Középkori templomok

Magyarország középkori templomai

Generic selectors
Teljesen egyező találatok
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors
Generic selectors
Teljesen egyező találatok
Keresés a címben
Keresés a tartalomban
Post Type Selectors

Nógrád | Nógrád vára

Várak Magyarországon

Nógrád vára | Nógrád (Nógrád vármegye)

Elérhetőség

Nógrád vármegye
2642 Nógrád, Külterület
GPS: 47.90760150855011, 19.044862415345563
A vár átmenetileg ZÁRVA tart!

 

Galéria

Nógrád vára a Börzsöny hegységtől keletre, a nógrádi medencében a tergerszint fölé 286 méterre emelkedő biotit-dácit (trachit) domb platóján helyezkedik el. A domb relatív magassága 50-60 méter, kiterjedése 350×250 méter. A vulkanikus kúp 15-19 millió éve, a középső miocénban keletkezett. A nógrádi vár korai története továbbra is homályba vész. Esetleges őskori vagy kvád eredetére mindeddig semmi sem utal. Nevéből következtetett szláv eredetét, melyet Anonymus gestájának kétes hitelű leírása is támogat, régészeti leletek egyelőre nem igazolják. Mint megyéjének névadó vára, a 11. század folyamán már mindenképpen léteznie kellett. Egykorú történeti forrás először 1108-ban említi a nógrádi ispánt. 1274-1284 között a váci püspökök kezébe kerül. 1272-ben Fülöp váci püspök nógrádi ispán is egyben, míg utóda Tamás püspök már püspöki birtokként rendelkezik felette. 1284-ben a püspöktől a településnek a hegyre átköltözött hospesei, akik a várat és más erődítéseket királyi engedéllyel építették, kiváltságokat nyertek. Az Árpád-kori leletek hiánya különös, bár egyelőre talán még magyarázható a nagymérvű átépítések elfedő hatásával. A település a kiváltságok ellenére sem fejlődött várossá. Szilassy Vince püspök az 1450-es években a Diósjenőn erősséget emelő husziták ellen erősítette meg a várat. Báthori Miklós püspök (1474-1506) építette a vár lakótornyát, a vár körül 30 láb széles és mély árkot, valamint várkutat vágatott.

1544-ig királyi őrség védte. 1544-ben védői ostrom nélkül feladták. A török szandzsákszékhellyé tette Nógrádot. 1594 márciusában a keresztény erők visszafoglalták. 1626-ban a budai pasa sikertelenül ostromolta. 1663-ban több napos ostrom után ismét török kézre jutott. 1685-ben a lőportoronyba villám csapott, az épület leégett és a törökök elhagyták. 1705-ben a kurucok birtokba veszik, Bercsényi szerint azonban „azon várral úgy vannak már, mint a rossz feleséggel: elbontani nincs erejek, építeni nincs idejek, máskint hozzá nem bízhatnak.” 1709 októberében a közelgő labanc csapatok elől visszavonuló kurucok felrobbantották és széthányták. A várrom konzerválását 1936-ban Hetényi Rezső főszolgabíró kezdte meg, aki az omladozó részeket vassal és cementtel megköttette, a veszedelmes helyeken korlátokat állíttatott, a várudvart kitakaríttatta és az Új-bástyán országzászlót emeltetett. 1949-ben Héjj Miklós végzett rövid ásatást. A belső vár nyugati árkában előkerült a kapuvédművet a belső várral összekötő híd pillére, valamint egy kőtábla, Báthory Miklós címerével és 1483-as évszámmal. A szerencsés lelet igazolja a történetírók (Istvánffy) állítását Báthory Miklós építkezéséről. A tábla egykor a belső vár kapuját díszíthette.

1991-ben Bodnár Katalin végzett szondázó-leletmentő ásatást a felvezető út mellett, ahol 16-17. századi agyagba rakott kőfalú ház részletét tárta fel. 1993-ban rommentesítő falazatmegerősítés előtt Majcher Tamás és Simon Zoltán kutattak a várkapu előterében. Simon Zoltán további szondázásokat végzett a külső vár belső kapujának előterében, ahol kaputorony, illetve feltehetően farkasverem alapfalai mutatkoztak. Ekkor került sor a nyugati oldal kettős árnyékszék-maradványának megkutatására is. 1999-ben az északi ágyútorony területén végzett régészeti megfigyeléseket Simon Zoltán és K. Németh András. 2000-2002-ben és 2004-ben igen csekély erőkkel végeztek kutatásokat. Az utolsó évtől eltekintve a feltárások a várfalak részleges helyreállítását megelőző leletmentések voltak, ezért a feltárások sem felületben, sem mélységben nem érték el azt a kiterjedést, mely lehetővé tette volna a korai építéstörténet kétségek nélküli megállapítását. Jelenlegi ismereteink szerint a belső vár északi részét (a lakótornyot és a hozzá kapcsolódó épületeket) az említett kőtábla keltezi az 1480-as évekre. A belső vár déli felének udvarán nyitott kutatószondák rétegei bizonyítják, hogy a jelenlegi sziklafelszínt legkorábban csak a 17. században alakították ki. (cseréppipa-töredék, írókás kerámia a sziklarésekből). Mivel azonban a belső várat körülvevő, 15. század végi árok a belső vár déli részét is körbeveszi, fel kell tételeznünk, hogy legkésőbb ekkor a belső vár déli része is az erősség része lett.

A belső várat egykor körülvevő árok mára szinte teljesen feltöltődött, íve azonban követhető. A déli és keleti oldalon a felszínen látszódó gödrök bizonyára kőfejtés emlékei. A vulkanikus kőzetet (gránit néven) legkésőbb a 17. századtól építőkőnek fejtették. A belső vár kapuját nyugatról az árkon átvezető híd kötötte össze a barbakánnak nevezett építménnyel. Ezen épület nyílásai egy formátlan nyílás (lőrés?) kivételével elpusztultak, alaprajza az északi oldalon bizonytalan. A barbakánhoz (nyugaton) falelválással illeszkedik a vár északi fala, ezért ennél korábbi építésű. A külső vár északkeleti és északi fala kb. 185 cm széles (1 öl). Alapozása mellől mázas kerámiát gyűjtöttünk, egy helyütt vélhetően a 16. századi török palánk pusztulási rétege is előkerült. A fal egykorú az eredetileg többszintes, gerendafödémmel tagolt, ágyúlőrésekkel ellátott északkeleti félkör alaprajzú toronnyal, melynek falkoronája nem emelkedett a várfalak fölé. A torony északnyugati külső falában a falazattal egykorúnak látszó, késő reneszánsz párkányú fülke helyezkedik el. A felfalazott északi várfal és az északnyugati, alaprajzában az északkeletivel közel megegyező ágyútorony ugyanebben az építési periódusban készült. Az északkeleti torony felső szintjének eltérő színű falazata esetleg későbbi (újjá)építési fázist jelöl. A magasabban fennmaradt északkeleti fal belső oldalán gerendafészkek találhatók, amik a korabeli alaprajzon is jelölt fa gyilokjáró maradványai. A gerendafészkek szintje alatt helyenként a vakolat is megmaradt.

Utóbb az északkeleti ágyútornyot és a hozzá csatlakozó falat átalakították. A torony torkát elfalazták, alsó szintjét feltöltötték. Az északkeleti fal mellé rámpát töltöttek. Ez utóbbi feltöltés a 17. századnál nem korábbi. Az északi fal belső oldalához agyagba rakott kőfalú épületet ragasztottak, valamint előbukkant egy kőépületnek a falhoz nem illeszkedő sarka is. Mivel felületi feltárásukra egyelőre nem volt mód, koruk a 16-17. századon belül bizonytalan. Az északkeleti falhoz hasonlóan az északi fal mögé is rámpát töltöttek, elfedvén a korábbi falhoz csatlakozó épületeket. Az északnyugati patkóalakú alaprajzú ágyútoronytól délnyugatra folytatódik az egy periódusban épült körítőfal. A fal iránya alapján e fal folytatásába esik a vár korábbi (romos) kapuja. E kapuhoz belülről kapuépítmény (kaputorony?) csatlakozott, melynek egykori szintjeit kiromlások mutatják. A kapu túloldalán az Új-bástyáig húzódó.fal jelenleg erősen helyreállított formában látható. Az északnyugati ágyútoronytól délnyugatra a körítőfal elé újabb fal épült. E fal az ágyútoronynál nem érintkezik a korábbi fallal, hanem köztük mintegy 60 cm-es földdel töltött rés van. A két falat csupán támpillérek kötik egymáshoz. A külső kapu mellett a külső fal már szabályos köpenyfalként jelentkezik. A falazatban nagy számban figyelhetők meg másodlagosan felhasznált tufakváderek. A kapu melletti átjáró és a jelenlegi formájában amorf üreg a füstelvezető csatornák tanúsága szerint egykor lőkamraként szolgált.

A kapu rusztikázott keretű, csapórácsának hornya máig megmaradt. Északi oldalából falcsonk jelzi az Új-bástya felé induló egykori falat. A körítőfalak és az Új-bástya kapcsolata a helyreállított szakaszon nem vizsgálható. Véleményem szerint az Új-bástya építési periódusa a külső falakkal egykorú. Ezt jelenleg csak a hasonló falazóanyag támasztja alá. Ez esetben külön építési periódusokat jelez a bástyás és az ágyútornyos védelmi rendszer keveredése. A nyugati várfalon egy kettős árnyékszék maradványai láthatók. Délebbre a Császárné-bástya maradványai, valamint a körítőfal egyetlen lőrésszerű nyílása tekinthető meg. A körítőfalak datálása egyelőre hipotetikus. A korábbi periódus az alapozás melletti rétegek és Istvánffy leírása alapján a 16-17. század fordulójára tehető. Az ágyútornyok 16. századi alsó-magyarországi párhuzamokat is követhetnek, de a fal előzményeként feltételezhető török palánk tornyai is indokolhatják e retardáló formát. A bástyás periódus Le Dentu rajza miatt 1639-ben már készen állt. Ha az Új-bástya falában elhelyezett talányos feliratú kő évszáma 1622-nek értelmezendő, és eredetileg is e bástya falában volt elhelyezve, akkor a két építési periódus között az időbeli eltérés oly csekély lehetett, hogy az építés közbeni tervváltoztatás sem zárható ki. A 17. század közepén terv készült a teljes vár hatbástyás erőddé alakítására, ez azonban már nem valósult meg.

 

Forrás:
Tomka Gábor: Nógrád vára

A Középkori templomok nevű weboldal azért jött létre, hogy összegyűjtse és bemutassa azokat a Magyarország területén található középkori templomokat, templomromokat, melyek a történelem viharait túlélve mai napig megtekinthetők, látogathatók. A középkori templomok leírása a menü Középkori templomok oldaláról érhető el. 

Középkori templomok
Minden jog fenntartva! © 2021