Selmecbánya (Banská Štiavnica) | Szent Katalin-templom

Selmecbánya, ez az egykor gazdag, arany- és ezüsttermelő város ősi múltra tekinthet vissza.Már 1352-ben az oklevelek nem villának, hanem civitasnak nevezik, magyar lakosai közé a tatárjárás után szászok telepedtek meg. Vallásos és jómódú népe nem fukarkodott egyházak emelésében. A XIII. században több templomdíszíti a városképet. Miasszonyunk templomaa hegyen, lenn a völgyben a prédikáló barátok Szent Miklós-kolostora, végül az Erzsébetkápolna és kórház. A békés fejlődést a XV. század közepén két nagy csapás akasztotta meg. 1442-ben Rozgonyi Simon egri érsek rajtaütött a selmecieken, felgyújtotta a várost, amely csaknem teljesen leégett, kincseit elrabolta, kiváltságokat tartalmazó okleveleit megsemmisítette. Alig ocsúdtak fel a lakosok, alig kezdődött meg az újjáépítés nehéz munkája, a következő évben (1443) óriási földrengés változtatta romhalmazzá a várost. A szívós selmeci polgárság túlélte a nehéz hónapokat, a romokat eltakarította s újból munkához látott. 1444-ben kis kápolnát építettek az alsóvárosban, nagy szükség volt rá, mert az ottani, ú. n. alsóvárosi plébániatemplom romokban hevert. A kápolnát, melynek felépítése körül Scheyder Péter későbbi városbíró szorgoskodott, Alexandriai Szent Katalinról nevezték el. Néhány évtizedig nem hallani róla. Nagyobbítására, úgy látszik, nem volt szükség, mert a plébániatemplom újjáépítését közben (1466) megkezdették.

Később a város gazdagodása és terjeszkedése lehetővé tette, hogy a kis kápolnát lebontsák és nagyobbat emeljenek a helyére. Ez az új egyház, hihetőleg Beatrix királyné segélyével, 1491-ben nagyjában már felépült. Végre 1500. november 15-én Gergely érseki vikárius felszentelte, sőt mi több, azóta a Sz. Katalin-templomlett az alsóváros plébániatemploma. Az ünnepélyes felavatás nem jelentette a templomvégleges elkészültét. Noha 1500-ban már készen állt a hársfából faragott (azóta elpusztult) díszes szószék, a városi elszámolások szerint a templomtornyát csak 1505-ben emelték, s ugyanekkor került sor az orgonakarzat építésére, 1507-ben pedig a kápolnák boltozása még nem volt készen, s orgonát és harangot is csak ebben az évben készítettek. Az egykorú feljegyzésekben nincs szó a belső berendezés legkiemelkedőbb tárgyairól, az oltárokról. Nem kétséges, hogy szárnyasoltárok is készültek, noha a városban egyetlen ép ily emlék nem maradt az utókorra. Érdemes megemlíteni, hogy Selmecbánya templomainakhajdani szárnyasoltárai közül hét írott forrásokból ismeretes,s ha a Katalintemplom ilyféle díszeiről a források hallgatnak is, kétségtelenül voltak ilyenek. A főoltár bizonnyal 1500—1507 között készült, a templomfelszentelése és végleges befejezése között. A templom békésen állott, évszázados élete úgyszólván eseménytelen, csak 1662-ben végeztek rajta kisebb renoválást.

Egyik hajóját késő gótikus csillag alakú boltozat íveli, amely presbitériumba megy át. A hajót mindkét oldalról kápolnák szegélyzik, amelyek fele olyan magasak. 1776-ban a templomhoz a Nepomuki Szent János kápolnát építették hozzá. A templom alatt kripta található, ahová a várnagyokat és a jelentős városiakat temették. A templom berendezéséből a 15. századból egy kereszt, Szűz Mária késő gótikus szobra és a keresztelőkút maradt fenn. Az orgona a helyi mester műhelyéből származik, a 18. századból. Az eredeti főoltár a kiváló M.S. mester műhelyéből származott. Szent Barbara és Szent Katalin két gyönyörű szobra a régi oltárról a Jozef Kollár Galériában található. Az eredeti oltár képei szétszóródtak a világban. Az egyik a francia Lille múzeumában van, a másik a budapesti Magyar nemzeti múzeumban, négy a keresztény múzeumban Esztergomban, egy pedig teljesen elveszett. Az utolsó kép a híres gyűjteményből, az Úr születésének képe, nálunk a szentantali templomban található.

Forrás:
GENTHON ISTVÁN: A selmecbányai szent Katalin templom hajdani főoltára In.: Hekler Antal (szerk.): ARCHAEOLOGIAI ÉRTESÍTŐ ÚJ FOLYAM 45. KÖTET (1931)