Bakonybánk | Szent Bertalan-templom

A magyar honfoglalás idején, mint Anonymus írja: „Árpád hadának másodrészében Öcsök és Öse küldettek ki Veszprém városa felé.” Ez a hadrész valószínű átment a mostani Bakonybánk területén, erről a község – Bakonyszombathely – Feketevíz-háromszögben levő sírleletek tanúskodnak. Valószínű ezen időkből származik a község színmagyar lakossága, amit a régi magyaros családnevek bizonyítanak (Kovács, Vörös, Pethő). Neve: Bank, Bankháza. (A bán szó k kicsinyítő képzővel megtoldott származéka. Bánk a középkorban többször előforduló személynév. A Bakony előtag később megkülönböztetésül szolgál. Debrecentől délkeletre is van egy Bánk nevű község, Nógrád megyében.) A község 1488-ban Bank néven van összeírva, mint Bánki Márton birtoka, majd 1536-ban a község neve egy írásjellel és egy toldalékkal megváltozott, ekkor Bánkháza lett, mely Bánki Ferenc tulajdona. A török hódoltság idején a Pápa—Győr—Pécs felé özönlő török hadak irtó, romboló, harácsoló portyázásainak lett a község áldozata, ugyanis 1541-ben Buda eleste után a Toót-Rédével együtt felégették. A területileg ma hozzánk tartozó Tótrédei-dűlőn élők akkor önálló községként szerepeltek: 10 szegény és 25, a töröktől felégetett portájuk volt. A törökök 1542-ben újból visszatértek.

Éhség és pestis pusztította az amúgy is gyér lakosságot. A török sanyargatása, sarca és fosztogatásai, a betegség pusztítása hatására a század végére a község teljesen lakatlan lett: A lakosság csak a zsitvatoroki béke után tért vissza és építette újjá a falut. Az új tulajdonos Bánky Kristóf lett, akinek még három pusztája is volt: Galagonyás, Kati, Tüskés (mai neveik: Gelegenyés, Kát, Tuskós). A község templomát Bánky Kristóf építtette. A templom azóta leégett, és főleg a tornya, alakításokon ment át. A község 1623-ban a Szapáry család birtoka lett. Ebben az időben Bánk Csesznek várának védelmére szolgált. A lakosság a törökökkel harcoló várbelieket élelemmel, adóforintokkal segítette. Miután Csesznek vára elesett, 1636-ban másodszor is felégették a falut. Bánk üszkös romként szerepel a korabeli feljegyzésekben. A XVII. sz.-i felégetések és elnéptelenedések után a község első birtokosa Németh Márton volt. A helység népessége főleg zsellérekből állt, a lakosságnak csupán 20%-a telkes jobbágy, 1755-ben kelt írásbeli szerződés summát állapít meg mind a robot, mind a regálék megváltására, bizonyos munkát azonban a bábolnai ménesbirtok részére is el kellett végezni. A Rákóczi-szabadságharc idején a község birtokosa a Bezerédy család volt.

A település 1760-ig önálló plébániával rendelkezett. Ezt követően Bakonyszombathely filiája. Temp-‘ lomát Szent Bertalan tiszteletére szentelték. Időszakosan az evangélikusok is használták. Szabadon álló, keletelt, egyhajós, poligonális szentélyzáródású templom, nyugati homlokzata előtt toronnyal, a szentély felett kontyolt nyeregtetővel, támpilléres szentéllyel, a szentély déli oldalához csatlakozó négyzetes sekrestyével. Síkmennyezetes hajója és szentélye van. Berendezése historizáló, a 20. század elejéről származik. Orgonája késő barokk, átalakítva. A korábbi, 15. századi templom 1739-ben leégett. 1748 után újjáépítették, bővítették. Tornya és főhomlokzata 1900 körüli.

Forrás:
Bakonybánk település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. március 1.)
Komárom-Esztergom megye településtörténeti kalauza
Magyarország Műemlékjegyzéke – Komárom-Esztergom megye