Csesztve | Szent Márton-templom

1423-ban Salgai Miklós volt Csesztve földesura. 1439-ben Lossonczy László birtokában találjuk, kinek magvaszakadtával Garai László nyerte adományul. Később a mohorai Vidfiek elfoglalván a helység fele részét, Garai Jób itteni birtokait 1476-ban Guthi Országh Mihálynak adta. A másik részt ugyanez időtájt (1472) a Szobi család bírta. Szobi Mihály itteni birtokait 1498-ban Werbőczy Istvánnak adományozta. Templomát 1212-ben építették…

1552-ben már a török hódoltsághoz tartozott. 1562-63-ban Abdesszaid Ali török tiszt hűbérbirtoka volt. A XVII. században az esztergomi káptalan és a Barátnoky-család volt a helység földesura. E család birtokait Ebeczky Ádám és Barátnoky Anna leánya, Ebeczky Éva örökölte, aki Maithényi Mártonhoz menvén nőül, a birtokok a Maithényi családra szállottak. Az 1770. évi úrbéri rendezés alkalmával Maithényi Károly és az esztergomi káptalan voltak a helység földesurai. 1826-ban a helység egy részét az esztergomi káptalan, a másikat Maithényi Károly kir. tanácsos és a harmadikat Madách Imre cs. kir. kamarás bírta, a ki itteni birtokait neje, Maithényi Anna révén szerezte. 1845-1853-ig Madách Imre, az »Ember tragédiája« írója lakott itt és munkájának egy része is itt készült.

1848-ban Maithényi Pál s utána Maithényi Péter és Madách Károly voltak itt birtokosok. A török hódoltság alatt a lakosok nagyon megfogyatkoztak. A helységnek már a 13. században volt temploma. Mikor a helység 1689-ben újból települt, a régi templomot a katolikus és az evangélikus hívek közösen használták 1716-ig. Az utóbbiaknak később külön imaházuk volt. Az új római katolikus templom a réginek omladékaiból 1731-ben épült. 1756-ban leégett, de 1792-ben ismét helyreállították. A régi templomból egy áldozókehely maradt fenn, mely jelenleg a megyei múzeumban látható. A templom építése a műemléki szakirodalom szerint 1212-ben történt, s az épület szerepel az 1382. évi plébániajegyzékben is. A román stílusú építményt 1450 körül gótikus részletekkel újjáépítették. A templom egyhajós, keletelt, előreugró középtoronnyal. A tornya egyszerű, négyszintes, a kétszakaszos hajó falai középkoriak. Szentélye keskenyebb, a nyolcszög három oldalával záródó, két félköríves, román ablakkal és gótikus, vízorrokkal kiképzett támpillérekkel. Keresztelőkútja 14. századi, új, szembeálló oltárába a középkori oltárasztal egy darabja van beépítve.

A kegyhely szentélye a török hódoltság idején beszakadt, de a középkori templom 1713-ban még állt. Ezután többször átépítették barokk stílusban. A szentély 1717-ben kapta meg mai boltozatát, de az nem maradt meg sokáig, a templom ugyanis 1731-ben leégett. 1757-ben aztán újabb tűzvész érte, ekkor épült a mai hajóboltozat. A negyedik barokk építkezés 1792-ben folyt, s a plébánia adatai szerint a toronyépítés is erre az évre datálható. 1885-ben tornyát egy méterrel magasították, majd 1914-ben a déli falhoz új sekrestyét építettek. Mai állapotába a 2008. évben történt felújításával került.

Forrás:
Magyarország műemlékjegyzéke Nógrád megye
Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád vármegye községei. Írta Reiszig Ede dr. történetíró
Nógrádikum / Kincseink őrzője