Berettyóújfalu | Fehértemplom romja

Nevét első birtokosáról, vagy templomának védőszentjéről kaphatta, így alakult kia Pauli – magyarosan Pályi – név, amit a többi hasonló nevű településtől való megkülönböztetés céljából egészítettek ki a Berettyó egyik itt folyó ágát jelölő, az írottforrásokban Her-ként szereplő Ér nevével. Az első itt megtelepülő, a korai uradalmatmegszervező nemzetség nevét írott forrásokból nem ismerjük, csupán annyit tudunk,hogy 1170 körül itt építtették fel impozáns megjelenésű, nyugati toronypáros, háromhajós román stílusú monostorukat. Amikor 1972–75 között régészeti feltárást végeztek a ma Csonkatoronyként ismert műemléki templomrom közvetlen környezetébenaz egykori apátsági templom alaprajzának tisztázása végett, a feltáró Módy Györgyés Kozák Károly egy korábbi, kisméretű egyhajós templom alapfalaira, illetve az aztkörülvevő falura utaló leletekre és sírokra leltek.

A monostor építésekor a falu legfeljebb 10-15 családból álló népességét áttelepítették az északkelet felől szomszédosEgyházszigetre, ahol új plébániatemplomot is emeltek számukra, valamikor a 12. század utolsó harmadában. A kisméretű egyházszigeti templom különleges alaprajza a tarnaszentmáriai temploméhoz hasonlatos, ahol a szentély megemelt padlószintje alatt altemplom (kripta) húzódott, melybe egy szentélyletekintőn keresztül lehetett lepillantani. Ez a templom is elpusztult a tatárjárás idején, mert egy harmadik, gótikus stílusútemplomot is emeltek legkésőbb a 13–14. század fordulóján. Ennek a templomnak aromjaira 1879 tavaszán szántás közben találtak rá. Noha a korszak olyan elismert szakemberei is megtekintették, mint Storno Ferenc festőművész, vagy a magyar régészetegyik megalapítója, Rómer Flóris – sőt, még feltárására is megvolt a szándék – megismerésére csak 1896-ban került sor egy amatőr ásatás keretében. Ekkor kerültek napvilágra a térképek és a népnyelv által – építőanyagának színére utalva – Fehér templomnak nevezett egyház maradványai.

Leletmentő ásatás során 1980-ban Módy György feltárta a herpályi nemzetségi monostortól keletre kb. 500 méterre a falu XII. századi templomát, az úgynevezett Fehértemplomot. Herpály (Érpályi) falu első kis templomának maradványait terepbejárás illetve kéziratos térképek adatai alapján lelte meg a kutató. Az alapot 10-12 cm vastag sárga agyagdöngölésre faragott kövekből rakták fel. 8-12 sor téglafalazást találtak, kivéve a nyugati falat, amely a legbolygatottabb volt. A déli fal vastagsága 1 méter, a nyugati falé 1,1 méter. A hajó belső hossza 6,2 méter, szélessége 5,8 méter. A félköríves szentély szélessége 4,4 méter, hosszúsága 2,9 méter. Az alaprajz értékelésekor Módy György érdekes megfigyeléseket tett. A félköríves szentélynél a körív középpontja nem a hajó északkeleti sarkának vonalában van, hanem attól keletre, így a szentély északi oldala a patkóívhez hasonlóan, visszafelé görbül. Belső oldala egyenesen csatlakozik a hajó keleti falához. A déli oldalon a szentély íve a félkörnek megfelelő. Ez a hajó északkeleti és délkeleti sarkának eltolódása miatt alakult ki. A hajó keleti végénél egy északdéli irányítású fal maradványait találták, amely a hajó felező vonaláig tart. Ennek valószínű magyarázatát a tarnaszentmáriai egyházzal való analógia adhatja. Ez a herpályi kis templom altemplommal épülhetett, ennek nyugati oldala a fentebb leírt fal. A déli részen, bár nem került elő, lehetett a kriptába vezető lejárati lépcső, középen a szentélybe vezető lépcső esetleg (Tarnaszentmária), vagy letekintő nyílás, mint a feldebrői altemplom esetében.

A másik érdekes megfigyelés a hajó északkeleti sarkának vastagsága, a délkeleti saroktól eltérő kiépítése. Az ásató Módy György és építész munkatársa Rácz Zoltán arra gondoltak, hogy harangtorony alapja lehetett (Somogyvámos, Szőcs-Dabas). A hajó közepén centrálisán elhelyezett téglakeretes sír is előkerült. Herpály parochiális egyházának építési idejét a XI-XII. század fordulójára teszik. A félköríves szentélyzáródású kis templom alapfal maradványait feltárás után konzerválták s úgynevezett romos helyreállítással bemutathatóvá tették. A területet régészeti és műemléki védettség alá helyeztettük. Ennek ellenére 1993-ban egész Bihart érintő gázvezeték fektetéskor a védett területen keresztül húzták meg a gázvezeték árkát és kismértékben megrongálták a templom, nagyobb mértékben pedig a templomkörüli temető területét. A MOL elismerve azt, hogy nem eléggé körültekintően járt el, jóllehet a hibát a helyi tsz követte el, a temető hitelesítő ásatására anyagi keretet biztosított. Így került sor 1993. június 21-től a leletmentő ásatásra. A templom ÉNy-i sarkától 5 méterre 3 méter széles és 20 méter hosszú szelvényt húztunk, majd ettől Ny-ra 4 méterre még egy 10×3 méter hosszú szelvényt, amelyekből összesen 35 sír került elő Ny-K-i tájolással. Az 1980. évi leletmentésen előkerült sírokkal együtt 40 sírt sikerült feltárnunk. Az 1980. évi leletmentő ásatás során a kutatást megelőző mélyszántás után 30-50-re tehető a teljesen elpusztított sírok száma.

Forrás:
Bocsi Zsófia: Berettyóújfalu és környéke története az Árpád-korban
M. Nepper Ibolya: A Hajdú-Bihar megyei Múzeumok régészeti tevékenysége In.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1999 (Debrecen, 2000)