Lajosmizse | Pusztatemplom romjai

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a térség már a bronzkortól kezdve lakott volt. Nevezetes lelet az M5-öt pálya építésekor előkerült bronzdepot. Szkíta, kelta, szarmata, avar és a honfoglaló magyar régészeti anyag tanúsítja, hogy milyen fontos volt ez a homokos legelőkkel és szikes tavakkal tarkított föld a népvándorlás idején. A település központjában egy Földeák nevezetű, Árpád-kori település volt; ez a helynév egy 15. századi dokumentumban bukkan fel először. A környéken a tatárjárás után betelepedett kunok létesítettek szállásokat. A 15. századtól írott források is előbukkantak Mizseszék, Kunmizse és Lajosszállás (Lajosülése) nevekkel. Két másik itteni helynév (Tormos, Baksaháza) utal még Árpád-kori falvak meglétére.

Egy 1469-es dokumentumban Mátyás király a mizsei kunok adójának egy részét elengedte. A neves esemény tiszteletére az új Városháza átadásakor 2003-ban egy Mátyás király mellszobrot állítottak (Tischler Ferenc alkotása). A török uralom fél évszázadon keresztül megkímélte Lajos és Mizse kunjait, és a szomszédos Benét. A halmozottan nehéz kettős adózást és a háborúk zivataros évtizedeit azonban a kis falvak nem bírták átvészelni. Először Bene, majd 1593-ban Lajos és Mizse is elnéptelenedett. A török birodalomban a pusztákat Nagykőrös és Kecskemét bérelte, az oszmán hatalom megszűnte után a Habsburg-ház önkényesen használta, adta-vette azokat.

Lajosmizse városának legrégebbi építészeti emléke a 14. század végén épült Pusztatemplom. A kora gótikus stílusú templom úgynevezett pusztatemplom volt, ami azt jelentette, hogy lakott területen kívül, a pusztában állt. Az általunk ismert első régészeti feltárást Szabó Kálmán, a kecskeméti Katona József Múzeum igazgatója végezte el 1927-ben. A templom réti mészkőből épült, zsindelytetővel volt fedve. A réti mészkő, népiesen „darázskő” jóval puhább, kisebb teherbírású, lyukacsos szerkezetű, ezért is pusztul a hagyományos kőzetekhez képest gyorsabban. Ez a templomrom egyszerű, egyhajós, keleten sokszögben záródó, gót stílusú templom maradványa. A szentélyben még látható az Oltáriszentség elhelyezésére szolgáló fülke.

Az újabb ásatásokat Fülöp András végezte el 1995-ben. Fülöp András 9 sírt tárt fel. Mivel a még meglévő támpillérek már nem feküdtek az alapon, hanem csak a levegőben lógtak, így erősíti támaszként már nem szolgáltak, hanem gyengítették, húzták a falakat. Emiatt a lehető legrövidebb időn belül meg kellett erősíteni a támpilléreket, melyet 1999-ben a Pusztatemplom Alapítvány a Goméppel elvégeztette. A Pusztatemplom és a közelében lévő kis település lakossága nagy valószínűséggel az 1591-1606 között tartó háborúban pusztult el. A templom megközelítése: A templom az 5. számú főúttól kb. 4-4,5 km-re található. Könnyen megközelíthető az 5-ös számú főúton Budapest felől Lajosmizse felé haladva, a település előtti „Kónya dűlő” buszmegállónál balra fordulva, áthaladva az M5-ös autópálya felett, majd egy kereszteződésen szintén egyenesen áthaladva már látható a templomdomb a rommal.

Forrás:
Lajosmizse település hivatalos weboldala
Kürti László: Lajosmizse: falu, puszta, község, város. I-II. köt. Mizsetáp Kft., 2019.