Apostag | Körtemplom (rotunda) romja

Nevét feltehetően régi, 1805-ig álló görög feliratos, 12 karéjú templomáról kapta, amelyben a falfestmények a 12 apostolt ábrázolták. Már a vaskorban is lakott hely volt; erről tanúskodnak a település területén végzett ásatások során előkerült leletek. Első fennamaradt okleveles említése 1217-ből való. 1283. július 1-jén IV. László király itt adott ki egy oklevelet. 1318-ban a kalocsai érsek és tartományi püspökei az apostagi templomban határozták meg, hogy milyen magatartást tanúsítsanak a Károly Róbert által összehívott rákosmezei országgyűlésen. 1332-ben a szigetfői főesperességhez tartozó egyházának papja 5 gs., 4 den. pápai tizedet fizetett. Az egykor határában álló avar kori Várhátat az 1892-es gáterősítéskor hordták el a védőtöltés építése miatt.

A mintegy 6000 évvel ezelőtt itt élt emberek települése sok tekintetben hasonlíthatott a későbbi korok falusias településeihez. A cölöpszerkezetű, fából épült házakat vesszőből font belső falakkal osztották fel szobákra, a hideg ellen pedig a teljes épületet paticcsal fedték be. A lelőhelyen a mindennapi élet eszközei, maradványai kerültek elő: edénytöredékek, ételmaradványok. Az ételmaradványok arra utalnak, hogy a háziállatként tartott jószágok mellett kagylóval, s hallal egészítették ki étrendjüket az itt lakók.

A talált edénytörmelékek arra utalnak, hogy a mai Apostag belterülete már jóval a magyar honfoglalás előtt lakott volt. Az őskor korai időszakában, az újkőkorban (vagy ahogy a latinos tudományos szakirodalom nevezi ezt az időszakot: a neolitikumban) a Duna mellé települt első lakosok az úgynevezett zselízi kultúra népességéhez tartoztak. Az ilyen közvetett elnevezés oka az, hogy írásos emlékek hiányában nem tudjuk, hogy az itt lakók miként nevezték magukat, mely népcsoporthoz sorolták közösségüket, sem azt, hogy milyen nyelven beszéltek. A zselízi kultúra jellegzetes edényeit használó, s a más zselízi lelőhelyek lakásaihoz hasonló lakóhelyet építő őskori „apostagiak” tehát az újkőkor középső szakaszának az utolsó fázisában éltek ezen a területen A kerámiamaradványok még beszédesebbek a hozzáértők számára. A régészek sokszor az edénytöredékek alapján tudják megmondani egy-egy lelőhely korát, s az ott lakó emberek kultúráját. A lelőhelyen számos vastag falú őskori tárolóedény maradványa mellett vonalas díszítésekkel ékesített díszkerámia- töredékek is előkerültek, amelyek jól mutatják a korabeli fazekasok ügyességét, hozzáértését.

Apostagon a kora Árpád-korban görög szertartású, centrális templom állt, melyet a tizenkét apostol tiszteletére szenteltek: valószínű, hogy a védőszentül választott apostolokról nevezték el a falut is. 1675-ben a váci püspök egy Apostol nevű faluról ír, amely – fekvése alapján – minden kétséget kizáróan Apostaggal azonos. A külföldi helynévadásban több példát is láthatunk hasonló gyakorlatra: Aposztolovo – Oroszország, Apostóles – Argentína. Az Apostolok névalakból egyszerű és kézenfekvő, a nyelvtörténeti szabályainak megfelelő úton vezethetjük le a mai alakot. Széles körben elterjedt jelenség ugyanis nyelvünkben a szó végi redukció, például: Ostffyasszonyfalva – Ostffyasszonyfa. Az Apostag név tehát eredetileg Apostoloknak hangzott. A XII. század folyamán alakult ki redukcióval az Apostok. Ebből pedig 1217-re szóvégi zöngülés útján az Apostog, majd 1318-ra a korszakra általánosan jellemző nyíltabbá válással a maival azonos Apostag.

Apostag névadó temploma a mai református templom helyén állt. Nem tudjuk mikor épült, de 1217-ben a falu nevében már világosan tükröződik a templom léte /lásd fentebb/, következésképpen ennél korábban kellett épülnie. Valószínűleg kilencedik századi eredetű lehetett; létrejötte Zombor gyula bizánci megkeresztelkedésével, valamint a Magyarországra jött Hierotheosz püspök missziójával hozható kapcsolatba. Egyöntetűen vallják ezt a történészek és egyháztörténészek /Győrffy György, Szántó Konrád, Szila László/ a következő tények alapján: Apostag fejedelmi partvonalon feküdt, s Hierotheosz ilyen területeken, Árpád-házi hercegek s főemberek között kezdte meg a térítést. Támogatni látszik a hipotézist az is, hogy már István király kora előtt számos templomnak fel kellett épülnie hazánkban. Így van ugyanis csak értelme I. törvénykönyve 9. cikkelyének: vasárnap mindenki menjen templomba.

A múlt századi szemtanú leírása szerint „12 oldalokra gömbölűen, melynek is keresztsége vagy inkább átlaga /Diameter/ több nem vala 5 ölnél alkotott minden oldalon láttattak a kinyúlt metszett kövek, melyeken bizonnyal az apostolok oszlopai állottak” (Jankovich Miklós). A leírás alapján a művészettörténész így képzeli el a templomot: „…egy tizenkét oldalú, nagyjából 10 méteres belső átmérőjű centrális templomra következtethetünk, melynek falában íves fülke mélyedt. Talán belső tagoló oszlopai is voltak, s kupola fedhette. Faragott kövekből építhették”. Bizonyára román stílusú volt ez a kerek templom, mint minden építmény ebben a korban: falai vastagok /kb 1m/, zömökek, nem túl magasak. Szemben a kor legtöbb templomával, melyek igen nagy számban fából készültek, ez kőből vagy még inkább téglából épülhetett. Alapanyagként kocka alakú köveket használtak ekkoriban – a téglaépületeket is megerősítették néhány sor ilyennel – habarcsként pedig 70 rész homokot, 15 rész meszet és 5-5 rész gipszet. A falakat fehérre meszelték, legfőbb díszeik a falra festett képek, freskók voltak.

Forrás:
Apostag település hivatalos weboldala