Búcsújáró helyek Magyarországon
Bakonybéli Borostyán-kút (Szent-kút) kápolna
A Bakony-hegyég szívében, annak legmagasabb hegyei között, egy gyönyörű völgykatlanban fekszik Bakonybél. A területet felépítő mészkőben számos barlang alakult ki, melyek közül kiemelkedik az Odvaskői-barlang, az Ördög-lik, a Pörgöl-barlang, a Likas-kő, valamint a Kis- és Nagy-Pénzlik. Védelmezőn emelkedik a település fölé a Bakony legmagasabb hegye, a Kőris-hegy. A tetején álló Vajda Péter kilátó talapzata 709 méterrel van a tenger szintje felett. Innen szinte teljes körkilátás nyílik: látható például a Balaton, sőt tiszta időben az ausztriai Schneeberg és Rax 150 km-re lévő kétezres csúcsai is. A hegyen polgári légtérellenőrző radar működik. Szent Gellért és Szent Günther remeteségének helyét őrzi a Borostyán-kút (Szent-kút) kápolnája a stációkkal valamint a Kálváriával. A kápolna előtt három forrás fakad, amelyeket kőből rakott medencével foglaltak kútházba. Vizük egy tavat táplál…
Az Északi-Bakony közepén, a Gerence-patak jobb partján fekvő település első írásos említése — „Beli” néven — 1083-ból származik, jelenlegi nevének első megjelenése (Bakunbeel) 1558-as keltezésű. A település története mindvégig összefonódott a bencés monostoréval. Bakonybélben a Szent Mauríciusz tiszteletére szentelt bencés monostort Szent István király alapította 1018-ban. 1230-ban két kápolna állt itt, Szűz Mária és Mária Magdolna tiszteletére szentelve. Ekkor említették Szent Gellért szikláját, amely azonos lehet a Borostyán-kővel. Két remeteséget különböztettek meg: Szent Güntherét és Szent Gellértét. Utóbbi elpusztult kápolnája helyett építettek egy újat 1825-ben a Borostyán-kút mellé, amelyet azután 1889-ben a ma is láthatóval váltottak fel. A Borostyán-kő tövében három forrás ered, amelyeket Hármas-kútnak vagy Borostyán-kútnak neveznek és a hagyomány szerint nevük külön-külön Günther, Gellért, Mór, valamennyi Szűz Mária könnyeiből fakadt.
Rómer Flóris még találkozott azzal a legendával, amely szerint az apátság templomában éjjelente az angyaloknak Istent dicsőítő éneke hallható, akik a szentkutat is látogatják. Az itt látható nagyméretű sziklákat Szent Günther könnyeinek mondják. 1889-ben a forrásoknak vízgyűjtő medencét építettek és a remeteség barlangját befalazták, eléje egy Lourdesi szobrot állítottak. Az 1778-ból való kálvária helyett a forrás fölötti domboldalban 1855-ben emelték a kálváriát, amelyet 1884-ben felújítottak és amelyet a zarándokok a mai napig rendszeresen felkeresnek. Bár a hagyomány szerint a Borostyán-kutat Szent Gellért és remetetársai ásták, amit az Atya, Fiú, Szentlélek tiszteletére táplál a három forrás, azonban búcsújáró hellyé feltehetőleg csak a 18. században lett, amit gyógyító vizű szentkútjának köszönhet. Búcsúnapja szeptember 22., Szent Móric ünnepe. Valójában ez a falu templomának a búcsúnapja, amelyet 1723-ban Vidlics apát eszközölt ki a Szentszéktől hét esztendőre. 1769-ben szerzett újabb engedélyt Graczer apát, amely már örök időkre szólt és 1770-ben vehették kézhez más, új búcsúengedélyekkel együtt.
Bakonybél az Árpád-korban jelentős szellemi központ volt. 1023-1030 között itt remetéskedett Szent Gellért, a falutól nem messze egy kápolna is emléket állít neki. A török hódoltság idején teljesen elpusztult, majd a törökök kiűzése után a pannonhalmi apátság próbálta újranépesíteni a települést: a 18. század elején szlovákok majd a század végén németek költöztek a faluba. A környéken eredő bővizű források sokasága víznyerő forrása volt egykoron az itt élő lakosoknak, erdei munkásoknak. A Gerence vízerejének kihasználására 1736-ban fűrész- és őrlőmalmot építettek.
A bencés rend 1754-ben épült, ma is álló barokk temploma és kolostorépülete szép arborétumával ősi hangulatot ad a környezetnek. A templom mellett a Szent Günther Zarándokudvar várja a megpihenni vágyókat. A Szent Gellért és Szent Günther remeteségének helyét őrző Borostyán-kút (Szent-kút) kápolnája a stációkkal valamint a Kálváriával külön nevezetessége a községnek. A kápolna előtt három forrás fakad, amelyeket kőből rakott medencével foglaltak kútházba. 1996 óta duzzasztott vizük egy tavat táplál.
Először 1826-ban emelnek az emlékhelyen kápolnát, azt a 19. század végén a ma álló épület váltja fel. Ekkor készül a 14 képből álló stáció és a szikla tetején található kálvária Krisztus, Szűz Mária és Szent János alakjával. Három forrás fakad a kápolna előtt, amelyet kőből rakott medencével foglaltak kútházba. A medence közepén dombormű eleveníti fel Szent Gellért e helyhez kötődő legendáját, valamint emlékét egy szintén Szent Gellértet és egy szarvasborjút ábrázoló szobor őrzi. A kápolna mellett lépcső vezet egy elfalazott sziklahasadékhoz, amely elé egy Lourdes-i Mária-szobor kerül. A szájhagyomány szerint e barlang a remeteség helye.
Forrás:
Szlávik Lajos: Kisvizek nagy vizei – a 2010. évi árvizek és belvizek krónikája (OVH, Budapest, 2013)
Forrás, 2021 (53. évfolyam, 1-12. szám)
S. Lackovics Emőke: Bakonyi és Balaton-felvidéki közösségek zarándokai, búcsújárása In.: Bárth Dániel – Laczkó János (szerk.): Halmok és havasok. Tanulmányok a hatvan esztendős Bárth János tiszteletére (Kecskemét, 2004)