Hajdúszoboszló | Református templom

A mai Hajdúszoboszló elődjét, Szoboszlót először Szoboszlóvásár néven 1075-ben, majd 1214-ben a Váradi Regestrumban említik, de szerepel az 1332 és 1337 között elkészített pápai tizedjegyzékben is. A Kösely partján egykor volt Kisszoboszló nevű jobbágyfalut a későbbi források Pusztafaluként is említik. A Bocskai István által letelepített hajdúk Pusztafalutól délkeletre, a Kösely partján hoztak létre települést. Szoboszló Árpád-kori temploma nem a ma is látható egyhajós, sokszög szentélyzáródású, támpilléres, gótikus református templom elődje, mivel az csak a XV. század végére épült fel. Az Árpád-kori templom a maitól 200 m-re délnyugatra állhatott, melyre 1928-ban, a nagyhegyesi út építésekor találtak rá. A régészeti kutatások során a település 11. századi templomához tartozó falak és sírok kerültek elő.

A település egyetlen ma is látható emléke ebből a korból a település központjában felépült gótikus templom, melyet a XVI. század első harmadában szabályos téglalap alaprajzú, négy saroktomyos, lőréses téglafallal vettek körül.1 A középkori eredetű toronyhoz 1711-1717 között barokk templom épült, melyet 1811-1818 között keresztházzal bővítettek.1 2 1878-ban a hajófalak megemelésével egy időben került sor a romantikus homlokzati architektúra kialakítására. A templom ma a református egyházközség tulajdona, és a Kálvin téren áll. A nyeregtetős épület, nyugati homlokzata előtt sarkain támfalas, órapárkányos toronynyal épült. Északon és délen keresztházszerű, portikuszos előcsarnokok egészítik ki, támfalakkal erősített keleti homlokzata a sokszög öt oldalával záródik, előtte kisebb bejárati oromfalas előcsarnok látható. Alsó ablaksora szegmensíves, további nyílásai félkörívesek. A templomhajó a belsőben széles nyílású csehsüveg boltszakaszos, a keleti részen fiókos negyedgömb kupolával. A keresztház (előcsarnokok) három-három cseh- boltozat-szakaszosak. A déli előcsarnok középpillére előtt álló szószék 1814-ből, az Úrasztala és a szélső pillérénél lévő Mózes-szék 1816-ból valók. Keleti és északi karzata faoszlopokon nyugvó, mellvédes. Orgonája a hajó nyugati végében látható, 1916-ban építette Angster József.

A református templom egykori erődfalának ma már csak maradványai láthatók, az egyik helyreállított saroktoronnyal. A kör alaprajzú, zsindellyel fedett toronyhoz derékszögben kapcsolódó rövidebb és hosz- szabb téglafalszakasz, szegmensíves, tölcséres nyílásaikban kulcslyuk alakú lőrésekkel épült. Eredetileg négyszögben, négy saroktoronnyal vette körül a mai református templom helyén állott középkori teremtemplomot. Építési ideje bizonytalan, egyes nézetek szerint a török veszély, mások szerint a reformáció elterjedésével hozható összefüggésbe (erdélyi erődtemplomok mintájára). A régészeti leletek ez utóbbit valószínűsítik. 1803-ban az erődfal egy részéből granarium (magtár) épült. A tekintélyes méretű épületet a XIX. század közepétől református papiaknak, majd Lelkészi Hivatalnak használtak. A papiak az 1960-as években kiadott műemlékjegyzékben még védettként szerepelt. A szép boltíves szobákból álló földszintes házat és a hozzá kapcsolódó erődfal-szakaszokat az erőd történelmi, régészeti, műemléki jelentőségét felismerni nem képes városvezetés sajnos 1962 körül lebontatta, így a város értékes műemlékkel lett szegényebb.

Forrás:
Virányi Zsolt: Hajdúszoboszló épített öröksége, műemlékei In.: Bihari-Horváth László (szerk.): A Bocskai István Múzeum Évkönyve 2. (Hajdúszoboszló, 2015)