Szentjakabfalva (Jakub) | Szent Jakab apostol-templom

Besztercebányáról északra, a Garam felé igyekvő Beszterce folyócska egyre szűkülő völgyében található Szentjakabfalva. A hivatalosan Sväty Jakub nevű, már az 1891-es népszámlálás idején szlovákok lakta kisközség egyike a környék XIII. századi alapítású bányásztelepeinek. A tatárjárás utáni évtizedekben IV. Béla király (1235–1270) hívására szászországi, türingiai, svábföldi családok jöttek a – nevének (Bystrica) jelentése szerint is – sebes folyású Beszterce partjára. A víz energiáját felhasználó malmokat, érczúzó és kovácspörölyöket építettek a következő évszázadokban, hogy az 1500-as évekre már európai mértékkel mérve is tekintélyes bánya- és fémfeldolgozó ipari övezetté fejlődjön a Garam középső völgye. 1560-tól Szentjakabfalva birtokán fele-fele arányban osztozott Besztercebánya városa és a királyi bányakamara, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy a telep üzemeit és jövedelmeit a Thurzó család és a bécsi udvar felezte meg egymás között.

Régészeti kutatás híján máig sem tudható, hogy Szentjakabfalván is olyan tipikusnak nevezhető, egyenes szentélyzáródású templom épült-e az 1300-as esztendők elején, amilyenből tucatnyit találni a régi Zólyom és a vele északon határos Liptó megyében. A falu közvetlen szomszédsága Besztercebányával két évszázadon át fékezte önálló plébániája fejlődését, azonban a XVI. század elejére megfordult a helyzet: Szentjakabfalva éppen a királyi főbányaváros gazdasági és kulturális fellendülésének köszönhette nagyszerű új templomát. A község előző, az idősebb Szent Jakab apostol tiszteletére alapított templomát írásos adatok szerint 1516-ban alakították át gótikus stílusban. Hajóját és szentélyét kibővítették, megmagasították, bordás-záróköves boltozattal látták el. A sokszögzáródású szentély északi oldalához új sekrestyét kapcsoltak szintén csúcsíves keresztboltozattal.

A kívülről támpillérekkel tagolt épületet szabályosan szerkesztett mérműves ablakok és egy formás déli kapuzat díszíti. Később, 1600 körül készült a szentély reneszánsz stílusú stalluma, és még a XVII. században újabb renováláson esett át az épület. Huszártornya barokk. Szentjakabfalva országos híressége a templom 1480-ban készült főoltára, amelynek nyolc táblaképe a compostelai Szent Jakab legendáját örökíti meg. E műremek a XIX. század vége óta az esztergomi Keresztény Múzeumban látható, míg a másik, az 1500 és 1510 közötti esztendőkből származó Mária Magdolna-oltárát a besztercebányai plébániatemplomba vitték át 1878-ban.

Forrás:
Ludwig Emil: Szentjakabfalva gótikus temploma