Garamszentbenedek (Hronsky Beňadik) | Egykori bencés apátság

A Garam folyó kilép a bányavidék hegyei közül, hogy a Duna menti lapályon folytassa lassuló útját. Néhány kilométer után megkerül egy utolsó, magányos dolomitszikla hegyet, annak őserdős hátára épült fel Garamszentbenedek ikertornyos bencés apátsága. A templomot eltakarják a faóriások, a szentélyből is csak annyit láthatunk észak felől, mint egy félig nyitott képeskönyvből. Klastroma is inkább egy ódon lovagvár hangulatát idézi, mintsem a jámbor szerzetesek otthonát.  1075-ben I. Géza király a megkoronázása iránti hálából alapította a monostort a folyó szélén, a honfoglaló Bors nemzetség birtokából kihasított királyi földön. Aztán 1158 körül II. Géza, 1217 ben pedig II. András király megerősítette a kiváltságait a barsi részeken, a jogintézmény a 13. század elejétől hiteles helyként működött. Az 1232-ben használt pecsétjének körirata: +S. CAPITVLI. SCI. BENEDICTI. DE. GRANA+. Károly Róberttől 1309-ben, az esztergomi érsektől 1314-ben nyert újabb megerősítést a káptalan, az apátja 1332-ben hét márka pápai tizedet fizetett az egy évi nyolcvan márkás jövedelemből.

A román kori, Szent Benedek és Szűz Mária tiszteletére épült templomból és a vele egyidős klastromból alig maradtak meg eredeti részletek. Nagy Lajos király uralkodása alatt, 1348-tól ugyanis három évtizeden át tovább építették, és megnagyobbították a gótikus stílus jegyében. Megkettőzték a hajó és a szentély magasságát, karcsú kőoszlopsorok hordozzák a boltozat terhét, a mellékhajók mindkét oldalán csúcsíves ablakokon keresztül jut be a fény. A kolostor kerengőjét 1405-ben hasonlóképp boltozták be, ekkor élte első aranykorát az apátság. A 15. században rosszra fordultak a dolgok az északi országrészben: alighogy befejeződtek a nagy egyházi építkezések, 1440-ben a huszita rablók, majd Giskra János zsoldosai fosztogatták a bányavidéket. A cseh zsebrákok befészkelték magukat a várszerű klastromba, mígnem Hunyadi Mátyás király 1467-ben kifüstöltette onnan őket. Néhány évtized múltán pedig a muszlim seregek jöttek a déli végek felől, 1539-ben az esztergomi érsek vette át végvárként, így a barátok elhagyták a monostort.

1547-ben már a katonaság lakta az épületegyüttest. Több ízben is támadták a törökök, de bevenni sosem tudták. Egy időben a dúsgazdag Selmecbánya gondoskodott az apátság fenntartásáról, az volt a második virágkor. 1623-ban már Bethlen Gábor fejedelem tartózkodott itt, a 17. század végi kuruc háborúk alatt viszont császári katonaság őrködött a falakon. Később, 1881-ben tűzvész pusztította a templomot, a rá következő évben Simor János hercegprímás jóvoltából teljes újjáépítésen esett át a soproni Storno építész fivérek neogótikus stílusában. A templom kőemlékeinek jó részét Esztergomba szállították, és máig ott őrzik. A rendházat 1923-ban a szalézi szerzetesrend kapta meg, 1950-ben a csehszlovák állam tette rá a kezét, húsz évig a papok internálótáboraként működött. Majd 1972-ben költséges renoválást hajtottak végre rajta, 1999 óta a lengyelországi pallatinus szerzetesek gondozzák és igazgatják az 1914-ben alapított családépítő keresztény gyülekezetet.

A gótikus templom a közép-európai kora gótika egyik legszebb emléke, főkapuzata a jáki templom bejáratának szépségével vetekszik. Tornyai 48 m magasak. A Szent Vér kápolnát 1489-ben építették, benne a II. Pál pápa által Mátyás királynak adományozott Szent Vér ereklye díszes ereklyetartójában (Veronika kendőjének egy darabja), valamint Szűz Mária kegyszobra. A kápolna búcsújáróhely. A templom alatti sírboltban a hajdan nagy hatalmú Koháry család tagjai nyugszanak, köztük az 1664-es lévai csatában elesett Koháry István. Az 1881. évi tűzvész után Simor János hercegprímás helyreállíttatta a templomot, és az ún. garamszentbenedeki úrkoporsót Esztergomba szállíttatta, ahol mai is látható a Keresztény Múzeumban. Az úrkoporsó Krisztus-szobra (a korpusz) viszont ma is Garamszentbenedeken látható.

Forrás:
Ludwig Emil: Apátság a szikla ormán
Knauz Nándor 1890: A Garan-melletti Szent-Benedeki apátság I.