Mór | Szent Kereszt-templom

Mórnak és közvetlen környékének a honfoglalást, sőt az államalapítást megelőző történetéről nem sokat tudunk. a legkorábbi ténylegesen ismert eszközök, tárgyak az újkőkorból származnak. Mór és Csókakő térségében ezen időszakra tehető az első falvak megjelenése. Az írott történelem előtti korok egyik utolsó szakaszában, Krisztus előtt 800 körül Kelet-Európa felől érkező törzsek foglalták el a Kárpát-medencét. A késő vaskor kezdetén, a Krisztus előtti IV. század első évtizedeiben feltehetően a Rajna-vidékről érkező kelták szállták meg a területet.” A Móri-árokban átvezető közlekedési útvonalnak a rómaiak korában is nagy jelentősége volt. A történelmi leletek szerint Mór és térsége lakott hely a magyar államalapítás korai időszakában. A veszprémi püspökség 1246. évi jegyzőkönyve említést tesz a város régi templomáról, amelyet I. István király építtetett.

Mór népessége alapítástól kezdve magyar volt, csak a török kiűzése után, 1698-ban kezdte meg az új földesúr, a német Hochburg-család a németek betelepítését, mivel a magyarokat a törökök megszállása megtizedelte. Mór nevének eredete pontosan nem állapítható meg. A legvalószínűbb, hogy a várost a Móri család alapította, s tőle kapta a nevet is. A település először királyi, majd 1080-tól kb. 250 évig püspöki birtok volt. Károly Róbert 1327. november 1-én Csókakő várához, mint királyi birtokhoz csatolta. 1430-ban először a Rozgonyiak birtokolták, majd a mohácsi csatavesztés után birtokosa Kanizsai László lett. Szulejmán szultán 1543-ban Esztergom elfoglalása után bevette Mórt és Csókakőt is és csak 1688-ban szűnt meg a 145 évig tartó török uralom.

Az osztrák császár 1691- ben a várost 60.000 rajnai forintért eladta Hochburg János udvari tanácsosnak és katonai élelmezési főprefektusnak, akinek halála után fia, János Domonkos kezdte meg a németek betelepítését a kapucinus rend behozatalával. A kapucinus templom és zárda építése 1695-ben kezdődött, 1701-ben szentelte fel a veszprémi püspökség. Az 1711-es évben új külhoni jövevények egész sora érkezett, akik meghonosították a Vértes oldalában a szőlőkultúrát. 1763-ra a lakosság száma 2900-ra emelkedett. A nagyszabású német betelepítés a század közepére teljesen átalakította a vallási képet is, mivel a betelepedők már többségében katolikusok voltak. 1755. szeptember 23-án gróf Lamberg Ferenc Antalt magyar állampolgárrá fogadták és ekkor Mór első embere lett. A földesurak 1758. évben kérték a királynőtől Mór mezővárossá nyilvánítását. Mária Terézia Bécsben 1758. március 16-án kiadott kiváltságlevele kimondja: „A jövőben Mór község ne csak a mezőváros névnek örvendjen, hanem évi négy vásárt is megtarthat.” 1768-1770-ig folyamatosan új lakók telepedtek be Mórra, akik főként Bajorországból és Würtenbergából érkeztek.

Lamberg gróf 1762-ben költséges kastélyépítkezésbe kezdett, amely 1766-ban fejeződött be. A gróf Fellner Jakabot bízta meg a tervezéssel, így a magyar barokk kastélyépítészet kiváló alkotása született meg Móron. 1848. végén a szabadságharc fontos eseménye volt a móri csata, amelyben Perczel Mór hadteste és Windischgratz hadserege ütközött meg. 1848. december 30-án 32 katona esett el, 350 sebesült meg, a magyarok a csatát elvesztették. 

Kétfelől meredek, részben támfallal erősített magaslaton, az egykori Magyar, Tót és Úri utcák találkozásánál áll a templom. Épült 1887-88-ban Mór középkori plébániatemplomának helyén, felhasználva annak nyugati tornyát. Plébánosát említi a pápai tizedjegyzék 1333-35-ben, a templom első említése 1484-ben történt. A török korban református kézben volt, 1696-ban Hochburg János visszaadja a katolikusoknak. A mai templomot Havranek Ferenc budapesti építész tanár és Arányi műépítész tervei szerint Csáder Ferenc székesfehérvári vállalkozó építette. Felszentelve 1892-ben. 3 hajós, neogótikus keletelt templom homlokzat elé lépő, kb. az 1. emeletig középkori, gúlasisakos toronnyal. Szentély 3/8 záródású. Körülötte temető, amelyet a 18. század végén már nem használtak. 4 szakaszos keresztboltozatos hosszházzal rendelkezik, a mellékhajókban poroszsüveg-boltozatos karzat és ugyanilyen orgonakarzat áll a nyugati oldalon. Ablakok Szántay és Szabó budapesti üvegfestőktől, 1911-ben készültek. A szentélyzáródásban szecessziós „Utolsó ítélet” falkép, Stein János műve. – B.: Neogótikus főoltár, egy mellékoltár és ambo Kelemen Márton győri építész és szobrász alkotása. Padok 1891. Orgona, Rieger Budapest, 1900. Harang Szlezák László, 1922. Szembe miséző oltár Bardon Alfréd, 1970-es évek. F.: Urmutató, aranyozott ezüst, bécsi ötvösjegy, 1753.

Forrás:
Mór település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2022. december 25.)
Entz Géza Antal – Sisa József (szerk.): Fejér megye művészeti emlékei – István Király Múzeum közelményei. A. sorozat 34. (Székesfehérvár, 1998)