Református templom
Hajdúbagos
Ősrégi magyar falu, melynek egyházáról már a XIII. század végéről van adatunk. Bagos lelkésze az 1333—37 évi pápai tizedjegyzékben is nyilván van tartva. 1347-ben Nogbagus és Kysbagus nevű részekre oszlott. Nagybagos kőtemploma 1483-ban már megvolt. 1430 körül birtokosa az Álmoséi Chyre család, innen neve Csirebagos. 1488-ban Bagas, Naghbagos felét leányági örökösödés révén Kállai Lőkös János birta. 1514 körül a Bajomiaké, akiknek 1552-ben 33 portájuk volt a helységben. A család magvaszakadtával 1572-ben Bajomi Zsófia Pászthóy Jánosné iktattatok be ősei birtokába. 1605-ben Bocskay Gábor hajdú városi kiváltságokkal ruházta fel Bagost is. Pecsétje 1641-ből ma is megvan »Bagos város pecsétje 1641« fölirással. 1659-ben II. Rákóczy György itt várta be a vidéket pusztító tatárokat, de döntő ütközetre nem került sor.
Szabadalmaikat a 16. század végéig élvezték a lakosok, amikor Lipót felmentette őket a fegyveres szolgálat alól s ezzel megszűnt a kiváltság is. 1702-ben előbb zálogban, 1735-ben örökjogon az Eszterházy család kapta. 1705-ben Bihar megye itt tartotta közgyűlését, miután Váradról kiszorittatott, de nem sokkal később e helység is sokat szenvedett a kuruc—rác—labanc harcokban, amikor összeírásai elvesztek. 1720-ban már mint jobbágyfalu szerepel, népessége 163 magyar jobbágy családból állott. A lakosság a XVI. század második felében tért át a protestáns hitre, a bagosi református eklézsia 1621-ben a debreceni református esperességhez tartozott. A hívek a régi rk. templomot kijavították, mely: többszöri átalakítással ma is áll, azonban tornyának építési ideje 1782—83. évre tehető. Az egyház feljegyzései szerint a templom teteje 1780-tól nád volt s csak 1800-ban kapott zsindely tetőt. A gyülekezet legrégibb harangját 1741-ben öntötték.
A tatárjárás előtt már temploma volt a községben, de ez elpusztult. A 15. században gót stílusú temploma ismert. A 16–17. század harcaiban lerombolódott, de újjáépítették. A megmaradt keleti falat meghagyták: a keskenyebb, egykori szentély a nyolcszög három oldalával záródik, melynek három kéttagú pillére van. A templomot nemcsak újjáépítették, hanem át is alakították református templommá, ezért elbontották a déli oldalon lévő sekrestyét, a sekrestyétől a szentélybe vezető ajtót és ablakot befalazták. Az újjáépítés és átalakítás olyan nagyméretű volt, hogy sokan úgy gondolták, hogy az egész templomot ekkor építették. A torony 1782-ben épült. A torony tövének négy szögletén négy kistorony állt. 1805-ben a tornyot a hajóval összeépítették. A tornyot 1884-ben egy emelettel magasították. 1768-ban az északi oldalon partikust építettek. Ezt a templomot 1944. október 17-én a Debrecenért folytatott harcok következtében bombatalálat érte. Ugyanis a toronyban volt a német katonák megfigyelő állása. Ez okozta a templom nagy pusztulását. A templom le- és kiégett, csak a négy üszkös fal maradt, a torony is a második emeletig megsemmisült. 25 évbe telt az újjáépítése. A két karzat és orgona mind a mai napig hiányzik. Nagyobb felújítási munkát 1996–2001 között végeztünk, majd pályázatot nyerve egy teljes külső és részleges belső felújítást sikerült megvalósítani az épületen 2014-ben.
Forrás:
Dr. Fóris Anna – Dr. Kertész János: Bihar-vármegye községei In.: Nadányi Zoltán (szerk.): Magyar városok és vármegyék monográfiája 25. Bihar-vármegye (Budapest, 1938)
Debreceni Református Egyházmegye weboldala