Körmöcbánya (Kremnica) | Szent Katalin-templom

Körmöcbánya (Kremnica), közel a túróci határhoz, völgykatlanban fekszik. Már a Kr. e.700-as években bányásztak itt aranyat, ezüstöt, rezet, ólmot, vasat. Az Árpádok virágoztatták fel a települést, az 1200-asévek elején német bányászokat hozva oda. Már 1328-ban királyi szabadalmakat kapott Károly Róberttől, királyi főbányaváros. Külön főispánja volt, mint Selmecbányának, Bélabányának. Kezdetben csak palánkkal védték, ami nem mentette meg a tatároktól. Ezért 1250-től erős kőfallal, bástyatornyokkal építették körül, hogy a bányajáratokat, később a pénzverőt is, megvédjék. 1335 óta vertek ott pénzt. A magyar aranydukát egész Európában az egyik legértékesebb pénzvolt, ott verték 1918-ig a magyar forintot, majd koronát is. A város fénykora a 14. és 18. század közé esik. Az 1440-es évektől cseh huszita kézen volt, csak 1462-ben szabadította fel Mátyás király. A város német lakosai türingiai és szász bányászok voltak. Nagy hasznát látták a bányáknak a német Függenek, a Thulizok. De a kuruc időkben nagy áldozatot hoztak a bányavárosok, Körmöcbánya is, a hadikiadások jórészét fedezve, a tokaji borjövedelem mellett. Körmöcbánya vára a templomdombon volt, királyi őrség volt benne. A Szent Katalin-templomés a Szent András körtemplom is itt áll.

A Szent Katalin vártemplom az 1200-as évek végén épült, 1463 és 1485 között a románt gótikussá alakították át, bástyákkal övezve. A vár egyike a Felvidék legépebben megmaradt várainak. A királyi várnak két kapuja, öt tornya van, áll a lőréses féltorony, a Bányászbástya és az óratornyos bástyakapu. Aváros körül volt a külső városfal, helyenként még megvan. Ennek a kaputornya 1539-ben épült, I. Ferdinánd és Anna királyné faragott jelképével. A külső városfanak két kapuja és kilenc bástyája volt, felvonóhídja. A város főterén áll a Szent Erzsébet-templom, déli részén Nagy Lajos király leányának egykori háza áll, ma gyógyszertár van benne. A város ismételten volt királynék tulajdona. Ezen a téren van a Pénzverő épülete is — korábban bányahatóság. De áll még az ősi pénzverde épülete is. A falrendszerben áll a régi Vöröstorony, egykor börtön és hóhérlakás. Az erődítésekre szükség volt a török portyázások miatt, akiknek azonban csak egyszer sikerült megközelíteniük a várost, 1682-ben. Körmöcbányát 1877-ben kebelezték be Bars megyébe, addig Zólyomhoz tartozott.

A főtérről fedett lépcső vezet a nem túl nagy várba, hiszen csak a belvárost kellett védenie. A belső a „királyi várfal”, a külső a „városi várfal” volt. A várfalak részben ma is láthatóak. A falakba belefoglalták körbástyaként a 13. században román stílusban épült Szent András-körtemplomot. A közelében látható torony eredetileg egy kápolna szentélye volt.A Bányászbástya mellett a legrégebbi körmöci városházépület romjai vannak. Középen áll a késő gótikus Szent Katalin-vártemplom, , amely a 13. századi elődje helyére 1400 körül épült, és az 1480-as évek második felében egy oratóriummal és egy új szentéllyel bővítették. A templom tornya eredetileg védő és tűztoronyként is szolgált. Belső berendezésének legszebb korabeli darabja az utoljára a soproni Stornó Ferenc által 1885-ben felújított Madonna-szobor. Az óratorony bástyakapuként szolgált. Az 1560-as tűzvész elpusztította a fából épült védőfolyosókat. Körmöcbánya városfalának 1539-ben építették fel két négyszögletes toronnyal és a köztük húzódó kapuszorossal védett alsó kapuját. Kéthajós, hosszú szentélyében hálóboltozatos és háromoldalú apszisban záródó kőépület, nyugati toronnyal. A hajó négy keresztboltja s a szentély felőli két szakaszban levő fél csillagboltozata két, nyolcszögletes szabadon álló pilléren nyugszik. A szentély felőli boltszakaszba két, kettős keresztboltos kápolna nyílik. A szentély hálóboltozata kétszakaszos, a sekrestyében egy ketesztbolt, zárókövén domború Krisztus-fejjel.

Forrás:
Hadak Útján, 1981 (33. évfolyam, 354-359. szám)1981-08-01 / 358. szám
DIVALD KORNÉL: Felső-Magyarország ingatlan és ingó műemlékeinek lajstroma In.: Bardoly István – Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)