Természeti értékeink
Az úrkúti Csárdahegyi Őskarszt
A Csárdahegyi Őskarszt elnevezés egy hat hektáros kiterjedésű védett területet fed Úrkút határában, a Balatoni Nemzeti Park Igazgatósága kezelésében lévő terület szabadon látogatható. A terület értékét ugyanaz az élmény adja, ami az innen húszegynéhány kilométerre, nyugatra található darvas-tói felhagyott bauxitbánya esetében, az évszázmilliók geológiai változásainak kőbe fagyott lenyomata. Ott egy bauxitlencsét fejtettek ki az alatta húzódó triász mészkőből, itt mangánbánya működött. A védett területet kerítés övezi, de a bejáraton bárki szabadon beléphet.
Urkút község Veszprém vármegyében, az Ajkai járásban. A Déli-Bakonyban, a Kab-hegytől északra, egy hosszanti völgyben terül el, 400 méterrel a tengerszint felett. Az Úrkút helynév valószínűleg 1335 óta ismert, első említésekor a tihanyi apátság birtokrészei közé tartozóként jelölte a települést. Szomszédjainál később alakult ki, bár közvetlen közelében a 14. században volt már egy rövid életű helység, Kabtelke. Úrkutat a nagyvázsonyi Zichy-uradalom fejlesztette településsé. A Kab-hegy erdeinek gazdaságos felhasználására több környékbeli példa nyomán ide is üveghutát telepítettek. Gróf Zichy Károly, a nagyvázsonyi uradalom földesura az 1770-es évek vége felé az „üveges” családból származó Gasteiger János Mihállyal kötött bérleti szerződést üveghuta létesítésére és működtetésére…
A Csárdahegyi Őskarszt elnevezés egy hat hektáros kiterjedésű védett területet fed Úrkút határában, a Balatoni Nemzeti Park Igazgatósága kezelésében lévő terület szabadon látogatható. A terület értékét ugyanaz az élmény adja, ami az innen húszegynéhány kilométerre, nyugatra található darvas-tói felhagyott bauxitbánya esetében, az évszázmilliók geológiai változásainak kőbe fagyott lenyomata. Ott egy bauxitlencsét fejtettek ki az alatta húzódó triász mészkőből, itt mangánbánya működött.
Az 1917-ben megnyitott, és 1930-ig növelésben tartott úrkúti külszíni bánya Európa második legnagyobb mangánlelőhelye (ma már mélyműveléssel bányásszák az értékes ércet). A területet kőszén után kutatva tárták fel, majd pedig kézi műveléssel fejtették le – és ez adja a felhagyott bánya páratlan értékét. Hiszen így a bányászat során sértetlen állapotban maradt fenn a Csárdahegy jura kori mészkőalapja, amelybe a mangántartalmú összlet leülepedett. A felhagyott területen egyedülálló módon váltak láthatóvá a földtörténeti középkor karsztjelenségei: töbrök, víznyelők, és különböző karsztformációk. A mészkőben, a valaha élt élőlények – különböző kagylók és csigák, tengeri liliomok – ép mészvázának igen gazdag leletanyaga található. További érdekesség, hogy a mangánkiválás legkülönfélébb színű maradványainak kéregszerű vagy gumóhoz hasonló formációi láthatók a bánya mészkő és tűzkő falain. A védett területet kerítés övezi, de a bejáraton bárki szabadon beléphet.
Százmillió évvel ezelőtt e területen még trópusi klíma uralkodott. Éppen olyan karsztos mészkőfelszínt lehetett itt látni, mint például Kubában vagy Dél-Kínában, csipkés, majdnem függőleges formákat. A XIX. században a Csárdahegyi erdőkben gyűjtött „fekete köveket” a tapolcai cserépkályha égetők a csempék festésére használták. Az úrkúti illetve csárdahegyi mangánról először Böckh János tesz említést 1874-ben. A kutató furások és feltáró bányászások az akkori Zichy – birtokon 1917-ben kezdődtek meg. Az Úrkút környékén üzemszerűen 1920 – tol mangánércet bányásztak, szerencsére a kézi fejtés nyomán megmaradtak a régi formák. A korabeli külszíni fejtések közül a legmélyebb a 6. akna elnevezést kapta. A Csárdahegy teljes külszíni bányászatra alkalmas mangánkészletét kibányászták és a védett terület kivételével rekultíválták. A terület védett és látogatható. Aki tehát trópusi karsztvidéket szeretne látni, nem feltétlenül kell a világ végére utaznia.
A Csárdahegyi természetvédelmi terület Úrkút belterületének keleti peremén található. A ma 2,2 hektárnyi földtani természetvédelmi területet 1953-ban nyilvánították védetté. Nincs hozzá hasonló kőtáj Európában. Különlegességét az eredményezte, hogy a harmincas években a sziklák közül kézzel fejtették ki a mangánércet és így eredeti állapotában maradt meg a karsztfelszín. A kőtáj a színek karneválja. Vörös – zöld foltok, világosvörös – zöldesszürke lemezes mészkőcsoportok, barna, sárga, szürkésfekete agyagágy. A karsztkövekben látható csigák és kagylók ezer és ezer kőházai, krinoideák, gostropodák, szivacstűk. A Csárdahegyi kőtáj a földtörténet nyitott könyve.
A Csárdahegyi Őskarszt nevezetessége a csárdahegyi mészkő és a mészkőben található a Rhynchonella urkutica az alsó – triászban élt karlábúak mészvázai, amelyek szintjelző ősmaradványok. A triászt követő jura időszakban (i. e. 195 – 137 millió év) a Bakony területén tenger hullámzott. A közép mély jura tenger a középső jura végéig egyenletesen mélyült, majd a felső jurában fokozatosan elsekélyesedett. Üledékei a mészkő, a gumós, agyagos és tűzköves mészkő, a mészmárga, a kovás márga, valamint a sugárállatkákból képződött radiolarit (kovás kőzet). A borvörös színű. ammoniteszekből álló legteljesebb mész-köves jurasorozat a hegység északkeleti részén, a bakonycsernyei Tűzköves – árokban tanulmányozható. A sekélyebb vízben keletkezett, főleg tengeri liliomokat tartalmazó mészkő a hierlatz mészkő. A sugárállatkák milliárdjaiból álló radiolarit pedig nyílt tengeri képződmény. A legteljesebb bakonyi juraszelvények összvastagsága 200 m. Ez az eredetinél kisebb vastagság abból következik, hogy az időszakon belül a terület többször kiemelkedett, szárazulattá vált, és ilyenkor megindult a lepusztulás is. Erre utal az alsó jura hierlatz mészkő még ez időszakon belüli jelentős karsztosodása. A tengermelléki kúpkarszt 20 – 25 m mélységű karsztos töbreibe települt az ugyancsak alsó jurakori oxidos és karbonátos mangánérc az úrkúti Csárdahegyen.
Forrás:
Füstner János: Az őskarszt története
Rostási József: Úrkút története