Alexandriai Szent Katalin-templom | Újkér

Alexandriai Szent Katalin-templom

Újkér

Az újkéri temlom középkori építésére vonatkozóan nincs írott adatunk, de azt tudjuk, hogy a község plébániája középkori alapítású. A mai formáját 1873-ban nyerte el. Külső felújítása 2011-ben történt.

Győr-Moson-Sopron megye
9472 Újkér, Iváni u. 15. 
Plébánia telefon: (99) 310 568

A templom rövid története

Újkér a középkorban a Kanizsai család birtokában volt, majd 1538-tól dasdy Tamás (1498-1562) lett a földesúr. A falu a XVI. századtól a Nádasdyak sárvár-felsővidéki uradalmához tartozott. Gróf Nádasdy Ferenc (1625-1671) lefejezése után az uradalom és a hozzá tartozó helységek átmenetileg a Magyar Királyi Kamara igazgatása alá kerültek, majd 1677-ben I. Lipót közel 330 ezer forint örök áron átengedte azokat gróf Draskovich Miklósnak és feleségének, Nádasdy Krisztina grófnőnek. Mivel Draskovich nem tudta kifizetni a vételárat, 1677-ben megegyezett Széchényi György (1605-1695) kalocsai érsekkel, hogy az uradalom nagyobb részét tartozékaival együtt zálogba adja neki. A birtokok 1711-ben a Széchényiek örök tulajdonába kerültek. (Bártfai Szabó 1911, 446-451.)

Az újkéri temlom középkori építésére vonatkozóan nincs írott adatunk, de azt tudjuk, hogy a község plébániája középkori alapítású. A középkori templom építésének idejéről és a templom nagyságáról a helyszíni kutatás szolgáltatott információkat. Amikor Nádasdy gróf az 1550-es években áttért az evangélikus hitre, jobbágyfalvainak lakossága is követte példáját. Legkésőbb 1578-ban már evangélikus lelkész működött Újkéren. Az 1631. évi protestáns egyházlátogatás során négy kelyhet és egy töredékes ezüstmonstranciát írtak össze a templomban, ahol „prédikátor szék’’ is a berendezés részét alkotta. A templom földjén parókiaház állt. Ebben az időben Ujkérhez tartozott filiaként a két Szopor. (Thury 1907, 54-59.)

Nádasdy Ferenc rekatolizálása után ugyan 1643-ban az evangélikusoknak adták át a templomot, de 1660-ban Nádasdy katonái elfoglalták az épületet, a lelkészt pedig elűzték a helységből. (Payr 1924,112.) Az első katolikus egyházlátogatást 1663-ban végezték a locsmándi főesperesség alsó kerületéhez tartozó, (alexandriai) Szent Katalin tiszteletére emelt újkéri templomban. A felvett jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy a hívek számához képest szűk, teljesen renovált istenháza a falu közepén állt. Régebbi része (nyilván a szentélye) boltozatos, az újabb famennyezetes. Egy oltára volt, tabernákuluma a kőfalban helyezkedett el. Szószéke kőből készült, a karzat viszont fából. Említik még a kőből emelt tornyot, melyben egy harang lógott. A fallal körülvett temető ebben az időben még a templom körül helyezkedett el. (Búzás 1967, 285-286.)

A következő, 1697-ben kelt canonica visitatio idején Újkér már a Széchényi család zálogbirtokában volt. A jegyzőkönyvből minden bizonnyal az 1683. évi török pusztítás nyomai tárulnak szemünk elé. A hajó (deszkamennyezet) hamuvá égett {Corpus vero Penitus desertum incineratum), a korábbi fakarzat hiányzott, valószínűleg ez is a lángok martaléka lett. A tabernákulum ekkor már az oltárban helyezkedett el. A templomnak zsindelyteteje volt, a kőtorony továbbra is állt. (Búzás 1969,400-402.) A XVIII. század legelején a templom jelentős pénzösszeggel gazdagodott. Az erről tudósító okirat (kötelezvény) 1702. július 16-án kelt Belatnicben (ma: Beltinci, Szlovénia). Nagy István újkéri lakost ugyanis gróf Széchényi György (1656-1732) a széplaki úriszéken bizonyos újkéri lakosokkal együtt összeesküvésben, lázadásban (conspiratio, coniuratio) vétkesnek találta. Kegyelemből végül Nagynak az „Ujkéry Templomnak Épületire Harmincz forintokat” kellett készpénzben fizetnie.

Valószínűleg ennek a pénzadománynak köszönhetően sikerült kijavítani az épület háborús sérüléseit. 1714-ben az egyházlátogatók már takaros, tiszta és renovált templomról számoltak be. Erre az időre már újjáépítették a karzatot, a meny- nyezetet pedig újradeszkázták, de a tető és a torony még romos volt. A vizitátorok- nak nem sikerült megállapítaniuk, hogy a templom konszekrált-e, de az elmondások szerint benedikálták. Feljegyezték, hogy az istenházát — minden bizonnyal a kuruc hadműveletek során — gyakran megszentségtelenítették, az oltár sérült {saepius profanata, uti et altare violatum). A templomban Szent Katalin-képet és új, fából készült szószéket írtak még össze. Ez az épületleírás még mindig a középkori, keletek, többször megújított templomról tanúskodik. (Can. Vis. 23. kötet. 39-40.)

1733-ban a vizitátorok jó állapotban találták a gróf Széchényi Zsigmond (1681-1738) kegyuraság alatt álló templomot, mely el volt látva a szükséges felszerelésekkel. Ekkor már az újkéri plébániához tartozott filiaként Keresztény, Al(só)- Szopor és Fel(ső)-Szopor, 1748-tól Tormás-majort is innen látták el. (Can. Vis. 26. kötet. 56.) Ez az egyházigazgatási beosztás a későbbi évszázadokban is így maradt. Tormás-majort 1840-ben csatolták Csepreghez. Két év múlva, 1735-ben ismét egyházlátogatás történt a kívül-belül újonnan reparált, jó állapotú templomban, melynek oltárát Szent Katalinról nevezték el. Már két, megáldott harangot említettek és egy Magna Mater (Mária)-képet. (Can. Vis. 40. kötet. 279.) Az 1748. évi canonica visitatio jóvoltából tudjuk, hogy a templom éppen felújítás alatt állt (proxime renovanda), ezért az épület elhagyatott (fabrica ejus desolata est). Ekkor már két temető volt a községben; az egyik a templom körül karókkal kerítve, a másik a falun kívül. Előbbi ekkor már valószínűleg felszámolás alatt állt, feltehetően ide már nem temetkeztek. (Can. Vis. 43. kötet. 211-212.)

A középkori templom barokk stílusban történt átépítésének és kibővítésének volumenéről az 1766-ban felvett egyházlátogatási jegyzőkönyv számol be. A munkálatokra Udvardi Mihály plébános (1747-1749) idején került sor. Az 1766-os okirat 1747-re datálta a restaurálást, amit a templom saját pénzéből finanszíroztak (restaurata tamen sumptibus et expensis ecclesiae propriis, anno 1747). Mint láttuk, 1748-ban még mint be nem fejezett építkezésről írtak, ezért úgy véljük, a barokk bővítésre 1747-1748 táján került sor. 1766-ban a — gróf Széchényi Antal (1714- 1767) kegyurasága alatt álló — boltozatos templomnak zsindelyteteje, téglapadlója, sekrestyéje és karzata volt, továbbá erős, szilárd tornyát említették. A restaurálás évében készült a templom közepén a kripta a helyben birtokos Fojkóné asszony költségén és jótékonyságából. (Can. Vis. 77. kötet. 85.)

Az 1780. évi vizitáció jóvoltából a templom barokk berendezéséről kapunk pet. Ebben az időben gróf Széchényi Ferenc (1754-1820) volt a patrónus. 1812-ben a csepregi esperesi kerületben újabb felügyeleti egyházlátogatást végeztek. A jó karban lévő templomnak továbbra is Széchényi Ferenc kegyúr viselte a gondját. Az 1840-es évek közepén a számadások tanúsága szerint új orgonát szereztek be, aminek kifizetése több éves ütemezésben történt. A XIX. század utolsó egyházlátogatását 1875-ben már a kibővített és kereszthajóval ellátott templomban végezték el. A jegyzőkönyv megemlítette, hogy az épületet, amely most már elég tágas, 6 öllel bővítették ki a kegyúr és a hívek pénzéből.

1914-ben a hajó oldalfalait kívülről támpillérekkel erősítették meg, a boltozatot felül vasbeton héjjal látták el, a kórus zárt, külső feljárót kapott. A templom körüli térséget téglaalapon nyugvó dróthálózattal kerítették be. Lewisch Róbert szombathelyi vállalkozóval a hívek költségén új főoltárt, szószéket és keresztelőkutat készíttettek. Ezek ma is a templomban találhatók. A mellékoltárt változatlanul hagyták. A fából való főoltárt szárnyas tabernákulummal látták el, fölötte oszlopokon nyugvó mennyezettel, mellette két imádkozó angyalszobrocskával, a már ismertetett ezüst oltárkereszttel, 3 kánontáblával, 6 ezüstözött réz gyertyatartóval és 2 db kétkarú gyertyatartó a tabernákulumra alkalmazva. Kovács Mihály festményét oszlopos keretben az új oltárépítménybe helyezték vissza. Az 1940-ben felvett kérdőívben46 kitértek a templom falfestményeire: a négy evangélista falfestménye az első keresztbordák között a hajóban, a mennyezeten; továbbá pápai és püspöki jelvényeket, rézkígyót, istenszemet, cibóriumot, monstranciát ábrázoló falfestmények. A templomban ekkor hét szobor volt. Közülük csak Szent Vendelét tartották barokk stílusúnak, a többit tiroli munkának, kivéve Klozák Klotild ajándékát, Kis (Lisieux-i) Szent Teréz szobrát, melyet 1937-ben faragott hársfából a győri Schubach cég. A tornyot még ebben az évben renoválták.

 

Forrás:
Kelemen István – Nemes András: Az újkéri, Alexandriai Szent Katalin tiszteletére emelt plébániatemplom története In.: Bíró Szilvia – Székely Zoltán: Arrabona – Múzeumi Közlemények 49/1. Tanulmányok T. Szőnyi Eszter emlékére (Győr, 2011)

 
Back to Top