Tokaj | Szűz Mária-monostor

Tokaj Észak-magyarországi város Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Tisza és a Bodrog találkozásánál, a Kopasz-hegy lábánál. Tokaj települést 1353-ban említik először Tokaj néven. 1450 után Tokaj a Hunyadiaké, majd a Szapolyaiaké volt. Szapolyai János egy időre elveszítette a birtokot, de fia, János Zsigmond idejében már ismét a családé volt, így királyi uradalommá vált. A tokaji pálos monostort Szapolyai Imre szepesi comes 1476-ban alapította Szent Anna tiszteletére a Bodrog partján vagy torkolatánál, Zemplén vármegyében, az egri egyházmegyében.

Csánki Dezső történelmi földrajzának ide vonatkozó része szerint „Tokaj (Thokay) 1476-ban is a Szapolyai családé, mely „sub claro monte” a Szent-Szűz tiszteletére új kolostort alapított itt a pálosoknak a Szent Annáról nevezett régi pálos-kolostor alapjain.” Az oklevelekből kitűnik, hogy a kolostort a városka északi pontján telepítették a hegy alá, és a 15. században ez a terület volt a város telepítésre alkalmas legészakibb pontja, a kolostor épületét követően alig száz méterre a hegy már teljesen lenyúlt a Bodrogig (akkor még nem szélesítette ki a kőbánya és a műút a parti szegélyt), és a hegy „öblében”, a folyó és az épen átellenben levő vár által is védetten megtalálták a legkedvezőbb fekvésű építkezéseikről híres pálosok a keresett nyugalmat. A kolostor az akkori várostól is kb. 500 méterre volt.

A pálosoknak azonban csak 70 évig volt maradásuk Tokajban, mert 1537-ben a reformációhoz hajló Serédi Gáspár, felső-magyarországi főkapitány leromboltatta a rendházat, s annak főnökét, valamint rendtagjait bebörtönözte. 1536—37-ben kifosztotta a ládi és regéci pálos kolostorokat is, ugyanebben az időben pedig Balassa Menyhért honti főispán űzte el Családról a remetéket, Balassa Zsigmond pedig 1549-ig a diósgyőri pálosok birtokait bitorolta. Serédy Gáspár 1549-ben az ország hatodik legnagyobb birtokosának számított, többek között övé volt csaknem az egész Tokaj-hegyalja számlálhatatlan északkelet-magyarországi birtokkal együtt. Függetlenül attól, hogy elfogadta a reformáció tanításait — szinte teljesen kiirtotta a pálos szerzetesrendet Északkelet-Magyarországon. Az összeütközés alapja a pálos rend birtoka, vagyona és hatalma volt, s része volt annak a társadalmi változásnak, amely ekkortájt, már a reformáció elterjedése előtt indult meg: az egyházi birtokok elvételének, nagyarányú szekularizálódásának. Élete végén azonban, bizonyítva, hogy indítékai nem vallásiak voltak, egyezséget kötött a pálosokkal, akiknek 1549 júniusában regéci és tokaji birtokaikat is visszaadta.

A pálosok nem települtek vissza a tokaji monostorba, mert egy forrás szerint a Rákóczi kúria az 1537-ben Serédi Gáspár által lerombolt pálos kolostor területére települt. Nem tisztázott, hogy a pálosok épületeiből mit használtak fel a későbbi építtetők. Később a pálos templomot és zárdát a Tokajban 1711-ben meghívott, 1712-ben letelepült kapucinusok újjáépítették. A kapucinusok ugyanis nem puszta területre építkeztek, hiszen a pálos kolostor romjaiból épített Rákóczi kúria területét kapták meg. Az alapkőletétel 1716. április 5-én volt és 1729. augusztus 2-án szentelték fel. Vannak olyan megállapítások is, hogy teljesen 1734-ben lett készen az épületcsoport. A nagyobb méretű templomot és zárdát 1723-tól a piaristák is használták.

A kapucinus rend tokaji működésének 1787. október 22-i megszüntetése után a Degenfeld grófok, majd gr. Tisza Kálmánné, és ezt követően br. Radvánszky Béláné birtokába kerültek az épületek. A magyar kormány 1916. évi október hó 16-án vette meg az épületet 50.000 koronáért Radvánszkyné Tisza Paula grófnőtől, miután akkoriban hadigondozási intézetek elhelyezésére új lehetőségeket kellett keresnie és a volt Országos Hadigondozó Hivatal már ugyanazon év decemberében megnyitotta itt 100 férőhelyes rokkantiskoláját. Az 1918. év elején — ilyfajta férőhelyek szüksége emelkedvén leginkább — a rokkantiskola helyét „különleges tüdőbeteg gyógyintézet” foglalta el. Az októberi forradalom és a kommunizmus nem maradtak az intézetre sem kellemetlen behatások nélkül, de annak létalapjait meg nem ingatták. A m. kir. népjóléti és munkaügyi miniszter 1920. évi május hó 1-el a gyógyintézetet hadiárvaintézetté szervezte át; 100 növendék számára, kisdedóvóval és hat osztályos elemi iskolával kezdte meg működését. Később a volt hadiárvaház épületei a TBC kórház használatába kerültek.

A Tokaji TBC Gyógyintézet 1962-ben kisebb felújítási, tervezési feladattal bízta meg a Borsod megyei Tanácsi Tervező Irodát. A munkálatok kezdetekor meglepetéssel tapasztalták a szakemberek, hogy a felmérési adatok mind az alsó, mind az emeleti szinten 1,70 m-es falvastagságot mutatnak. A mérési eredmények felrajzolása után kiszínezték a szokatlan vastagságú fal vonalát és mind a földszinti, mind az emeleti részeken teljes szabályossággal kirajzolódott egy hajdani templom formája… A meglepetés csak fokozódott, amikor kiderült, hogy ezen a területen a műemléki irodalom nyilvántartott egy hajdani kolostort, amely a kapucinusok rendháza volt, azonban ha fel is tételezték azt, hogy az U-alakú volt kolostortömbhöz csatlakozó épülettömb helyén eredetileg templom állt, az szerepelt például Genthon István: Magyarország Műemlékei című munkájában is, hogy „a mellette épült kapucinus-piarista templomot lebontották.” Az épületkomplexumot a műemléki jegyzékbe már nem is vették fel.

A szakemberek ezután megállapították, hogy a tornyok nélküli templom (tornyai a 18. században sem voltak) teljesen áll, csak egy síkfödémmel kettéosztották, és a két szinten a jelenlegi rendeltetésnek megfelelően — a folyosókon kívül — 27 helyiség van. A szociális helyiségekben, rendelőkben, vagy laboratóriumokban közlekedve, senki nem gondol arra, hogy a helyiség amelyben tartózkodik, nem is olyan régen egy nagyobb teremnek a része volt. A templom méreteinél fogva is megérdemli a figyelmet. Több mint 37 méter hosszú és 19 méter széles tömbje — melyen belül még a lebontott boltívek alatti részben is közel 9 méteres (8,73 m) belső magasság található, természetszerűleg két részre osztottan — önmagában is említésre-méltó. Az épületre még akkor felhívták az illetékesek figyelmét és azóta már a műemlékjellegűvé nyilvánítás is megtörtént.

A volt pálos kolostor múltjával kapcsolatban azonban felmerülnek további megválaszolatlan kérdések: a templom-épület alatt két irányban is húzódó, különböző falazási módszerekkel kiépített nagyméretű pince (elfalazott, ismeretlen rendeltetésű ajtókkal); a templomépület északi oldalán levő támfalak mellett talált (téglából készített), de eltömődött 10 db lefelé tartó szellőző nyílás; a kolostor udvarának közepén ismert, de az utóbbi évtizedben eltömött kút (mely évszázadok törmelékeinek, emlékeinek lehet a gyűjtőhelye); a szerzetesrendek államosítása során felvett hadmérnöki felmérési rajzokon (1786) még szereplő, de ma már nem ismert pinceág és épületen belüli, megszüntetett lejáratok; a templom-épület egyik oldalán levő jelentős feltöltés stb., az épületeken kívül is. Az épületen azóta sem végeztek alapos kutatást. A volt pálos kolostor ma egészségügyi gyermekotthon. A közelmúltban jelentették be, hogy az intézmény fenntartója több mint 1,1 milliárd forintot nyert a volt pálos kolostor kiváltására.

Forrás:
Ribáry Zoltán-Joó Tibor: A tokaji páloskolostor nyomában. A Miskolci Herman Ottó Múzeum Közleményei 6. (Miskolc, 1964)
Szabó András: Egy elfelejtett Luther-követő főúr a 16. századból: Alaghy János In.: Fabiny Tibor (szerk.): Tanulmányok a lutheri reformáció történetéből. Bp. 1984.
Dr. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában
Mosolygó József: Tokaj és vidéke
Genthon István: Magyarország műemlékei