Debrecen-Józsa | Árpád-kori templomrom

A Váradi Regestrumban említett Szent György-kápolnának (capella Sancti Georgii) 1234-ben Pál lelkész volt az igazgatója, aki egyben a parókiális egyháznak is a lelkésze. A tatárjárás során a kápolna elpusztult. Maradványait az 1970-es években területrendezés során végleg megsemmisítették: két, két és fél méter vastagságban legyalulták a földet, és a kövekkel, csontokkal együtt a Rózsás csárda és a Tócó közötti vizenyős terület feltöltésére használták fel. „Klastrompart. 1991. április 3-án telefonon jelentették, hogy Debrecen-Józsa Klastromparton a XIII. század eleji romosan helyreállított templom környékén óriási földmunkát végeznek. Helyszíni szemle során megállapították, hogy az Árpád-kori Szentgyörgy falut, a hozzátartozó objektumokat és a templomkörüli temetőt szinte teljesen megsemmisítették. A XIII. századi templomromtól északra megtalálták a X. századi temetőt. Ennek sikerült feltárni 25 sírját. A sírok mellékletei: sarló, korai típousú hajkarikák, s egy gyermeksír tojásmelléklete. Ezek egyértelműen igazolták, hogy itt helyezkedett el a X. századi temető, s a templomot erre ráépítették. Az 1981. évi ásatás során a templomkörüli temető sírjait találták meg.”

A templom építésének korát és építtetőjét nem ismerjük. 1234-ben már megvolt, de egyes kutatók szerint csak az 1300-as évek második negyedében építhették a Várdayak. Hajóból és szentélyből állt, falait – a hajó négy és a szentély két sarkán – támfalakkal erősítették meg. Bejárata a Böszörményi országút felől nyílt, de lehet, hogy egy kisebb ajtót a déli oldalfalon is vágtak. Egy16.századi vagyonleltárból tudjuk, hogy tornya nem volt; önálló, fából épült haranglábról nem szólnak az oklevelek. A karzat a nyugati falon épült a bejárat fölött, a karzat feljárója az északi oldalfalra támaszkodott, amelyen nem voltak ablakok. A templom egy honfoglalás kori magyar temető sírjaira épült. A téglákat a helyszínen vetették és égették ki. a téglaégető a templomtól északra feküdt. A téglaégető gödrének ásásakor több sírt megbolygattak, a maradványokat az 1991. évi ásatás során tárták fel és vitték a múzeumba. A téglaégető gödréből sok meddő kőzet is előkerült, láthatóan a meszet is a helyszínen égették ki. Bodrogkeresztúri fehér homokkőből készült a szenteltvíztartó (ma a Déri múzeumban látható) és I ebből készültek az ablakkeretek is. A templomot hullámalakú cserepek fedték. Sok egész cserepet találtak a templomtól délkeletre fekvő ”hulladékgödörében”-ben.

A hajó és a szentély együttes hossza 16 és fél méter, a hajó szélessége 6,6 méter, a szentélyé 4,55 méter. A téglából A téglából épített falak egy méter szélesek voltak. A templom köré évszázadokon át temetkeztek, a sírok néhol 4-5 rétegben találhatók egymás fölött. A templomhajótól délre, a falakkal párhuzamosan több téglakeretes sírt találtak, a régészek ezeket a sírokat az 1200-as évek végére datálják. A templom kezdetektől fogva az egri egyházmegyéhez tartozott, maga Szentgyörgy település pedig Szabolcs megye déli határán feküdt. Az 1300-as évek végén és az 1400-as évek elején több évtizedig tartó pereskedés folyt a Szent György templom anyaegyház, a Szent Mihályi templom pedig csak leányegyház, így a így a macsiaknak az egyházi adót a Szent György-templom lelkészének kell fizetniük. (A per után a hosszúmacsiakat az egri egyházmegye adófizetői között találjuk.)

A templom bejárata előtt (az országút és a templom között) széles tér volt, ahol 1458-ban és 1461-ben országos vásárt tartottak. Ezen a vásáron külföldi (pl. skandináv) kereskedők is megjelentek. Az adott időben Szentgyörgy mezőváros (oppidum) volt, a jobbágyokon kívül szabad parasztok és nemesek is lakták. (Gusztáv Adolf svéd király ezüst pénzei a Déri Múzeumban láthatók.) A Szent György-templom az 1594. évi krími tatár támadás után hanyatlásnak indult. A település elnéptelenedett, a templom rommá vált. Egy kétszáz évvel később készített kéziratos térkép, amely minden romot feltüntet, ennek a templomnak a romjait már nem mutatja, a föld fölött tehát nem voltak látható falmaradványok. E század elején Szentgyörgy földbirtokosa, Hartstein Nándor a földben levő falrészeket is kiszedette (az északkeleti támpillérkivételével) és a téglákból istállót építtetett. I A Déri Múzeum régészei 1981-ben a falak maradványait, alapjait feltárták, majd ; 1982-ben a műemlékbizottság anyagi támogatásával rekonstruálták. Ígv a helyreállított templomrom mint műemlék bemutathatóvá vált.

Forrás:
M. Nepper Ibolya–Sz. Máthé Márta: A Hajdú-Bihar megyei múzeumok régészeti tevékenysége 1986–1991. (Leletkataszter) In.: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1991 (Debrecen, 1993)
debrecen-jozsa.hu