Bogdása | Szent Péter és Pál apostol-templom

A falu nevének legkorábbi, ma ismert említése egy 1266-os okiratban lelhető fel, mely arról tanúskodik, hogy a Haraszt-nemzetségbeli Miklós bán fiai megosztoztak egymással az országbíró előtt. Az írás szerint az öt fiú közül Sebestyén és Péter kapta Bogdását és hozzá Kustánt, Baranyában. Később a Cserményiek birtokolták a falut, de 1466-ban a pécsi káptalan megvásárolta a területet. A török hódoltság idején a vidék elnéptelenedett, a 18. század elején lakatlan pusztaként került vissza a káptalan birtokába. A 19. század közepétől német és délszláv családok telepednek le a faluban. A mai lakosság vegyesen római katolikus és református vallású, mindkét felekezetnek önálló temploma van.

A katolikus templom Szent Péter és Pál tiszteletére épült, szentélye 15. századi gótikus formát őriz, így az Ormánság legrégebbi, ma is álló egyházi építménynek tekinthető. Az épületet 1749-ben restaurálták, ekkor kapott barokk formát a templomhajó és a torony. Berendezése is figyelemre méltó, a fő és mellékoltárok, az orgona, a keresztelő kút a 18. században készült copf stílusban. Támpilléres, háromboltszakaszos hajója és támpilléres, félnyolcszögű szentélye van. 1746-ból való a tornya, a sekrestyéje, a hajó és a szentély boltozata. A torony sisakját 1850-ben készítették. Szószéke barokk. A hajóval csaknem azonos szélességű poligonális szentély jellemezte alaprajzi forma jelenik meg Bogdása templomán.

Forrás:
Balázsik Tamás: A túronyi református templom In.: Mentényi Klára szerk.: Műemlékvédelmi Szemle 2001 szám Az Országos Műemléki Felügyelőség tájékoztatója (Budapest, 2001)
Pesti János (szerk.): Baranya megye földrajzi nevei. II. – Baranya monográfiai sorozat (Pécs, 1982)