Elpusztult települések Magyarországon
Kerekszenttamás
A Vértes lábánál, Zámoly északi határában, a Székesfehérvár—Gánt és a Csákvár—Csákberény közti útkereszteződésénél kis dombon egy kerek templom romja áll. Az időközben elpusztult Kerekszenttamás temploma volt ez. A falu helyét ma már csak a rotunda őrzi, és az, hogy ezt a területet még mindig Kerekszenttamás pusztának hívja a környék lakossáiga. A templomra maga a falu neve is utal: Kerekszenttamás. A név elmondja, hogy milyen alakú volt a templom, s megtudjuk belőle azt is, hogy Szent Tamás tiszteletére szentelték. Kerekszenttamást 1231-ben említi először oklevél a Csák nemzetség birtokai között. A helynévből arra lehet következtetni, hogy ekkor már a kerek templomnak állnia kellett. Sőt, már aránylag hosszabb ideje felépülhetett, hiszen nyilván bizonyos időnek el kellett telnie addig, amíg a templom alakjáról kapott a falu nevet.
A Vértes és a Velencei-tó között elterülő tágas Zámolyi-medence névadó települése, Zámoly, hosszú főutcás, fésűs beépítésű, kétezer lelkes község. Zámoly az Árpád-korban jelentős hely volt, a királyi székváros, Fehérvár külső védelmi övezetének része. A településtől északra, a csákvári kereszteződéstől Gánt felé vezető országút mentén, a zámolyiak szőlőhegyének lábánál egy másik rom rejtőzködik. Kerekszenttamás Zámoly település közelében fekvő középkori település volt. Kerekszenttamás Zámolytól északi irányban fekszik Gánt felé a műút nyugati oldalán, Fejér vármegye északi részén. A helyben bányászott dolomitból rakott, kör alaprajzú építmény a helybeliek vélekedése szerint „valami török hagyomány lehet”, valójában a szintén a hódoltság idején elpusztult Kerekszenttamás község templomának maradványa. A kétkedő Tamás apostol tiszteletére szentelt rotunda a falunak is nevet adó plébániának épült a XII. században.
Az eltűnt településről nem sokat tudunk. A magyarok honfoglalása után – korai oklevelek tanúsága szerint – Zámoly mai területén legalább három kisebb település létezett. Kerekszenttamás, Kér és Zámoly falu helyét az oklevelek és a régészeti leletek viszonylag pontosan körülhatárolják. A sűrű, kisfalvas településhálózat Fejér megye egészére, sőt a Dunántúl nagy részére is jellemző volt a török megszállásig, de azzal megszűnt. Kerekszenttamás első említésekor, 1231-ben a Csák nemzetség tulajdonában volt, az 1400-as évek elején Csókakő, 1453 és 1461 között Vitány várának birtokaként szerepelt. A dokumentumok 1440-ben „Predium Kerekzenthamas”-nak, 1453-ban és 1469-ben „Predium Zenthamaseghaza”-nak nevezik.
"
A fehérvári káptalan bizonyítja, hogy megkapta Erzsébet királynénak 1439 nov. 13-án kelt, teljes egészében közölt oklevelét, melynek értelmében Mor-i Jakws fiával: Mihállyal mint királynői emberrel Ferenc papot küldte ki, chorusuk succentorát és egyházuk Szent Mihály oltárának az igazgatóját, akinek a jelenlétében a királynői ember május 14-én és más napokon kiszállt először Chokakew várához, majd Igar birtokhoz és az ott szedetni szokott vámhoz és az Igar birtokban működő négy malomhoz, majd Chorgohoz és az ott szedetni szokott vámhoz és az ott működő három malomhoz, továbbá Ztemer és Welegh birtokokhoz, a Sykathor, Thymar és Apastal birtokokban lévő birtokrészekhez, Mor birtokhoz és az ott szedetni szokott vámhoz, az ott lévő halastóhoz és Wyner nevű prediumhoz, azonkívül Waya, Warallya és Orond nevű birtokokhoz és az utóbbiban szedetni szokott vámhoz és az ezen birtokokban lévő szőlőkhöz, majd Chakberen és Zamar birtokokhoz és a három pusztához: Kerekzenththamas, Bodogazzon és Kapolna és az ott lévő malomhoz meg az Apathffaya nevű erdőhöz, amelyek mind Chakberen és Zamar birtokokhoz tartoznak, azután Ffornazenthmyclos és Pathka birtokokhoz és az ott lévő nagy halastóhoz és az Opathaka nevű prediumhoz, a Chala birtokban lévő birtokrészhez, valamennyi Fehérmegyében, amelyek mind Chokakew vár tartozékai.
Majd ugyanaz a káptalani ember Aka-i János királynői emberrel kiszállt a veszprémmegyei mindkét Thees, Dudar és Sarkan nevű birtokokhoz és azok tartozékaihoz és a szomszédok meghívása mellett bevezette Rozgon-i István comest és fiát: Jánost Chokakew várának és az elsorolt városoknak, falvaknak, birtokoknak, vámoknak, pusztáknak, halastavaknak és birtokrészeknek a tulajdonába új adomány címén, senkinek az ellenmondását sem véve figyelembe. A megjelent szomszédok: Blasio et Stephano de Sered, Georgio Thwrwk de Thwrus, Petro de Chala et Ladislao filio Stephani de predicta Apastal. Méltóságsor: Honorabilibus viris dominis Stephano de Byk preposito, Emerico cantore, Andrea custode et Stephano de Alba decano ecclesie nostre. Függő pecsét, sigillum majus. 1440-05-23, DL 13466, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
"
Mátyás király figyelembe véve Rozgon-i János királyi tárnokmesternek, továbbá Rozgon-i Raynoldus temesi comesnek és Rozgon-i Osvald királyi lovászmesternek sok, hűséges és érdemszerző szolgálatát, melyeket már apjával: Hwnyad-i János kormányzóval, majd vele szemben és a szent koronával szemben tanusítottak, nekik adományozza a fehérmegyei Chokakew várát, továbbá Igar, Chorgo, Moor és Orond birtokokat a bennük lévő vámmal együtt, azután Weleg, Thymar, Aposthal más néven Soos nevű birtokokat, azonkívül Waya, Warallya, Chakberen, Zamor, Farnazenthmyklos, Dynyesmed és Pathka birtokokat és a Chala birtokban lévő birtokrészt, továbbá Wyneer, Kerekzenththamas, Bodogazzonkapolna, Keer, Kankwtha és Gopathka nevű prediumokat, mind Fehér megyében, majd Sarkan birtokot Veszprém megyében, valamennyit mint Chokakew vár tartozékait;
ezenkívül egy másik várat Fehér megyében: Wythan-t és mindkét Banhyda birtokot a vámmal és a Mendzenth nevü prediumot, Felsew-Galya birtokot Komárom megyében, Tharyan és Saras birtokokat Esztergom megyében az ugyanott lévő Zalantha, Zwflan, Baroczylese és Mwr nevü prediumokkal, majd Chapol és Zenthlazlo birtokokat, meg Bykche birtokot a benne lévő vámmal és a következő prediumokkal: Sewchmaal más néven Sewchthelek és Nemetheghhaz, mind Pest megyében, Zaar birtokot a Chaplar, Garda, Zenththamas, mindkét Vene és Chakah-egyház prediumokkal, Fehér megyében, mint Wythan vár tartozékait és a két várhoz tartozó minden más, akárhol fekvő birtokot vagy birtokrészt, amelyeket már elődje: László király adományozott a nevezett Rozgon-i Jánosnak, Raynoldusnak és Osvaldnak, ő most a prelátusok és a bárók hozzájárulásával új királyi adomány címén adja azokat nekik a bennük lévő királyi joggal együtt. Eredeti, hártya. A szöveg alatt papirfelzetes pecsét töredékeivel. – A szöveg alatt bal felől: Mathyas rex propria manu: promittimus omnia premissa observare. DL 15399, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
"
Mátyás király bizonyítja, hogy jóllehet megerősítést nyertek mindazok az adományok, amelyekben elődje: László király részesítette Rozgon-i János királyi tárnokmestert, továbbá két testvérét: Rozgon-i Raynoldust és Rozgon-i Osvald királyi lovászmestert, amikor nekik adta a fehérmegyei Chokakew várát, azután Waralya, Waya, Mor /a benne lévő vámmal és a hozzátartozó Wyner prediummal/, Chorgo /a benne lévő halastóval/, Igar és Orond birtokokat /a bennük lévő vámmal/, Weleg, Thymar, Apastal más néven Sos, Chakberen és Zamar birtokokat, továbbá Keer, KerekzenthThamas, Bodogassonfalwa és Kankwtha prediumokat az utóbbiban lévő bizonyos házzal, majd Farnazenthmiklos, Dynyesmed és Pathka birtokokat az utóbbiban lévő nagy halastóval és az Opathka nevü prediummal és végül a Chala birtokban lévő birtokrészt – általában mind Fehérmegyében – azután Saarkan birtokot a hozzátartozó prediumokkal Veszprém megyében, valamennyit mint Chokakew vár tartozékait és amikor nekik adta az ugyancsak fehérmegyei Wythan várát, mindkét Banhyda és Galya birtokokat a Myndzenth nevü prediummal Komárom megyében, Tharyan birtokot a Zalantha és Saras nevü prediumokkal Esztergom megyében, Chappol, Zenthlasslo és Bykche birtokokat a Zenthmal és Nemetheghaz nevü prediumokkal Pest megyében, Zaar birtokot a Chapplar, Zenththamas, mindkét Wene, Garda, Chakaneghaz nevü prediumokkal Fehér megyében, a Mwr, Swsslyan és Baroczwlese nevü prediumokat Esztergom megyében, valamennyit mint Wythan vár tartozékait, azonkivül Gwbach és Godolye birtokokat Pest megyében, Demsed birtokot és tartozékait Fehér megyében, Bana birtokot a benne lévő vámmal és az Arpafewlde nevü prediummal, azután Kyswygman és Zenthmihal birtokokat Komárom megyében, amely adományokról László király halála után maga Mátyás király adott a nevezett Rozgon-i Jánosnak, Rozgon-i Raynoldusnak és Rozgon-i Osvaldnak az említett Chokakew és Wythan várak meg tartozékaik adományozásakor, amely okleveleket a két király saját pecsétjével látta el ugy, hogy minden idő megvallhatja, hogy a két király azokat az adományozásokat megfontoltan tette –
consulte fecisse, de hogy a három Rozgon-i testvér szerzett érdemeiket és hogy belássák és felismerjék, hogy mennyit tett különösen az ő házuk felemeltetése érdekében, az összes eddigi adományozó okleveleket, amelyeket akár ő adott Rozgon-i János, Raynoldus és Osvald javára, akár már előzőleg László király, a prelátusok és bárók helyeslése mellett megújítja számukra, megerősíti és örökérvényűvé teszi ”adiunctis eis de novo et ex novo de plenitudine nostra regie potestatis robor perpetue firmitatis” és jóváírja az azokban az oklevelekben esetleg előforduló hiányokat és hibákat. Végül királyi és becsületszavával ígéri nekik, hogy a nyert adományokban mindenkivel szemben meg fogja őket védelmezni és az adományokat semmi körülmények között sem fogja visszavonni, sőt koronázása után mindezeket új királyi adomány címén fogja nekik adományozni. Megigéri továbbá, hogy amiket Chokakew és Wythan várakra és azok tartozékaira vonatkozólag mondott, ugyanaz áll Thatha várra és tartozékaira vonatkozólag is, amelyekben szintén meg fogja őket védelmezni, jóllehet ezt a várat és tartozékait csak életük tartamára kapták. Eredeti, hártya; három kisebb hézaggal. Rongált titkos függő pecsét. – A szöveg alatt bal felől: Mathyas rex propria manu promittimus omnia premissa observare. 1459-12-08, DL 15421, Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára
A falu elnéptelenedik
A dokumentumok szerint Kerekszenttamás 1453-48, 1459, 1460 és 1461-ben is Csókakővár tartozéka volt. 1508-ban, virágvasámap előtt négy nappal, Ulászló király parancsára a székesfehérvári káptalan beiktatta Csókakőt, Pátka községet, Igart, Csurgót (cum Tribute), Tímárt, Veleget, Móort (cum Tribute), Vajait, Váralját, Csákberényt, Zámolyt, Szentgyörgyöt, Szenttamást, Vimmenc et Kerékvölgyét Fejér megyében; Egyházassárkányt, Sárkány pusztát Veszprém megyében, továbbá Vitány várát Kanizsai György nevére. Beiktatásra került továbbá Fejér megyében Terra Zár, Betske (cum Tributo), Szent László, Pest megyében Chapoly, Esztergom megyében Tarján és Nagy Gála Komárom megyében (Hocburg Levéltár). A fenti, Kanizsai György javára 1508-ban végrehajtott beiktatásban szereplő Vitány vára (Castrum Vitán), más néven Vidámvár, tulajdonképpen nem tartozott a csókakői uradalomhoz, mivel azonban ugyanaz volt a tulajdonosa, sokszor osztoznia kellett Csókakő sorsában.
Kerekszenttamás 1453 és 1460 között Vitány várának birtoka volt, 1519-ben pedig II. Lajos adománylevele szerint Gesztes várának birtokaként, enyingi Török Istváné lett. A falu valószínűleg a török uralom alatt néptelenedett el. 1636-ban még a Török család birtokolta, mint Geszteshez tartozó pusztaságot. 1662-ben az okmányok lakatlanként említik. Egy 1670 körül készült határjárás is megemlítette a helyet. Részlet Zámoly és Nyék puszta birtakhatárvizsgálatának jegyzőkönyvéből: „Minthogy Csákvárott született e világra még az atyja is a fatensnek és a maga is mindekkoráig ott lakott, onnan tudja, hogy a Kerék Szent Tamási folyóvizén azon helyen volt a fornai régi híd, amelyen most is látszanak némely hidlábak, mivel a török világban egynéhány százszor is ment az fatens rajta által, és hogy azon hidnak napnyugot felül való, azaz innenső végéig tartatott mindenkor a valóságos zámolyi határ, s mindenkor is békével addig birták, miulta eszét tudja az fatens, mindenkoron úgy tapasztalta.”
Egy 1690-es évre való utalás a templomát is romosnak vagy elhagyatottnak írja le. A Kerek Szent Tamás és a Szent Tamás háza név mindenesetre 1691-ben és 1692-ben szerepel az okiratokban, míg 1702-ben egyértelműen az elhagyatott területek között szerepel. Az 1702. október 17-ei, a fegyverváltsági adó kivetésével kapcsolatban készített vármegyei összeírás szerint Zámolyon 17 telkes jobbágy élt. 1720-ban tíz egész telkes jobbágyot, nyolc féltelkes és 18 negyedtelkes zsellért írtak össze. A szépen gyarapodó község lakóinak bevétele ekkor az urbáriális legelőn tartott és Szenttamás praedium legelőjén nevelt állatokból, a szőlőhegyi közepes borból, a paraszti cenzuális malomból, a kocsma és a mészárszék időszakos működtetéséből, illetve a szomszédos erdőn vágott fa eladásából volt. Az 1728-as tanúvallatási jegyzőkönyv szerint is a földesúr engedelmével Kerek Szenttamást és Gántpusztát is a zámolyiak használták, természetesen illő bér ellenében.
Fényes Elek leírása 1851-ből: „Közel a faluhoz látszik egy régi épület-omladék, egy kerek kápolnával, s egy különös forrással együtt, mely majd minden 5-6-dik évben kiapad; kifolyása malmot hajt. A temetőben is van egy ritka alkotású kőfal, s ezt a közvélemény Aba Sámueltől épített szentegyház romjának tartja.”
Rómer Flóris: A Bakony című, 1860-ban megjelent munkájában így ír a kerekszenttamási romról: „Annál kiváncsiabb voltam a zámolyi szőlőkben fennmaradt mecsetet látni, mely a nép hagyománya szerént Kerek-Szent-Tamásnak neveztetik. Mesélik azt is, hogy a törökök a zámolyi temetőben álló templomból ide- és a mecsetből visszalőttek, tréfából vagy lövészi gyakorlat végett: nem tudni. A Csákvárról Csák-Berénybe vezető utig nyúlnak le a zámolyi szőlők. Ott egy középmagasságú dombocskán látni a fenn említelt gömbölyű torony romjait, melyet a nép a törököknek tulajdonít. Ezen minden ékesség nélküli maradvány belső átmérője 3 ölnyi, magassága manap még 2 ölnyi. A három láb vastagságú falakban embernyi magasságon látni köröskörül több majd 4 „nyi lyukat, tán a hajdani gerendák eresztékeit. Az egészből, mely valószínűleg őrtorony volt, csak a puszta falak állanak.”
Fényes Elek leírása 1865-ből: „Közel a faluhoz látszik egy régi épület-omladék, egy kerek kápolnával, s egy különös forrással együtt, mely néha egészen kiapad, holott különben kifolyása malmot hajt. A temetőben is van egy ritka alkatú kőfal, s ezt a közvélemény Aba Sámuel szentegyháza maradványának tartja. E helység a moori uradalomhoz tartozik.”
Később Genthon is említi, de nála török őrtoronyként szerepel.
A templom falainak jelentős része ma is 3—4 méter magasságban áll. Csak az északi részén hiányzik egy nagyobb, s a déli részen egy kisebb falrész. A fal alsó része kváderes falrakással készült, belül annyira jó állapotban volt, hogy több helyen még sárgás színűre festett vakolat is maradt rajta. Külső része jobban elpusztult. Az minden kétséget kizáróan kiderült, hogy ezen a részen a templomnak bejárata nem lehetett.
Az egész épület sziklára van építve, így csak egészen vékonyan kellett alapozni. Ha a szikla elég magasan volt, a padló is rögtön rákerült. Ahol a szikláben mélyedések mutatkoztak, ott ezeket köves-földes törmelékkel töltötték fel a padlószint magasságáig (a templom alatt a sziklás altalaj meglehetősen egyenlőtlen volt). A rotunda falát a helyszínen található kőanyagból építették. Durván nagyolt kvádereket faragtak belőle. Legalul a falat egészen nagyméretű kövekből rakták. (90×40 cm-es is előfordul), míg feljebb mind kisebbeket tettek (35×15,25×25 cm, stb.). A kövek mérete még egyetlen soron belül sem teljesen szabályos. A köztük lévő közöket kisebb kőtörmelékkel töltöték ki (10×5 cm, 7×3 cm, stb.). Az építkezés ún. öntöttfalas technikával történt: a külső és belső kvádersor közé teljesen szabálytalan alakú törmeléket öntöttek, s az egészet meszes habarccsal kötötték meg.
A templomot szabályos kör alakú alaprajzra építettek (átmérője: 6,65 méter). Nincsen apszisa, nincsenek fal-tagoló fülkéi sem. Egyetlen kis fülkéje van az észak-keleti falban, talán a szentségtartó számára. Az ilyen teljesen kör-alaprajzú, minden tagoló-elem nélküli épület szokatlan románkori körtemplomaink között. Az épület eredetileg nem volt boltozva, bár falai elég vastagok (130 cm), úgy, hogy elbírták volna a boltozatot. Azonban az ásatás során a templom belsejéből nem került elő olyan törmelék, amely kőből épített boltozatra engedne következtetni. Inkább az képzelhető el, hogy a templomot famennyezet fedte. Ablak nyoma sehol sem maradt meg; de az eredeti padlószint felett mintegy 2 méter magasságban 1,5 méterenként a falat ferdén kerek nyílású lyukak fúrják át. Ezek a templommal egykorúak.
Az előkerült leleteket mind a templom eredeti padlószintje fölött kerültek elő: edény-töredékek; sakktábla-mintás címer alakú bronz veret; bronz női öv csatja. Ezek mind a XVI. századból, a XVI. század végéről valók. Okleveles adat Kerekszenttamás falut -1662-ben már lakatlannak említi. Ezek a leletek azt bizonyítják, hogy hamarább, a XVI. század második felében kellett elpusztulnia, talán egy török támadás miatt. A templom, a XVI. század végén már romos lehetett. Különben ide törött edénydarabok nem kerülhettek volna. A régészeti feltárás eredményéből következik, hogy a templom a XIII. században már feltétlenül fennállt, de valószínűleg még a XII. században épült. A XVI. század közepétig minden, különösebb átalakítás nélkül megmaradt. S mivel a falu a török idők alatt lakatlanná vált, a templom lassú pusztulásnak indult. Eredeti rendeltetése is elhomályosodott. A zámolyiak ma már „török hagyomány”-ként tartják számon.
Forrás:
Seidel Ignác: A csókakő–móri uradalom történéseinek és eseményeinek időrendi elbeszélése – Fejér Megyei Levéltár közleményei 32. (Mór-Székesfehérvár, 2005)
László János: Egy méltatlanul elhanyagolt vár a Vértesben: Vitány
Siklósi Gyula: Zwei Kirchen mit zentralem Grundriss aus dem Komitat Fejér = Két centrális alaprajzú templom Fejér megyéből 167-184
Móra Magda: Források Fejér megye törökkori történetéhez
Pesty Frigyes helységnévtára, Fejér megye. Bevezette, közreadja és jegyzetekkel ellátta Párniczky Józsefné
Rómer Flóris: A Bakony. 1860.
Demeter Zsófia: A zámolyi uradalom. XXXIII. p. 125–157. T. I–IV.
Molnár Vera: Jelentés a zámolyi határban levő kerek templom ásatásáról In.: Alba Regia. Annales Musei Stephani Regis. – Alba Regia. Az István Király Múzeum Évkönyve. 4.-5. 1963-1964.