Tököl | Szent Anna-kápolna

Tököltől mintegy 2 km-re délre, a Szigetújfalu felé vezető út bal oldalán kis dombon álló kápolna az egykori Bagamér falu temploma volt. A Bagamér településre vonatkozó első adatok a XIII. század utolsó negyedéből maradtak fenn. IV. László király 1283. október 19-én kelt adománylevelében rokonának Sibillának, Moys nádor özvegyének adományozta Bagamér és Cséptelek birtokokat. 1290-ben Fenenna királyné megerősítette birtokában úgy, hogy az adománylevélben az özvegy szándéka szerint a földeket a budai begina-nővérek javára kötötte le. A falvak nevei: Cséptelek (Chepteluk) – a mai Szigetcsép -, valamint Bagamérfölde (Bogomerfeulde) vagy Bagamértelke bizonyára egykori birtokosaik neveiből eredeztethetők. A XIII. század második feléből ismerjük Bagamér (Bogomér) comest, ő azonban feltehetőleg nem kapcsolható ehhez a helyhez.

A település a török adójegyzékekben már nem szerepel, lakói valószínűleg beköltöztek Tökölre és Szigetszentmiklósra. Tököl egykori mezővárosa a hódoltság végéig adózott, tehát lakott hely volt. A kápolnáról a hódoltság utáni első adatot 1728-ból ismerjük. Rosenfelt 1728. évi térképe Mariahaes, Kneidinger 1767-1779 között készült térképe pedig Méregyháza néven tünteti fel az épületet. Az 1778. évi Canonica Visitatio értesít a kápolna barokk újjáépítéséről. Az 1817. évi Canonica Visitatio „Capella Méregyháza” néven írja le a kápolnát. Ezek szerint a Bagamér falunévre még ekkor is emlékeztek. A XIX. század elején – feltehetőleg Bedekovits Anna 1821. évi ide temetésekor – újabb átépítésre került sor. Az épület valamennyi ablakát befalazták, az északi és a déli hajófalon egy-egy új ablakot nyitottak. A falakat ekkor újravakolták. Sárgára festett vakolatát az északi és déli hajófalon két-két, belső éleinek sarkain lekerekített faltükör tagolta. Nyugati oromfala fölött barokk huszártornyocska állott, bejárata elé fedett előtér készült. Szentélyét a négy sarok későbarokk falpillérein nyugvó csehsüveg-boltozat fedte.

A hajó nyugati végében a magasan elhelyezett ablakok szerint karzat lehetett. Két elszedett, hasáb alakú lábazati kő található az épületben. Talán ezek is a karzathoz tartoztak. A szentély déli falában ismeretlen korú és rendeltetésű fülke látható, hátfalában középkori téglákból kialakított háromszögű oromzat, talán középkori kis mécsestartó fülke maradványa. 1944-ben az épület leégett, 1981-ig romosan állt. 1968. május 18-án Horváth Alice és Kállay Ilona tervezők munkájaként helyreállítási műleírás készült az Országos Műemléki Felügyelőségen (OMF), amelyet a ráckevei járási tanács június 26-án, a székesfehérvári püspöki hivatal pedig július 6-án hagyott jóvá. A tényleges helyreállítás azonban elmaradt. Dr. Miklós Antal plébános nem hagyta az ügyet annyiban. Az OMF Műemlékfelügyeleti Osztályának vezetője azonban csak tizenhárom év múltán, 1981-ben hagyta jóvá a már meglévő terveket.

Forrás:
Bodor Imre: A tököli Szent Anna-kápolna újjászületése In.: Műemlékvédelem, 2015 (59. évfolyam, 1-6. szám) 2015 / 5. szám