Drégelypalánk | Drégely vára

A vár a Börzsöny délkeleti részének egy sziklagerincén 444 méter magasságban áll. A környező településekhez képest is 240 méter relatív magasságban, azoktól viszonylag messze helyezkedik el. A vár első említése 1285-ből származik, akkor a Hont-Pázmány nemzetségé. 1311 után Csák Máté birtokába kerül, de 1321 után már Hont vármegye központjaként jelenik meg. 1328 és 1366 között három várnagyát is említik. 1390-ben királyi adományként a Tari család tulajdonába kerül. 1424-ben Zsigmond király visszacseréli, majd az esztergomi érsekek tulajdona lesz a török időkig. Feltehetően Mohács után kezdik megerősíteni, de 1551-re lőporrobbanás miatt erősen megrongálódik, így felmerül felhagyása is. 1552-ben közel 150 fő védi Szondi György vezetésével a rosszul felszerelt várat. Négy napig tudják tartani az erősséget életük árán. A romos várról 1600 körül készül miniatűr metszet. Az irodalmi kultusz ellenére később is kevés hiteles ábrázolás született a romokról. A legismertebb Könyöki rajza.

Az első pontos alaprajzi felmérést Sándorfi György, Nováki Gyula és Miklós Zsuzsa készítette el. Hivatalos ásatás is csak 2000-től folyt a várban, bár vadásatók és ereklyegyűjtők többször is beletúrtak. A Drégelyvárért Alapítvány és a Kincstári Vagyoni Igazgatóság közreműködésével évek óta folyik a vár álló falainak falkonzerválása, balesetvédelmi veszély elhárító megerősítése. A kezdeti időkben, 1988-tól az északi és nyugati külső falak megfogása, illetve a nyugati fal kipusztult falsíkjának viszszaállítása folyt. Ekkor készült az északi falon a kiromlott lőrés helyére egy neogót ablak is. A 90-es évek végére a munkák eljutottak egy olyan fázisba, amikor a régészeti kutatás már megkerülhetetlen volt. Az eddigi kutatások alapján a Könyöki-féle alaprajz kicsit módosult. A közel észak-déli irányú hosszú gerincen legalább három részből álló kővár épül, melynek nagyobb kiterjedésű palánkokkal védett külső védelmi vonalai is voltak. A sziklagerincbe, annak déli negyedében egy udvart faragnak. Az udvart délről egy sziklacsonk, keletről és nyugatról épített fal védte. A kapuja a keleti fal sarkában nyílhatott.

A sziklacsonkon egy késői lőkamrás patkótorony került elő, de feltehetően már a korai időkben is állt itt valami. Az udvar sarkában egy ciszterna vagy kút feltételezhető. Az udvarról egy szűk sziklafolyosón lehetett a középső várba jutni. A sziklába vájt bejárat ajtókeretének csak a helye van meg. A szűk belépőből ítélve kétszárnyú ajtóval reteszelt. A meredek kőlépcsőn csak gyalogos közlekedés folyt. A középső vár a szikla derekára épült külső nyugati fal és a felsővárat határoló belső nyugati fal közötti hosszú falközből és az északi és déli oldalon kialakított kisebb udvarokból állt. Az északi udvar külső falain két kisméretű korai patkótorony maradt meg. A nyugati külső falat vastagon megköpenyezték az ágyúk ellen. A középső várból ismét egy sziklába vésett, lépcsős folyosón lehet feljutni a felső várba. A folyosónak kérdéses a reteszelése. A felsővár udvarára jelenleg egy késői kapun lehet kilépni. A felsővár a korai időkben egy délről és nyugatról palástfallal kerített sziklaudvarból áll. Az északi oldalának korai lezárása nem tisztázott.

A keleti oldalon csak a 16. század fordulóján húznak falat. A nyugati palástfal mellett feltehetően kétszintes épület húzódott a kezdetektől. Legalsó padlója fölötti pusztulási rétegből báni denár került elő. A helységsor udvari kőfala késői. A korai épület favázas lehetett. A palástfal déli végét a 16. század elején beköpenyezik, a sarkot ötszögű támpillérrel támasztják meg és így egy trapéz alaprajzú tornyot alakítanak ki. Az udvar északi végén is robosztus torony épül boltozott pincével, csigalépcsővel. Feltehetően az utolsó építkezésként az udvar északi felébe még egy ciszternát is kialakítanak. A kutatás egyértelművé tette, hogy az 1552-es ostomban romossá vált várat nem építik újjá, de használják még a 17. században is.

Forrás:
Majcher Tamás: Drégely vára