Baj | Kovácsi körtemplom (Pusztatemplom)

A Baj község határában található Öregkovács-hegyen folyó feltárás az egykori mezővárosok, Tata, Komárom és Neszmély falu által bezárt háromszög tatai végénél, a várostól keletre, délkeletre található, egy csaknem teljesen vízszintes felületű, 460 m-es magasságban fekvő erdővel benőtt hegyháton, ahol egy Árpád-kori körtemplom (rotunda) és tőle mintegy száz méterre egy koraújkori nemesi udvarház kutatása folyik már tizenegy éve. A hegyhát nem a hegy tetején, hanem annál valamivel lejjebb fekszik, a Gerecse hegyvonulatai által közrefogva, viszonylagos rejtettségben és védettségben, ám ennek ellenére az itt élőknek megvolt a közeli falvak és mezővárosok könnyű és gyors elérésének lehetősége. A templomot Kovácsi falu plébániatemplomával lehet azonosítani. Bár a település pontos fekvése nem ismert, a környező falvakhoz viszonyított elhelyezkedéséről képet ad egy 1366-ban kelt oklevél, amely a szomszédos Agostyán faluval kapcsolatos birtokhatár vitára vonatkozik.

A leírtakból egyértelmű, hogy Kovácsi Agostyántól keletre, Tardostól pedig délre feküdt, és ugyanezt az elhelyezkedést találjuk a török után is – amint az egy 1731-es tanúmeghallgatási jegyzőkönyvből kitűnik. Ebben az időben Kovácsi ugyan már csak puszta, de a megkérdezett tanúk elmondásából arra lehet következtetni, hogy Tardostól délre helyezkedett el. Egy 1735. május 5-én kelt iratból pedig az is kiderül, hogy a pusztát délről Tolna falu határolta. A templomot „Kovátsi puszta templom” felirattal egy 1811-ben készített térképen az említett települések által közrefogott helyen jelölik, pontosan ott, ahol rátaláltunk. Még a 19. század végén is tudták azt, hogy hol van a rom, amiből az erdő addig még viszonylag sokat megóvhatott. 1890-ben Gyulai Rudolf írja, hogy „A baji erdőben egy úgynevezett puszta-templom alapkövei láthatók. ” Nátz József pedig 1899-ben tesz említést arról, hogy Baj határában egy 6-7 méter átmérőjű, kör alakú rommaradvány található, melyet a néphagyomány elpusztult templomként, Peterskirche néven ismer.

A 20. század folyamán azonban teljesen benőtte azt az erdő, s a falu lakói már nem tudták, hogy hol volt a templom, az emberek emlékezetéből kiesett pontos helyének ismerete, és az 1990-es években már csak régészeti módszerrel lehetett rátalálni. Mivel a templom mellett megtalált nemesi udvarház anyaga a 15. század második felével indul és sem ott, sem pedig a rotunda tágabb környezetében nincs korábbi réteg, ugyanakkor okleveles adat van arra, hogy 1489-től az addig a Kovácsi család tulajdonában álló területnek új tulajdonosa van, ezért ezt a templom melletti, teljesen üres részre épített koraújkori udvarházat az új birtokos megjelenéséhez, Alsólindvai Bánffy Miklóshoz illetve annak familiárisához lehet kötni. Az új birtokos feltűnése azzal lehet összefüggésben, hogy a vidék korábbi tulajdonosa, Kovácsi Miklós gyilkossági ügybe keveredett, ezért ingatlanait vérdíj fejében lefoglalták és az Bánffyra szállt. A vidéket az Árpád-kortól a 15. század végéig bíró Kovácsi családnak is volt egyébként egy udvarháza, ami 1489-ben már zálogban volt (a komáromi várnagynál, Ujszászi Mihálynál). Erről az épületről sajnos nem lehet még tudni semmit, feltehetőleg Kovácsi faluban, vagy annak közelében található.

Forrás:
Czumpf Attila – Petényi Sándor: Történeti ökológiai program a Gerecsében In.: Fatuska János – Fülöp Éva Mária – ifj. Gyüszi László (szerk.): Annales Tataienses V. Környezetváltozás, termelés, fogyasztás: a történeti ökológia kérdései. Tata, 2006.