Szent Kereszt felmagasztalása-templom
Szilágy
Szilágy neve először az 1015-re keltezett pécsváradi alapítólevélben fordul elő, mint az apátság jobbágyfaluja. A névmagyarázat szilfákban gazdag területre utal. Temploma a XII. században épült, amelynek falmaradványát a mai templom déli oldalán láthatjuk: két keskeny lőrés ablakkal román stílusban és egy gótikus, terméskő-keretű ajtóívvel. A község a török megszállás alatt is lakott hely maradt. A töröktől való visszafoglalás után visszakerült az apátság birtokába a település, melynek magyar lakói megfogyva bár, de átvészelték, túlélték a török időket és a felszabadító háborút. A pécsváradi bencés apátság a török hódoltság idején szünetelt, 1773-ban végleg megszűnt. Területét Mária Terézia az Egyetemi alaphoz csatolta.
A középkori eredetű Szent Kereszt Felmagasztalása nevű műemléki templom, a település legértékesebb épülete. A tornya és főbejárata nyugatra tekint. A 12-13. századi eredetű szakrális épületet a 14. században gótikus stílusban átépítették. A 18. század végén a régi szentélyt lebontották, a hajót kelet felé bővítették, a déli oldalához mellékhajót, boltozatokat építettek késő barokk formában. A barokkos jegyeket viselő klasszicista torony 1832-ben, a sekrestye 1948-ban épült.
Forrás:
Szilágy település településképi arculati kézikönyve