Somogy megye
A Balaton környékének középkori templomai 1.
A Balatont és környékét különféle szempontokból tanulmányozhatjuk. A nyaralóközönség pihenést keres a Balaton partján és üdülést a csodás tó enyhe hullámaiban. A turista a kedves vidék bájos szépségeiben gyönyörködik, felkeresvén a partmenti helyeket és a Dunántúli dombvidék barátságos hegyeit, vagy a szétszórt községeket és városkákat, ahol a népi építkezés sajátos, oszlopos-tornácos parasztházaival, azok közt pedig nem egyszer a középkorból származó templomokkal találkozik. Ám ahogy máshol is az országban, így a Balaton környékén lévő középkori épített emlékek közül is számtalan megsemmisült a hosszú évszázadok alatt, de szép számmal akadnak olyan egyházi épületek is, melyeket a lakosság újjáépített és mai napig használatban vannak, illetve romjaiban csodálhatjuk meg őket.
A Balaton partján az emberi település legősibb példáit is megtaláljuk. Nyomukban a római kultúra emlékei következtek és hogy a honfoglaló magyarok is megszállták partjait, arra néhány honfoglaláskori, ősi magyar névből is következtethetünk. Nagy királyunk, Szent István téríti át nemzetét a keresztény vallásra. Rendeletére minden tíz község templomot épített. A tatárjárás aránylag gyorsan vonult el vidékünkön és úgy látszik, nem sok kárt okozott, de annál nagyobb pusztítást végzett a másfélszázados török uralom. Egész községek pusztultak el úgy, hogy ma már legjobb esetben a templom romja jelzi, hol terült el a község.
Szent István uralkodásával veszi kezdetét a román stílus hazánkban és a tatárjárással ér véget. A román stílusú falusi templomaink általában egyszerű megjelenésű, kisméretű, egyhajós épületek, a hajónál keskenyebb, többnyire félkörösek voltak. A koraiak néha patkóívesek, a 13. századiak ciszterci hatásra gyakrabban egyenes záródású szentéllyel. Torony nélkül vagy – jobbára nyugati – toronnyal épültek. A bejárat – gyakran gazdag kereteléssel, és a nyílás fölötti ívmezőben domborművel – többnyire a déli vagy a nyugati homlokzaton, esetenként a torony alján nyílik. A belső teret általában csak a hajó déli oldalfalában magasan elhelyezett – gyakran három – és a szentély záródásán nyíló ablak világítja meg. Ezek többségükben keskeny, lőrésszerű nyílások. A hajót általában fagerendás síkmennyezet fedte, a félkör-záródású, diadalívvel kapcsolódó, íves alaprajzú szentélyt negyedgömb, az egyenes záródásúakat dongaboltozat.
Somogy megye közigazgatási egység Magyarországon, a Dunántúlon. Északról a Balaton és Veszprém megye, nyugatról Zala megye, délről Horvátország, keletről pedig Fejér, Tolna és Baranya megye határolja. Székhelye Kaposvár, második legnagyobb települése pedig a Balaton fővárosának is tartott Siófok. Szép számban lelhetők fel Somogyban középkori emlékek, közülük is legnevezetesebb talán az 1091-ben alapított somogyvári bencés apátság. Számos román és gótikus stílusú templom – mint Kőröshegyen, Telekiben, Szenyérben vagy Buzsákon – őrzi a XI-XV. század építészeti sajátosságait. Az 1061-ben alapított zselicszentjakabi bencés apátság Kaposvár legjelentősebb műemléke. Az országos megyei műemlékmentő munka óriási jelentősége, hogy szinte valamennyi középkori eredetű műemlékünk helyreállítása, állagmegóvása megtörtént. Sajnos a műemléki romok őrzése megoldatlan, sok közülük áldozatul esik az időjárás, de nemegyszer az emberi rongálásnak is.
A templomok javarészben már a 14. század előtt megépültek, a következő évszázadokban többségüket bővítették, megnagyobbították, és gótikus stílusban átépítették. Az alaprajzi változtatások nem egy esetben liturgikus változásokkal, oltáralapításokkal függtek össze, így alakulhattak ki szokatlanul nagyméretű templomok is. A templomok alapítóinak, építtetőinek személyazonossága – a kolostorok, monostorok és prépostságok kivételével – csak a legritkább esetben maradt fenn, amelynek egyik okaként a nagyfokú birtok-elaprózódottságot tekinthetjük. Annyi azonban így is körvonalazható, hogy az Árpád-korban jelenlévő nagyszámú egyházi birtokos és templom építtető helyébe, főleg a 13-14. század fordulójától, nem egyszer nagyobb birtokalapításra vállalkozó világi birtokosok, illetve kisbirtokosok léptek. Ebben a cikkben 5 középkori templomot mutatok be, amelyek Somogy megyében találhatók, és a Balaton környékének kiemelkedő műemlékei.
Látrány-rádpusztai templomrom | Balatonlelle
A Rád nemzetség alapítójáról elnevezett falu 1131-41 között szerepel első ízben a forrásokban; ekkor András remete, egykori veszprémi prépost, 1146-ban pedig Színes úrnő adományoz Rád faluban területeket a pannonhalmi apátságnak. Az apátság mellett a fehérvári káptalan (1229-ben) és nemesek is birtokosai voltak. 1348 után Rádi Lőrinc fia, Imre bérelte az apátság itteni birtokrészeit 300 ezüstdénárért. Az apátság a 15. században több ízben pereskedik a bortized felett. 1534-ben rádi jobbágyai még mindig 13 portát tesznek ki. A pápai tizedjegyzék alapján Rád a somogyi főesperesség alá tartozott, és papja 1333-ban Péter volt, aki 50 kis D-t, 1335-ben Gergely pedig 20 kis D-t fizetett. 1336-ban Vilmos pannonhalmi apát megszabja somogyi jobbágyaik szabadságát – e szerint Rád falujukban „cellaria domos”-aik álltak. 1429. április 21-én a rádi Szűz Mária parochiális egyház plébánosa István, aki az egyház vagyonának őrzőivel (conservatores rerum et bonorum), András fiai, Jakab és Elues Benedek rádi hospesekkel együtt az egyház jövedelméről bevallást tett, egyszersmind eladták az egyház Ruppe-hegyen lévő szőlőjét a templom felújítása (pro reformatione) érdekében. 1517-ben Kelemen rádi plébános vagyonát a mindszenti pálos kolostorra (Szemes) hagyta végrendeletében.
1721-ben Rád Látrány filiája volt, de ősi plébániájára még emlékeztek. Békefi Rémig, majd Genthon is leírta a templomot félköríves szentélyével, valamint téglából, homokkőből épült hajójával. A templom kapuja dél felől nyílt, észak felől pedig sekrestye csatlakozott hozzá. Éri István 1959-es ásatása során eltávolították a 1,5 m vastag törmelékréteget, mely a hajót borította a legvastagabban (a nyugati karzat omladéka). A téglából épült templom félköríves, gömbcikkely boltozatú szentéllyel és ehhez kapcsolódó, kissé szélesebb hajóval volt ellátva. Az apszis északi falrészletén ívsoros párkányt lehetett megfigyelni, mely eredetileg a hajót is díszítette. A félköríves, kettős beugrással tagolt, pilléres kiugrású diadalívvel csatlakozó hajó falvastagsága 1 méter volt, lábazata 70 cm magasan futott körbe, homokkő lap borította, és ferdén levágott téglasorokkal csatlakozott a felmenő falhoz. A falsarkokon 70-80 cm széles lizénákat észleltek. A templom 1 méter mély alapozási árkába fektetett homokkövekre néhol „opus spicatum” mintába rakott téglasorok kerültek. Az eredeti nyugati bejáratot a 2. periódus építkezése tette tönkre.
Az új hajót a 13-14. század fordulóján építették hozzá az eredeti templomhoz, vegyesen rakott kő- és téglafalazattal. Az új hajót diadalív kötötte össze a régebbi, ettől kezdve szentélyként használt épülettel. Az egyszerű, kőkeretelésű új kapu a déli oldalon nyílt. A déli oldalon az egyik ablaknyílás rézsűjét is meg lehetett figyelni. A hajó nyugati harmadába épült karzatot két, kőlapokból épített, rézsűs lábazatú, 90×90 cm-es pillér tartotta, északkeleti sarkában mellékoltár alapozásmaradványait találták. A vakolásnyomok alapján a támpillérek valamelyest később épültek a hajóhoz. Nyugaton feltételezhető a karzat fölé épített homlokzati torony. Bordatöredék jelzi, hogy az 1. periódus sík mennyezetű hajóját beboltozták.
A 15. század során a román kori hajóhoz oltárral ellátott, 70 cm falvastagságú sekrestye/kápolna épült, oltára felett félköríves záródású, keskeny rézsűsablakkal. A sekrestyét egyszerű dongaboltozat fedhette. A templomhajóban megtalálták kapujának küszöbkövét. Éri István a rádi templomot a 12-13. századi félköríves falusi templomok horizontjába helyezi, amelyeket a nem túl vagyonos nemzetségek, világi nemesek építettek. Koppány Tibor kapcsán az egyenes szentélyzáródású templomoknál egyházi alapítót feltételez, ez azonban Somogy megyében nem látszik bizonyítottnak, mivel sokkal nagyobb számban ismerünk félköríves templomokat egyházi birtokokról is. A 12. században kisebb főúri családok szerzetesi monostorok helyett kisméretű, falusi plébániatemplomokat emelnek, az előző mintájára, de annál szerényebb kegyúri karzattal, homlokzati toronnyal. Éri szerint az ívelt szentélyzáródású templomok átlagos mérete 12×7 m, tehát a rádi templommal nagyjából egyező, az egyenes záródásúaké ennél nagyobb (14×8 m). A román kori templomot a 12. század közepére datálja, és a Rádi családhoz köti.
Szent Kereszt felmagasztalása-templom | Teleki
A települést első ízben 1018-38-ban, a fehérvári egyház alapításakor említik, amelyet a későbbiek során a fehérvári káptalan mellett a tihanyi apátság, a nyúl-szigeti apácák, az esztergomi keresztesek, a lövöldi karthauziak és a Gordovai Fancsok birtokoltak. A sokrétű tulajdonlás miatt is már a 14. század végétől osztódik a falu – ek-kor„poss. utraqueThelky” formában említik. Elnevezése földművelésre alkalmas területére utal. 1211-ben a tihanyi apátság birtokában lévő településnek Szent András tiszteletére szentelt egyháza is szerepel. 1271 -ben Teleki birtokon 1 iugerum földet adományoztak a templom mellett (ante ecclesiam Beati Andree apostoli). A pápai tizedjegyzékben a somogyi főesperesség alá tartozó plébánia papja, János 1333-ban 16, 1334-ben 40, 1335-ben 20 kis D-t fizetett. 1397. május 16-án Telki birtokon az evangéliumra tettek esküt. 1426-ban Pál volt a plébános. 1429-ben a Szent András-templom előtt állt a plébános curiája – tehát a templom a településen belül helyezkedett el.
1515. április 24-én Teleki plébánosa Márton esperes. 1524-ben a nyúl-szigeti apácák gyakorolják a kegyuraságot a Szent András-templom felett. 1744-ben a valamikori plébánia Szólád filiája. A faluban ekkor épül a Szent Kereszt-templom, ám a településen kívül egy másik, Szent György tiszteletére szentelt templom is állt. A hódoltság után eredetileg a reformátusok használták, majd 1751-ben a katolikusok alakították mai formájára. 1970-ben Mendele Ferencné, illetve 1971-ben Valter Ilona végzett régészeti kutatást a falutól délre található templomban. A római katolikus kápolnát már Genthon is említi, amelynek hosszúkás, egyetlen fiókos dongaboltozattal fedett, négyszögű hajójához nyújtott, félköríves szentély csatlakozott. A templom eredetileg, a 13. században is a mai alaprajz szerint épült, északi oldalához a későbbiekben sekrestyét és osszáriumot építettek. A téglatemplom alapozása agyagos habarcsba rakott tégla, amely alá agyagot döngöltek.
A középkori járószint a mai téglapadló alatt 30 cm mélyen volt. Az északi és nyugati falak megmaradtak, valamint a déli fal sarokpontja, a szentély azonban teljesen elpusztult. A déli faltól 8,5 méterre, 1 méter széles habarcsos sávban a kiszedett középkori kerítőfal jelentkezett. Az északi fal közepén 1,20×1,50 méteres, félköríves fülkét találtak, az szaki diadalív nyugati falát pedig egy félköríves, középkori oltárfülke díszítette. Déli, román kori kapuja egyszerű, félköríves nyílású. Jellegzetesek a sarkokat hangsúlyozó, támpillérszerű megerősítések, illetve a félhengeres tagolású diadalív. A féloszlopok oszlopfőibe helyezett vállkövek közül az északi két egymásba kapaszkodó, összecsomózott farkú szárnyas sárkányt ábrázol (egyikük fejénél indából kinövő hármas levél, a másiknál liliom, fe- lettükfélköríves díszítménnyel), a déli oldalon pedig emberfőkből kinövő, kettős palmettaleveles indákat találunk. A díszítések a rátóti templommal mutatnak párhuzamot. Az épületet a 18. században barokkizálták.
Páduai Szent Antal-templom | Balatonszemes
Szemes személynévi eredetű helynév, amely 1229-ben Scemes alakban fordul elő II. Endre oklevelében. A Marcali, majd a Báthori család tulajdonában lévő település templomának első említése a pápai tizedjegyzékben található – ekkor a somogyi főesperesség alá tartozott. Mivel két egyező nevű település ismeretes a tizedjegyzékben, így ezek egyike, talán az 1335-ben 40 kis D-t fizető Jakab sorolható ide. 1536-ban Waralya Szemes néven szerepel a település. A Szűz Mária tiszteletére szentelt plébánia első ízben a pápai tizedjegyzékben szerepel. A somogyi főesperesség alá tartozó egyház azonosítása bizonytalan a fentebb említett ok miatt – talán az 1333-5 között adózó Péter volt a település papja, aki 1333-ban 50, 1334-ben 40, 1335-ben pedig 60 kis D-t fizetett. A falut vámjával együtt 1403 óta a Gordovai Fancsok birtokolták. 1410-ből Tamás plébános neve ismeretes. 1517-ben a templom kegyura Gergelylaki Buzlay Mózes királyi fő-ajtónállómester volt. 1744-ben Szent Antal-temploma Szólád filiája, de egykori plébániájára még emlékeznek. Ekkor a Hunyadi család megkezdte a korábbi templom újjáépítését; ekkor épült északon a barokk sekrestye, illetve a nyugati torony. Külsejénél tágas üreget találtak (kripta vagy csontház).
Barokk átépítésben fennmaradt és barokk toronnyal toldott késő középkori, egyhajós és sokszögű szentélyes, támpilléres épület. Nyugati tornyán egyszerű barokk vakolatarchitektúra, órapárkányos tetején falazott, hegyes gúlasisak van. Hajójának déli oldalán barokkban átalaktott, támpilléres szentélyén mérműves és félköríves záródású középkori ablakok sorakoznak. Belsejét a hajóban és a szentélyben egyaránt stukkódíszes, fiókos dongaboltozat fedi. A hajó nyugati végében egyenes vonalú, új karzat helyezkedik el. Szentélyének észak falán szentségtartó fülke formáját utánzó reneszánsz dombormű van, amelyen két ión fejezetű pillér közt íves lezárású, egykor domborműves felület felett háromrészes főpárkány húzódik frízében három szárnyas angyalfej, a párkányon pedig kagylódíszes lunetta. 1517-ben a falu földesura és egyben a templom kegyura, Gergelylak Buzlai Mózes királyi fóajtónálló mester építtette újjá késő gótikus formában, belsejében a reneszánsz domborművei. A hódoltság idején elpusztult, Somogy megye 1721-ben felvett jegyzőkönyve még romjaiban találta, 1740-ben állíttatta helyre az akkor birtokos Hunyady Antal. Ekkor beboltozták, tetőt helyeztek rá, 1749-50-ben pedig tornyot építettek eléje. Műemléki helyreállítása 1964 és 1972 között történt.
Pusztatemplom (Pusztatorony) | Somogyvámos
A Balatontól ugyan távolabb fekszik, de téglából épült koragót templomának romja kiváló helyet biztosít a balaton-környéki műemlékek közt. A községtől nyugatra emelkedő templom egyhajós. Szinte teljes épségében fennmaradt tornya a szentély északi oldalán emelkedik. Támpillérei és egyszerű csúcsíves ablakai a korai gót stílus formáiról tanúskodnak. Az 1968-ban feltárt romtemplomot az ásató, Valter Ilona Győrök falu plébániatemplomával azonosította, ám ennek középkori maradványait a római katolikus templom őrzi. Kozák Károly Csopakkal azonosította a települést, a 13. században említett falu templomáról azonban nincs adatunk. Az előbbi azonosítások mellett lehetőségként merül fel a Kistepej falu Szent Márton-templomával történő azonosítás is, azonban ez a Tepenye-dűlőben található, Vámos faluról pedig nincs kora középkori adatunk, első említése 1536-ból származik.
A falu a téglatemplomtól egészen a halastavakig húzódott a Dunajka-fennsíkon, amelyet 13-16. századi kerámia is jelez. A templomról Gerecze Péter, illetve Genthon is megemlékezik. A múlt század végén a szentély bordás boltozatának konzoltöredéke még eredeti helyén állt. A szentély déli oldalán, a két támpillér között félköríves nagy ablak nyoma látszott, amely a torony felső ablakaihoz hasonlított. Az 1968-as régészeti kutatás során Valter Ilona a középkori járószintet a szentély keleti, illetve a hajó nyugati falán, az alapozási padkánál figyelhette meg. A szentély keleti fala előtt egy bolygatott téglasírt talált. A félköríves szentélyt döngölt agyagalapozású téglafal alkotta. Az agyagot lapjára rakott téglákkal együtt rétegezték és döngölték le. A téglákat (14x16x4,5 cm) fűrészfogasan rakták az agyagba. Hasonlóan készült a templom nyugati fala is. Az erősen meszes habarcsba rakott felmenőfal 1,5 méter magasan maradt meg. A templom déli fala a későbbi templomhajónál 1 méterrel beljebb helyezkedett el.
A megnagyobbított templom hajója kezdetben sík mennyezetes volt, amelyhez a keskeny, félköríves nyugati ablak is tartozott. Később a hajót is boltozták, ekkor épülhetett a nyugati támpillér. A nyugati fal oromcsúcsa alatt kereszt alakú nyílás látható. A nyolcszög három oldalával záródó, támpilléres szentélyhez képest 70 cm-rel szélesebb a hajó, amelynek sarkait támpillérek erősítették, és déli oldalán volt a bejárat. A déli diadalív nyugati oldalán mellékoltár alapjait azonosították, az északi diadalív mellett pedig a torony első szintjére vezető lépcső alapja került elő. A torony, amelynek alsó szintjét sekrestyeként használták, négyszögletű alapból indul ki, majd az emeleti szintjén nyolcszögletűvé válik. Délnyugati sarkában csúcsíves ajtónyílást észleltek. A toronyban lévő oratórium szentélybe néző, félköríves nyílása is látható. Az átépítés során habarcsba rakott alapozást alkalmaztak.
A hajó északi oldalán, a román kori és gót falazat találkozásánál támpillér épült. A toronyhoz nyugatról csatlakozó keskeny, 40 cm széles, agyagba rakott fal az osszáriumot övezte, ennek a falnak a folytatása ismeretlen funkciójú, és a templom legkésőbbi periódusához tartozik. A torony elhelyezkedése szokatlan a plébániatemplomok körében, és inkább a ferences kolostorépítészetben terjedt el, amikor a kolostor a templom északi oldalához épült (Kőröshegy, Keszthely). A torony formai szempontból a csurgói johannita templomhoz köthető.
Szent Kereszt-templom | Kőröshegy
A Balatontól ugyan távolabb fekszik, de téglából épült koragót templomának romja kiváló helyet biztosít a balaton-környéki műemlékek közt. A községtől nyugatra emelkedő templom egyhajós. Szinte teljes épségében fennmaradt tornya a szentély északi oldalán emelkedik. Támpillérei és egyszerű csúcsíves ablakai a korai gót stílus formáiról tanúskodnak. Az 1968-ban feltárt romtemplomot az ásató, Valter Ilona Győrök falu plébániatemplomával azonosította, ám ennek középkori maradványait a római katolikus templom őrzi. Kozák Károly Csopakkal azonosította a települést, a 13. században említett falu templomáról azonban nincs adatunk. Az előbbi azonosítások mellett lehetőségként merül fel a Kistepej falu Szent Márton-templomával történő azonosítás is, azonban ez a Tepenye-dűlőben található, Vámos faluról pedig nincs kora középkori adatunk, első említése 1536-ból származik.
A falu a téglatemplomtól egészen a halastavakig húzódott a Dunajka-fennsíkon, amelyet 13-16. századi kerámia is jelez. A templomról Gerecze Péter, illetve Genthon is megemlékezik. A múlt század végén a szentély bordás boltozatának konzoltöredéke még eredeti helyén állt. A szentély déli oldalán, a két támpillér között félköríves nagy ablak nyoma látszott, amely a torony felső ablakaihoz hasonlított. Az 1968-as régészeti kutatás során Valter Ilona a középkori járószintet a szentély keleti, illetve a hajó nyugati falán, az alapozási padkánál figyelhette meg. A szentély keleti fala előtt egy bolygatott téglasírt talált. A félköríves szentélyt döngölt agyagalapozású téglafal alkotta. Az agyagot lapjára rakott téglákkal együtt rétegezték és döngölték le. A téglákat (14x16x4,5 cm) fűrészfogasan rakták az agyagba. Hasonlóan készült a templom nyugati fala is. Az erősen meszes habarcsba rakott felmenőfal 1,5 méter magasan maradt meg. A templom déli fala a későbbi templomhajónál 1 méterrel beljebb helyezkedett el.
A megnagyobbított templom hajója kezdetben sík mennyezetes volt, amelyhez a keskeny, félköríves nyugati ablak is tartozott. Később a hajót is boltozták, ekkor épülhetett a nyugati támpillér. A nyugati fal oromcsúcsa alatt kereszt alakú nyílás látható. A nyolcszög három oldalával záródó, támpilléres szentélyhez képest 70 cm-rel szélesebb a hajó, amelynek sarkait támpillérek erősítették, és déli oldalán volt a bejárat. A déli diadalív nyugati oldalán mellékoltár alapjait azonosították, az északi diadalív mellett pedig a torony első szintjére vezető lépcső alapja került elő. A torony, amelynek alsó szintjét sekrestyeként használták, négyszögletű alapból indul ki, majd az emeleti szintjén nyolcszögletűvé válik. Délnyugati sarkában csúcsíves ajtónyílást észleltek. A toronyban lévő oratórium szentélybe néző, félköríves nyílása is látható. Az átépítés során habarcsba rakott alapozást alkalmaztak.
A hajó északi oldalán, a román kori és gót falazat találkozásánál támpillér épült. A toronyhoz nyugatról csatlakozó keskeny, 40 cm széles, agyagba rakott fal az osszáriumot övezte, ennek a falnak a folytatása ismeretlen funkciójú, és a templom legkésőbbi periódusához tartozik. A torony elhelyezkedése szokatlan a plébániatemplomok körében, és inkább a ferences kolostorépítészetben terjedt el, amikor a kolostor a templom északi oldalához épült (Kőröshegy, Keszthely). A torony formai szempontból a csurgói johannita templomhoz köthető.
Forrás:
Szentkirályi Zoltán – Détshy Mihály: A építészet rövid története
M. Aradi Csilla: Somogy megye Árpád-kori és középkori egyházszervezetének rekonstrukciója. Somogy megye középkori templomainak adattára (Kaposvár, 2016)
Lőrinczné dr. Szabó Tünde: A műemlékvédelem lehetőségei
Csányi Károly: A Balaton környékének középkori templomai
Koppány Tibor: A Balaton környékének műemlékei (Művészettörténet – műemlékvédelem 3 Országos Műemlékvédelmi Hivatal, 1993)
Valter Ilona: A magyar keresztény államiság építészeti emlékei a Dél-Dunántúlon – Zala, Somogy, Tolna megyében In.: Huszár Zoltán (szerk.): Kereszténység és államiság Baranyában (Pécs, 2000)