Antiochiai Szent Margit vértanú-templom | Mosonszolnok

Antiochiai Szent Margit vértanú-templom

Mosonszolnok

Győr-Moson-Sopron megye
9245 Mosonszolnok, Szabadság út
Telefonszám: (06 96) 566 017

A templom rövid története

A régi Moson vármegye egyik legvárosiasabb, legszebb faluképét mutató község, okleveles története „Szolnok névvel” való említése 1399-ből származik Zolnok névvel.1450-től német nevén Czanig-ként, majd Zanegg-ként jegyzik évszázadokon át az Óvári uradalomhoz tartozó települést. Az urbáriumokban Szolnok-Zanegg változatokban szerepel, 1908-tól lett a neve Mosonszolnok.

Birtokosai vagy zálogos urai a 18. századtól kezdve mindig a Habsburg szövetségesek voltak (pl. Savoyai Jenő, Draskovics János). Ez okozta vesztét a Rákóczi-szabadságharcban, amikor a kurucok 1707 telén rajtaütöttek a rác regimenten és feldúlták a falut is. Az eseményt sokáig a “Szolnoki Kurutzenrummel”-ként emlegették. 1711-ben a pestis miatt a mosonszolnokiak fogadalmat tettek, hogy szombatonként délután három órától ájtatosságot tartanak és nem végeznek nehéz munkát. Ezt később a püspök engedélyével megváltoztatták, hogy évente kétszer zarándoklatot tartottak Boldogasszonyba (Frauenkirchen) (március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján vagy annak környékén, és Mária születésének ünnepén, szeptember 8-án). Ezt a szokást 1938-ig megtartották.

Az 1985-ben végzett tatarozásig a templomnak egyetlen zépkori részlete sem volt ismert. A homlokzatot teljes vakolat leverése után mérték fel és a lehetőségek szerint megvizsgálták az épületet, de teljes kutatására nem került sor. A 13. század elején nagyméretű kváderkövékből épült fel az egyhajós ismeretlen szentélyzáródású templom, lizénás faltagolással, farkasfogas, ívsoros párkánnyal. A középkor során több építési periódussal kell számolni, amelyre az északi falnyílás kialakításai utalnak. Gótikus bővítés a két sarok támpilléres ugyancsak kváderkövekből falazott szentély.

1735-ben alapjaitól újjáépítik az erősen megrongálódott tornyot, román kori ikerablakait újrafelhasználva. A barokk újjáépítésben díszként a román kori timpanont is felhasználták, amelyet a 20. század közepe óta a mosonmagyaróvári múzeumban őriznek. Ugyanebben az időben készülhet a hajó boltozata. 1876-ban a szentély szélességében kereszthajóval bővítik a templomot, és két oldalról beépítik a torony egykor előreugró tömegét.

 

Forrás:
Tuba László (főszerkesztő) Győr-Moson-Sopron megye települései (Győr, 1994)
Magyar Műemlékvédelem 1980-1990 (Országos Műemléki Felügyelőség Kiadványai 10. Budapest)

Back to Top