Kisboldogasszony-templom
Akasztó
A falu létezésére a késő Árpád-korból vannak adatok. Jelenlegi ismereteink szerint első okleveles említése 1278-ban történt „Akazthow” alakban: 1278. június 2-án IV. László király az egykor Bakthai Tódor fiának, Péternek adományozott Goch Béred nevű földet meghagyja ennek birtokában, mivel Bakthai Hymus fia, Simon, Simon fia, Demeter, és rokonaik, Ithemerius és János a birtok iránt emelt igényüket nem tudták igazolni. Egy 1291-es adat szerint nagy út vezet („Magna via qua itur”) „Okoztou”-ra.
A jelenlegi település ugyan az Árpád-korban keletkezett, de az Akasztóhoz tartozó Döbrögecpusztán római kori tárgyi emlékeket is találtak. 1965-ben Gombár Sándor akasztói lakos egy i. sz. 91-ből származó, Viktóriát ábrázoló szobrocskát, kísérőleletként jellegzetes kora császárkori szarmata és római kerámiát talált, és szolgáltatott be a Magyar Nemzeti Múzeumnak. A dombon épült templom alapozásánál 1959-ben IV. század végi, V. század első feléből származó sírokat romboltak szét. Néhány sírban a váz guggoló helyzetben volt. Akasztó település 1335-ben királyi birtokként, 1429-ben pedig vámszedőhelyként szerepelt az iratokban. A hódoltság elején, 1546-ban pusztaként írták össze.
Az 1726-os határjárás szerint a XVII. század közepén Szél György pataji nemes volt a falu birtokosa, majd a település a század második felétől a Koháry grófoké lett. 1676-ban a váci püspökség tizedösszeírásában Akasztó, mint kunszentmiklósiak által birtokolt puszta szerepelt. Koháry pozíciójának erősödését a birtokaira 1736-megszerzett pallosjog is növelte. A hely a XVII. századtól fogva Pest-Pilis-Solt megye Solti járáshoz tartozott, ugyanakkor 1709-ben a megyei iratokban, mint Kiskun kerületi puszta szerepelt és jelzi a közigazgatási bizonytalanságot a Kiskunságot birtokló Német Lovagrend 1719-es igénybejelentése is.
Az 1690-es összeírás még, mint pusztát említi, de az 1703-as összeírás szerint már 12 jobbágy lakta Akasztó falut. A kuruc szabadságharcban a falu lakóit a harcok kezdetén a rácok részéről súlyos támadás érte. Feltehető, hogy ekkor menekültek el az akkori lakosok, és Akasztó ismét pusztává vált. Újratelepítésére 1718-ban került sor. Bél Mátyás szerint első lakói felvidéki tótok voltak, bár ennek némileg ellentmond az 1728-as összeírás névanyaga, ugyanis az 59 család egyértelműen magyar hangzású nevet viselt, és kisebb részben állapítható meg bizonyosan a szláv, vagy német eredet. A XVIII. században a természetes szaporulat és a vándormozgalom hatására a falu népessége erőteljesen gyarapodott. 1770-ben mér Illésházy Franciska révén férje, gróf Batthyány József volt a helység földesura. A 19. században a Blaskovich, Bencze és báró Kaas családok voltak a fő birtokosok. Az 1838-as nagy árvíz 146 házat döntött romba az akkor már közel kétezer főt számláló faluban. A két világháború között gróf Milványi Cseszneky Mihálynak volt Akasztón jelentősebb szőlőbirtoka és malomipari vállalata.
A templom korábbi, középkori templom felhasználásával 1744-ben épült. Az épület később beomlott, így 1829-ben átépítették és felújították, 1897-ben pedig két oldalhajóval bővítették. Tornya középkori eredetű, felső része barokk. 1938–1939 között hossztengelyét kilencven fokkal elforgatva, déli irányban új hajót és szentélyt építettek hozzá. Az építész Möller Károly volt. Előcsarnoka 1959-ben épült. A Szent Kereszt felmagasztalása titulusú temetőkápolna és kripta özvegy Hamann Jánosné, Nagy Franciska adományából épült 1914-ben.
A templom szabadon álló, egyhajós, poligonális szentélyzáródású épület, tornya a nyugati oldalhomlokzatának északi szakasza előtt áll. A hajó mindkét végén kontyolt nyeregtetővel rendelkezik. A templom keleti oldalához poligonális alaprajzú, úgynevezett Hősök kápolnája csatlakozik. A szentély nyugati oldalán sekrestye helyezkedik el. Az épület északi homlokzata előtt csúcsíves nyílásokkal áttört újabb, nyeregtetős előcsarnok áll. A hajó oldalfalait és a szentély sarkait támpillérek támasztják. A hajó csúcsíves tartók közötti szegmentdongás boltozattal rendelkezik, a szentély fiókos donga-boltozattal fedett. A Hősök kápolnája és a hajó bejárati oldalán elhelyezkedő karzat síkmennyezetes.
A templom berendezése jellemzően a XIX. század végéről, XX. századból származik. A falképek és a festett üvegablakok 1977-ben készültek. A 2 méter magas és 120 cm széles főoltárképet Joseph Kessler 1873-ban készítette, Mária születését ábrázolja. A főoltár mellett egy 140 cm magas gipsz szobor áll: Mária a földgömbön áll, lábai alatt az almát szájában tartó kígyó, tenyérrel előre lelógó kezekkel, kék palástban. A hajóban egy 118 cm magas, piros palástban, fején arany koronávál ábrázolt Magyarok Nagyasszonya gipsz-szobor található. A keresztút Prokop Péter alkotása 1968-ból. Orgonáját 1883-ban Angster József készítette.
Forrás:
SZABÓ ATTILA: Akasztó úrbéri viszonyai a XVIII-XIX. században In.: Bács-Kiskun megye múltjából 19. (Kecskemét, 2004)
Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke II. kötet 2-3. füzet 1272–1290 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 9. Budapest, 1961)
Lakatos Andor (szerk.): A Kalocsa-Bácsi Főegyházmegye történeti sematizmusa 1777-1923 – A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 3. (Kalocsa, 2002)
Bánszky Pál – Sztrinkó István szerk.: Cumania 12. (Bács-Kiskun Megyei Múzeumok Évkönyve, Kecskemét, 1990)
Lakatos Andor (szerk.): Mária-enciklopédia, Kalocsa, 1950. Forráskiadvány és adattár. – A Kalocsai Főegyházmegyei Gyűjtemények kiadványai 11. (Kalocsa, 2015-2016)
Magyarország műemlékjegyzéke – Bács-Kiskun megye, Kulturális Örökségvédelmi Hivatal, Budapest, 2006.