Bencés templom | Sopron

A ferences, később bencés templom – népszerű nevén Kecske-templom — és a hozzá tartozó kolostor meghatározó épületegyüttese Sopron belvárosának. A Nagyboldogasszony-templom építése az 1260-as években kezdődött, amikor a ferences atyák telket kaptak és megtelepedtek a városban. Évszázadok folyamatos bővítései és változtatásai során alakult ki mai megjelenése. Történetét részben írott történeti dokumentumokból, részben építészet- történeti és régészeti kutatásokból ismerjük. A ferences szerzetesek a város központjában először kolostorukat építették fel, majd 1280 körül szentmargitai faragott kőből emelték mellé templomukat, amely mára a magyar kora gótikus építészet egyik legkiemelkedőbb alkotásának számít. Hajóboltozata és orgonakarzata a 15. század közepén épült, berendezése barokk stílusú.

A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt csarnoktemplom onnan kapta népies nevét, hogy az oldalához illesztett, 47 méter magas torony homlokzatát gótikus füzér és egy kecske díszíti. A kecske az építtető Geisel Henrik címerállata volt (Geiss németül kecskét jelent). Ábrázolása az épületen máshol is fellelhető, így az ezüst mezőben lépdelő kecskével díszített címeren, a karzat kecskét stilizáló konzoljain. A szájhagyomány külön történetet kreált a kecskék köré: eszerint a templom egy kecske által kikapart kincsből épült. Déli kapujának timpanonját 15. századi, gótikus köpenyeges Mária-szobor díszíti.

A soproni ferenceseket először egy 1280-as iratban említik – a templomot feltehetően az 1270-es években kezdték építeni. Először a hosszú, sokszög alaprajzú, boltozott és hatalmas mérműves ablakokkal díszített szentély készült el. Az 1300 körüli években országszerte elterjedt a francia eredetű kései klasszikus stílus; ebben az időben építették ki a templom hosszházát. Ugyanebben a periódusban épült a lettner. A hajó építése elhúzódott a 14. századig, boltozatát és tornyát pedig csak 1400 körül építették meg. A 13. század utáni nyugat-magyarországi épületek egyre erőteljesebb osztrák hatást mutatnak. Geisel Henrik adományából 1379–1409 között építették ki a templom hosszházának pilléreit, boltozatát és a főtérre néző északi oldalához épített tornyát. Ötször (1553, 1622, 1625, 1635, 1681) tartottak itt országgyűlést. Itt koronázták meg 1625-ben pedig III. Ferdinánd királyt és 1681-ben Pfalz–Neuburgi Eleonóra királynét. II. József császár 1787-ben feloszlatta a rendet. A templom ezután bő évtizedig használaton kívül állt, majd a bencések kapták meg. 2007 nyarán restaurálták.

A 13. századi szentély kőfaragványai nagyon hasonlítanak a budai Nagyboldogasszony-templom nyugati részén láthatókhoz. A hajó négyzetes alaprajzú; falpillérein a szentélyéhez hasonló, de egyszerűbb, díszítetlen fejezeteket alkalmaztak: a hatalmas kerek pilléreket levéldíszes gyámkövek koszorúja övezi, és ezekről indulnak a csarnokhajó keresztboltozatai. A négy pillér oldalán egymás felé néző szoborfülkéket helyeztek el; ezek egyikén faragták ki a donátor kecskefejes címerét. Ugyanez a címer díszíti a torony gazdagon profitált, fejezetzóna nélküli csúcsíves kapuzatának vimpergáját is. A jó arányú, finoman kiképzett torony a Fő tér egyik meghatározó eleme. Formája a Szent Mihály-templomét követi. Kapuzata profitált bélletű, rizalitját meredek vimperga zárja le. A lettner finoman tagolt pillérekre támaszkodó csúcsíves árkádjai vékony válaszfalakkal elhatárolt kápolnákat foglaltak magukba.

A templom építészetileg több kor terméke: a mozgalmas, levéldíszes vagy torz emberfejes gyámkövek, a szép boltozat és a finom kőrácsok a középkor, a gótikus hálóboltozat alatti, szobrokkal gazdagon díszített oltárépítmény a 18. század ízlésvilágát és életérzését tükrözi. Ugyanezt a kettősséget látjuk a két szószéken . Az egyik egyszerű, de eszmeileg ez az értékesebb, hiszen a hagyomány szerint innen prédikált a kereszt megvédése érdekében Kapisztrán Szent János (1386–1456) ferences rendi szerzetes, aki a pápa utasítására a török ellen gyűjtött hadat, aminek élén részt vett a diadalmas nándorfehérvári csatában. Ez a szószék eredetileg fából készült, de később márvánnyal burkolták be, mert amikor a kései utódok megtudták, hogy Kapisztrán János innen prédikált, szét akarták hordani, még ha szálkánként is. A másik szószék levéldíszekkel, szobrokkal, domborművekkel ékesített, 18. századi alkotás.

Forrás:
Pálffy Géza: A Szent Korona Sopronban; Nemzeti kincsünk soproni emlékhelyei (Sopron-Budapest, 2014)
Gabrieli Gabriella: A soproni Kecske-templom feltárásai