Becsehely | Polai Mindenszentek-templom

Nagykanizsától nyugatra, Letenye mellett, a zalai dombvidéken fekszik Becsehely. E helységhez tartozik a hajdan önálló Pola község, melynek kis, román kori eredetű temploma a falu közepén fenyőfáktól körülvéve emelkedik. Okleveles adatok a községet 1273-ban említik először, Váró szomszédságában. Ekkor Péter comes birtoka volt. A XIV. század elején hallunk ismét Pola helységről. Ekkor Henrik fia Hedrik és rokona, Lenche Péter fia Mihály bírtak itt részeket, melyeket 1325-ben Lenche elcserélt Lendvai Miklós mesterrel, Hedrik pedig itteni részét 25 márkáért eladta neki. De Lenche Mihály azért birtokos maradt továbbra is itt, mert ugyanebben az évben Károly Róbert utasította a zalavári konventet, hogy Sándor fia László királyi ember menjen Pulah birtokra, és Chaba itteni részét járja meg és adja vissza Lenche Péter fia Mihálynak.

Ez a polai rész lehetett az, amelyet Mihály később elcserélt Lendvai Miklóssal tolmácsi rész jószágért. Ezt azonban elfoglalta Polai Miklós és Imre, de 1348ban visszaadatta a király. Ugyancsak 1348-ban Polai (Polyani) István Lendvai Miklós prókátora volt. 1352-ben Tolmach határjárásában az egyik határjel Polyan possessio mellett van. Lenche Mihály halála után polai részbirtoka miatt Polai Iwan fia Imre, Miklós fia János és Jakab deák pereskedtek. 1355-ben Drugeth Miklós országbíró úgy döntött, hogy meg kell felezni a vitatott részbirtokot: a keleti részt Jakab deák özvegye és fiai kapták, 13 szőlőskerttel, nagy pincével és egy udvarhellyel, a nyugati részt pedig Iwan fiai kapták. Később azonban e birtok egy része idegen kézre került, és Zsigmond 1409-ben Polai Miklós fiait: Lászlót és Domokost beiktatta idegen kézen levő itteni részűkbe. A XV—XVI. században többször szerepel az oklevelekben a Polai-család. 1446-ban királyi ember volt Polai Domokos fia István és Mihály fia Domokos. 1480-ban a Vas megyei Pólyáni Tamás özvegye a hitbéréről végrendelkezvén, az ura birtokai közt említ polai részjószágot is.

1496-ban Polyani Tamás fiait, Ozsvátot és Györgyöt itt szólítja fel a várnagy adósságuk megfizetésére. Amikor Tamás fia Ozsvát, s ennek fiai: .Ferenc és György új adományt kaptak vasi és soproni birtokaikra, ezek között szerepelt polai részük is. 1510-ben Polyani György leánya, Kata követelte Polyani Ozsváttól az atyja birtokaiból, így a polai birtokból is, az őt illető részt. 1513-ban Polai Bán dános leányait, Ilonát, és Dorottyát, aki Pataki Péter deák felesége volt, teljes jog címén beiktatták polai részeikbe. Az 1513-i adólajstrom Péter deáknak egy portáját említi. Ez az előbb említett Pataki Péter deáké lehetett. A polai templomot az 1332—33-as pápai tizedjegyzék említi először: ,,Item omnium sanctorum de Pulach.” Papja, Mihály, 1333-ban 40 kis dénárt, 1334-ben hasonlóképpen 40 kis dénárt fizetett pápai tized fejében.

Amíg a község közigazgatásilag Zala megyéhez tartozott, addig a pápai tizedjegyzék tanúsága szerint a polai plébánia a zágrábi püspökség bekcsényi főesperességéhez tartozott. E püspökséget a Dráva-Száva közének és Szlavóniának megszerzése után Szent László király alapította 1089 — 1090 táján. Az első gyepűvonal a Mura torkolatától északnyugati irányban haladt és a Kerka vize fölött érte el a későbbi Vas megyét. Ezeket a gyepűvonalon túl fekvő területeket — a Kerka—Mura közt és a Muraközt bevonták a királyi vármegyei szervezetbe. Egyházigazgatásilag mindjárt a zágrábi püspökség megalapításakor ahhoz csatolták. E területet a Mura két részre osztja, s így két igazgatási kerületre osztották: a muraközi és a bekcsényi főesperességre, melyeket azonban már a XIII. század hetvenes évei előtt egyesítettek. A főesperesség névadója, Bekcsény (a mai Becsehely), Polától 2 — 3 km-re fekvő plébánia volt. Bekcsény neve török eredetű, a magyar Ör helynévnek felel meg. Mint már említettük, a gyepűvonal a Murától erre vonult északnyugat felé, s így ezt a helyet régi határőrtelepnek tekinthetjük. A bekcsényi főesperesség déli határa a Dráva, nyugati határa a megyehatár volt. Északkeleti határait is megrajzolhatjuk a forrásanyag alapján. Ez nagyjából egybeesett az első gyepűvonallal. Kiindult a Murától Tótszerdahelynél, északra haladt Szentmárton és Bekcsénhely mellett, Tolmács után keletre hajolt, innen északnyugati irányban Magyarod, Gutorfölde, Hernyék mellett, vonult a Kerka mentén az országhatárig.

A gyepűvonalban levő, és nyilvánvalóan szintén határőr falu Pola Mindenszentek tiszteletére szentelt templomáról nem sok okleveles adatunk maradt fenn. 1355-ben említi egy, már fentebb is idézett oklevél. Ez oklevél szerint Lenche Mihály részbirtokát a következő módon osztják meg: a Polyah possessioban épített Mindenszent-templom szentélye oldalától egy sorban kelet felől az egyik, nyugat felől a másik fél birtokrésze esik. 1484-ben Demeter nevű papjáról olvashatunk. 1498 — 99-ben Simon volt a plébánosa. Ugyancsak 1498ban János olvasókanonok és a csázmai egyház helytartója a tisztelendő Polyani, Gereczei, Zentmártoni, Beeczi és más zágrábi egyházmegyei plébánosokat felszédítja, hogy hajtsanak végre szentszéki ítéletet Beeczi Ádám deák ellen. Míg a községre és birtokosaira vonatkozóan a XVI. századból is maradtak fenn adatok, addig a templomról a XVI- XVII. században semmit sem hallunk. A XVI. század közepétől a környéket gyakran érik török támadások. Amíg Kanizsát Thury György tartani tudja, addig a környéken nincs nagyobb baj. 1566-ban 200 főnyi őrség van Kanizsán. 1571-ben meghalt Thury György, de Kanizsát 1594-ben újra megerősítették. A török támadások azonban megerősödtek a Mura mentén. 1600. szeptember 18-19-én Zrínyi lovasai átkeltek a Murán, és Letenyénél, mely Polához egészen közel fekszik, nagy győzelmet arattak. Kanizsa azonban 1600-ban török kézre került. Osztrák kapitánya, Paradeiser átengedte nekik.

Pola ugyan már nem tartozott a törökök uralma alá, de mivel éppen a határterületen feküdt, nyilvánvalóan sokat szenvedett a török háborgatástól. Temploma azonban nem pusztult el a török harcok során. Rómer Flóris a múlt század hatvanas éveiben ottjártakor érdekes dolgot jegyzett fel: „Csodálkozásomat fejezvén ki a fölött, hogy ezen imolát a törökök meghagyták, a lakók, mint az öregek szájhagyományról említik, hogy a törököktől egy köböl btizával (talán évenkint) megváltották.” Ilyen megváltási díj valóban létezett. A törökök ,,tapu”-nak nevezték, s az „átengedett” templomok után szokták követelni. A szájhagyomány tehát történeti hűségű dolgot őrzött meg a templom fennmaradására vonatkozóan. Így a Kanizsa visszafoglalása utáni időből (1690) származó Canoniea Visitatiók a polai templomról is beszámolnak. A templom ekkor is a zágrábi egyházmegyéhez tartozott. 1698-ból ismerjük az első Canoniea Visitation. Ez a faluban 19 telkes jobbágyot és 7 zsellért említ. A Mindenszentek tiszteletére szentelt templomról azt írja, hogy egykor plébánia volt, most Szentmárton (T(Stszentmárton) filiája. „Igen kicsi, alapjaitól toronyig kőfalból, szentélyre boltozott, tetőtlen, többi rész szalmával jól fedett. Tornya tető nélküli, benne egy kicsike, kb. fél mázsás harang, ami nincs felszentelve. A hajómennyezet különböző gerendákból van, paraszti munkával készült. Körülötte temető. Tulajdonképpen oltára nincs, a szentélyben egy fa asztal, kis kereszttel.”

A XVII. század végi leírás a templom középkori állapotát tükrözi. Figyelemre méltó benne, hogy a középkori templomnak is volt tornya. A harang, amit a Canoniea Visitatio említ, ma is megvan a templom mostani tornyában. 1716-ban Polya szintén Tótszentmárton filiája, „ahol 10 jobbágy van és 12 zsellér, egykor jilébánia volt, a kápolna most asztalos munkával deszka mennyezetű, oltár nincs benne. Befogad kb. 100 embert. Harangja félmázsás”. 1718-ban azt írják róla, hogy új oltára van. 1747-ben Polya Béc (Becsehely) filiája. „Ott Mindenszentek kápolna van, falazott, boltozott szentéllyel, egyéb része deszka mennyezetű, teteje jó, jól zárt, misefelszerelése van”. A következő rövid hírt 1760-ban olvashatjuk, amikor csak annyit jegyeznek meg róla, hogy állapota változatlan. 1774-ben Béc (Becsehely) plébánia filiái között szerepel: Pólya az anyaegyháztól háromnegyed órányira van. Ott falazott kápolna található. Kegyura gróf Fekete György. Ugyanez a Fekete György volt a kegyura a becsehelyi plébániának ahová Tótszentmárton után filiaként a polai kápolna is tartozott, és ma is tartozik. Az 1774-es Canoniea Visitatio szerint F’ekete György ez évben Becsehelyen falazott kápolnát építtetett. Ez a ma is meglevő plébániatemplom.

1777-ben megalakult a szombathelyi püspökség, s ettől kezdve Pola Becsehellyel együtt a szombathelyi egyházmegyéhez tartozik. A Canoniea Visitatiókat a szombathelyi egyházmegye letenyei esperessége kötetében kell keresnünk. Az 1778-as Szily-féle egyházlátogatási jegyzőkönyv Béez (Becsehely) filiái között beszél Poláról. E leírásban az a legfigyelemreméltóbb, hogy a templom befogadóképessége 200 (mégegyszer akkora, mint 1716-ban), állapota romos. Sekrestyéje, tornya nincs, a harang egy fa haranglábra van helyezve, belül fából készült karzatja van. Az 181 l-es Somogyi-féle Visitatio is érdekes adatokat közöl Poláról. A szöveg szerint kb. 20 évvel ezelőtt, tehát 1790 körül a templomot felújították, s most állapota jó. A fa karzat helyére kőből épült került, s ami nagyon fontos: a templomnak ismét építettek tornyot. 1830-ból is van adatunk a templomról Bőh András jegyzőkönyvében. E tudósítás szerint 12 éve, tehát 1818-ban ismét javították a templomot. A javítás mértékéről azonban semmit sem mond a Visitatio. A 19. század nagy és úttörő műemléki kutatója, Rómer Flóris zalai útjain a polai templomhoz is eljutott. Az 1860-as években ő tudósít a templomról, részletesen leírva azt.

Rómer Flóris után művészettörténeti irodalmunk Forster Gyula rövid leírásán kívül nem foglalkozott e kis templommal. 1966 nyarán a becsehelyi plébánia az Országos Műemléki Felügyelőség pénzügyi hozzájárulásával tataroztatta a meglehetősen elhanyagolt állapotban levő templomot. A rövid kutatásmelytisztázta a templom építési korszakait. A templom a falu közepén, egy dombon áll, házaktól körülépítve, fenyőfákkal körülvéve. Körülötte ma már nem használt temető van. Kis, félköríves szentélyét kívül tíz keskeny lizéna díszíti. A lizénák között kis román kori ablak nyílik a szentélv keleti oldalán. Hajójának keleti oromfalát a szentély fölött ívsoros párkány díszíti. A hajó északi oldalát is lizénák díszítik, sűrűn egymás mellett (419. kép). Déli hajófala elé nem túlságosan esztétikus sekrestyét építettek 1965-ben, mely üvegfalú nyaktag gal kapcsolódik a déli falhoz, ott, ahol erősen bemeszelt déli román kori kapuja van (420. kép). Déli falán két nagy négyszögletes újkori ablak nyílik. Nyújtott négyszögű hajója nyugati végében homlokzatba simuló kis torony emelkedik (421. kép). Belsejében, a déli hajófáiban, a déli ajtó mellett, és a szentély déli falában két-két csúcsíves ülőfülkét találhatunk. A hajót a szentélytől esúcsíves diadalív választja el (422. kép). kSzetitélye boltozott, ligy látszik, az eredeti román kori boltozat megmaradt. Hajója négyboltszakaszos, barokk korban fedett. Nyugati végében téglából vagy kőből épült karzat van.

Forrás:
Valter Ilona: A Becsehely-polai r.k. templom In.: Magyar Műemlékvédelem 1967-1968 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 5. Budapest, 1970)