Szent Simon és Júda-templom
Bajót
Kézai Simon krónikája említi azt, hogy a Nagymarton, illetve Bajóti család ősei, Simon és Bertrand spanyol lovagok, Imre király feleségének, Aragóniai Konstanciának kíséretében kerültek Magyarországra ( 1198). Kézai novellisztikus érdekességgel mondja el Simon és Bertrand eredetét s mondai etimologizálással származtatja birtokuk, az Esztergom megyei Bajót nevét bizonyos Bojot nevű hispániai várukról. Szerinte nővérük, a „világszép” Tota kisasszony, aki mint udvarhölgy Konrád fia Benedek magyar főember neje lett, Imre királytól és Konstancia királynétól Martonfalvát (Nagymarton) is adományba kapja. Okleveleink Kézainál világosabb fényt derítenek az aragóniai eredetű család hazai megtelepedésére. 1202-ben Imre király Benedek erdélyi vajda nejének, Tota asszonynak adományozza Nagymartont és Bajótot.10 Az időrendi adatok azt mutatják, hogy Kézai előadása téves annyiban, amennyiben Simon és Bertrand lovagok, Tota asszony rokonai nem Imre, hanem csak II. Endre korában jönnek be Magyarországra.
Tota asszony, akinek férjét, Benedeket — előbb erdélyi vajda, majd hercegi ranggal Halics kormányzója volt — régebbi íróink tévesen Bánk bánnal azonosították, úgy látszik, gyermektelenül halt el, mert birtokait, Bajótot, Nagymartont 1231-ben, halála után rokonai, Simon és Bertrand lovagok öröklik. Simon, Spanyolhonból jövet, már 1223-ban királyi adományba kapja a Sopron megyei Röjtökört; idetelepítése az ország nyugati végeinek védelmét célozza. Bajóti Simon ispán a tatárjárás idején mint Esztergom várának parancsnoka tette nevét hadtörténetünkben nevezetessé . 1242 telén, Esztergom—Királyváros felégetése után, fivérével, Bertranddal együtt, maroknyi íjászával megvédi az esztergomi fellegvárat. Simon ispán, aki Bertrand testvérével együtt már II. Endrét is híven szolgálta, 1232-ben mint győri ispán II. Endre vatikáni követe. Mint diplomatát a tatárjárás után IV. Béla is követeként küldi 1248-ban a Lyonban időző pápához. Családjukat a Bajóti, illetve Nagymartoni családot Simon ispán fiága tartja fenn. Utódai közül Pál országbíró 1322-ben a szomszédos Lábatlan falut sanyargatja. A költekező, egyre nagyobb lábon élő család a XIV. század végére tönkremegy s a XV. századra kihal. Nagybirtokaikat, köztük Bajótot is, már a XIV. század végén a Kanizsaiak szerzik meg s így kerül Bajót, Kanizsai János érsek útján az esztergomi érsekség kezére. Prímási tulajdon is maradt öt és fél századon át, 1945-ig.
Bajót temploma 1332-ben és 1337-ben mint a veszprémi egyházmegye budai főesperességének plébániája szerepel. S egyháztörténeti forrás hitelesíti Bajóti Simonnak, Esztergom tatár elleni védelmezőjének bajóti templomépítői mivoltát: a templom tituláris szentje a mai napig Simon és Juda. A templom s a vár építője Bajóti Simon ispán, 1223—1248 között. A templomtorony gótikus, északi oldalajtaját a XV. század első felében, akkor helyezik el, amikor a falu — 1388-tól — a Kanizsaiak, majd az esztergomi érsekség birtokába kerül. A románkori ikerablakok elfalazását s a torony lőrésszerű ablakainak kialakítását a XVI. század első felére, a török háborúk korára tehetjük. Istvánfi Miklós krónikája, a Dobozi-házaspár— Bajóttal szomszédos Pusztamaróton végbement — tragédiájának elbeszélése során részletesen beszámol arról, hogy 1526 őszén, a Vértesbe, illetve a Gerecsébe menekült magyarság milyen szívós ellenállást fejtett ki a török támadó ellen. A keskeny ablakok e vártemplom erőddé alakításának XVI. századi emlékei. A torony mai felső ablakai, a hajó ablakai, a hajó megnyújtása, a szentély és a sekrestye kiképzése, a mai hajóboltozat, a templom jelenlegi homlokzati ajtajával együtt XVIII. századi átépítések, bővítések eredménye. Az 1570-es összeírás szerint a török korban elpusztult falu temploma még állt, 1701-ben csak szentélye fedett, 1732-re azonban újra felépül.
Forrás:
ZOLNAY LÁSZLÓ: Románkori templom a Komárom megyei Bajóton In.: MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRTESÍTŐ 05. ÉVFOLYAM (1956)