónt préposti kinevezését. 1517-ben Balassa Ferenctől Szobokórt Litavát szerzi meg, 1522-ben a prépost Szuhányon egy, 1523-ban Unyatinon két jobbágytelket vesz zálogba, 1524-ben pedig a bozóki vámról van adatunk, a Dacsó örökösöktől Lehotkai birtokrészt szerez. 1525-ben Unyatinon Palojthay Lászlótól, Lehotkán pedig Kiscsalomiai Sebestyéntől vásárol birtokrészt, Lehotkán és Szuhányon pedig Palásthy Andrástól. 1530-ban Balassa Zsigmond emberei pusztították és foglalták el. Balassa a rendházat erőddé alakította és abban hajdúkat helyezett el védelmül. Az elűzött premontreiek ekkor levéltárukkal együtt a garamszentbenedeki bencésekhez menekültek. 1546-1559 között Balassa és sógora, Fánchy György a monostor köré várat épített, melynek falai ma is állnak. A kéttornyú templomából az egyik torony és szentélyének egy része egészen 1945-ig fennmaradt ugyan, de ekkor egy bombatalálat azt is lerombolta.

Forrás:
Bakács István: Hont vármegye Mohács előtt (Budapest, 1971)