Vácegres | Kisboldogasszony-templom

Névadója feltehetően honfoglalás kori izraelita vallású kazár nemzetség volt, s a falu is e tájban keletkezhetett. Az Árpád-korban a település már a Zsidó nemzetség birtokainak központja, sőt még a XV. században is ők voltak a kegyurai. Csak később cserélt többször gazdát. Zsidó a hódoltságot átvészelte, de az volt felszabadulásának ára, hogy a szabadságot elhozó hadjárat elpusztította. Nem maradt végképp lakatlan, benépesült, majd a Rákóczi-szabadságharc korában, 1705-ben megint „desertum”. Élettel csak akkor telik meg újból, amikor 1723-ban adományként kerül Grassalkovich Antal tulajdonába. Egyházának is elnyerte a kegyúri jogát, melyet az 1733. december 6-i keltezésű királyi adománylevél erősített meg.

A XVIII. századi könyvek fontosnak tartották elmondani a magyar faluról: „Itt jött világra Bajtay Antal, a híres piarista, későbbi pozsonyi prépost és erdélyi püspök. A császár és királynő szolgálatai jutalmául bárói rangra emelte, s a tudósok kivételes tetszéssel fogadták kiadott műveit. 1775-ben halt meg Aradon, s Erdélyben, Gyulafehérvárott temették el.” Ősi templomos hely: a premontrei prépostság Szent Balázsról elnevezett szentegyházat tartott fenn. Alapítási éve ismeretlen, nyilván a tatárjárás után a hatvani prépostság filiájaként létesítették. Az 1696-ban lefolytatott Canonica Visitatio elhagyottnak írja le. 1734-ből származó forrás azt jegyzi meg róla, hogy kőből épült, de nagyjavításra szorul.

Tizenkét esztendő telhetett el, mire újból jó állapotba került. Az 1746. évi Canonica Visitatio zsindellyel fedettnek mondja a kétablakú, torony nélküli templomot, egy oltára volt, s a mellette álló haranglábon három harangot szólaltathattak meg. A négy év múlva tartott Canonica Visitatio jegyzőkönyvében olvasható híradás szerint Grassalkovich Antal építőanyag adományozásával járult hozzá a templom kijavításához. Nem végezhettek valami jó munkát, mert öt év múlva új tetővel látták el, és mielőbbi javításokat sürgettek a vizitálok. Chobot Ferenc olyan adatokat talált, melyek arról szólnak, hogy 1788-ban teljesen restaurálták, és Tiller József kanonok a Boldogságos Szűz Mária születésének tiszteletére áldotta meg.

Már Grassalkovich Antal is rendelkezett erről testamentumában: „Zsidó (temploma L. K.) helyreállítandó.” A XVIII. századi kegytárgyaiból egyetlen ezüst pacificale maradt meg: a három karéjban végződő keresztvégen egy-egy kék színű kő van behelyezve. A corpus későbbi. A keresztet – nyilván egy későbbi időpontban – egy ugyancsak barokk kori aranyozott ezüst, hatkaréjos kehely talpára erősítették, melyet három darab berakott zöld kővel közrefogott két angyalfej díszít. A hosszában 12, szélességében 9,8 centiméter átmérőjű talpban Dl mesterjegy olvasható. A szépséges helyen, egy dombtetőről messze ellátszó, román kori alapokon nyugvó, egyhajós, homlokzati tornyos kis templom ma is áll.

Forrás:
Lábadi Károly: I. Grassalkovich Antal, a templomépítő (Gödöllői Múzeumi Füzetek 5. Gödöllői Városi Múzeum, 2003)