Beckó (Beckov) | Beckó vára

Beckó (szlovákul Beckov, németül Beckow) község Szlovákiában, a Trencséni kerület Vágújhelyi járásában. Vágújhelytől 7 km-re északkeletre a Vág bal partján fekszik. A falu a várról kapta a nevét. A vár régi magyar neve Bolondóc, amely a monda szerint onnan ered, hogy Stíbor vajda udvari bolondjának Beckónak építtette. Beckó területén a korai bronzkorban a lausitzi kultúra települése állt. Az i. e. 4. századból csontvázas temető került elő arany mellékletekkel. A vár 12. században már állott, mint Bolondóc királyi ispánság központja. A monda szerint Stíbor vajda udvari bolondjának, Beckónak építtette. 1208-ban Blundix, 1229-ben Bolondus néven említik. 1241-ben IV. Béla király a báró és gróf Cseszneky család ősét, Bána nembéli Cseszneky Mihály főlovászmestert nevezte ki bolondóci ispánná. A kölni Szent Pantaleon kolostor 1238–1249-es évkönyvei szerint 1245. szeptember 3-án három bolondóci várjobbágyot szabadított fel, amiért a közeli, Dánoskő néven ismert hegyormot megerősítették.

A 13. század végén került Csák Máté birtokába. Halála után (1321), királyi vár 1388-ig. 1388 és 1434 között volt a Stibor családé, mint királyi adomány. A török időkben a települést a várhoz kapcsolódó fal is védte. 1599-ben a török sikertelenül ostromolta. Várát a kurucok sem tudták elfoglalni, de a várost Ocskay László csapatai két ízben, 1707. október 13-án és 1708. január 16-án is feldúlták. A fellegvár a Rákóczi-szabadságharcot még épségben átvészelte, de 1729-ben vigyázatlanság miatt leégett, és többé nem építették újjá. A vár alatti települést és plébániáját csak 1332-ben a pápai tizedjegyzékben említik először. A német jog alapján alapították a 14. században. 1389-ben egy Kriker nevű bírája volt. 1520-ban vásártartási joggal rendelkezett. Ferences kolostorát 1689-ben alapították. 

A Vág felett, kiugró sziklás hegyfok tetején elterülő hatalmas épületcsopott romokban, a hegy lejtős oldala felől falkerítéssel. Az első udvarban az épületcsoport délnyugati sarkán a kapu mellett kiugró bástya, a második udvarban az északkeleti oldalon, sziklán álló négyszögletes öregtorony, amelyhez a várpalota szabálytalanul sorakozó helyiségei fűződnek, benne félköríves, a középső emeletsorban részben csúcsíves, a felsőben négyszögletes ablakokkal. A várkápolnában háromoldalú apszis s három beomlott keresztbolt maradványaként ékítményes gyámkövek; itt-ott falképnyomok. Az első mentési munkálatokra már 1935-ben sor került, amikor a kápolnára tetőt építettek. Az 1970-es években kiterjedt rekonstrukciókra, de régészeti kutatásokra is sor került, amelyek lehetővé tették a vár megnyitását a nagyközönség előtt.

Forrás:
Beckó várának hivatalos oldala
Bardoly István – Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)