Tinnye | Református templom

Budakeszi-Perbál irányából gyorsabban – Budapest felől a 10. számú úton Piliscsabáról közelíthető meg. Tinnye földrajzi fekvése és vonzó táji adottságai miatt ősidők óta lakott település. A közelben húzódó, rómaiak által épített kövezett út Esztergom-Bu- da-Székesfehérvár városokat kötötte össze. A község 1715-ben nemesi rangot kapott. A XIX. század első felében köznemesi kúriák sora épült fel. Haladó szellemű politikusok találkozóhelye a reformkorban. Itt élt Kossuth Lajos 1842-től 1846-ig. A Kossuth ház felújított állapotában ma is áll, előtte emlékoszlopot emeltek. A több mint 700 éves település jelentős emléke a középkori eredetű református temploma többször átépült; bővítése során kapta mai formáját.

„Szent Jakab tiszteletére szentelt templomát 1361-ben és 1384-ben említik…. A középkori templomot a reformátusok vették használatba. Az 1747. évi canonica visitatio alkalmával még látható volt az egykori félköríves szentély maradványa. Az 1785-ös vizitáció szerint: „A tinnyei és az Esztergom megyei únyi református közösség kérelmére a levélírók megvizsgálták a helyi imaházat, amely romos és repedésekkel teli állapotban maradt fenn. Ennek oka részben az épület ősi kora, és a talaj feltöltődése. A templom belsejében csaknem két lábbal mélyebben helyezkedik el a talajszint, mint az épületen kívül. A földalatti erek miatt az imaházban forrás tör fel. A szalmatető nemrég készült, a faanyag azonban teljesen elkorhadt.”

Azóta a református templomot többször átépítették, a nyugat-keleti tengelyű téglalap alaprajzú épület keleti homlokzatának vonalában derékszögben álló két rézsűs fedésű támpillér és a vakolat alatt korábban megfigyelt déli oldalbejárat utal a középkori eredetre. Megjegyzendő, hogy az épület a középkori templomoknál teljesen szokatlan módon a Békás-patak völgyében, közvetlenül a patak partján áll.

A templomot utoljára 2001-ben újították meg. A templom külső homlokzatá nmegőrizték, és restaurálva bemutatták azokat az ajtó és ablak kőkereteket, melyek az épület múltját hitelesítik. A jellegtelen palafedés helyére természetesen cserépfedés került. A templombelső színezését a két háború közötti divatosnak tartott barna szín helyett református hagyományoknak jobban megfelelő zöld színt választottak. Új fűtési rendszer készült, amelynek egyik jellemzője az, hogy nem látszik. Az újvilágítótestek, és csillár került elhelyezésre. A padlóburkolat az eredetivel azonos méretben legyártott új téglaburkolat. A templombelső így a fehér falak mellett a hagyományos zöldpadok, az eredetivel azonos vörös padlóburkolat és az új kiegészítések lazúrozott fa natúrszínének összhangjára épül.

Forrás:
Műemléklap, 2001 (5. évfolyam, 1-12. szám)
Kiss Anita (szerk.): Forrásaink a reformációról. Dokumentumok az MNL Pest Megyei Levéltárából (Budapest, 2018)
Fili Gabriella et al.: Látnivalók Pest megyében – Vendégváró (Miskolc, 2003)
Tari Edit: Pest megye középkori templomai (Studia Comitatensia 27. Szentendre, 2000.)