Templomrom
Pomáz-Nagykovácsi puszta
Nagykovácsipuszta városrész Pest megyében, Pomáz város egyik legnyugatabbi településrésze Pilisszentkereszt határa közelében. Helyén a középkorban Kovácsi néven létezett település, mely kezdetben királyi kovácsok lakhelye lehetett, majd egy időben a ciszterci rend fennhatósága alá tartozott, és pilisszentkereszti cisztercita kolostor gazdasági központja terült el itt. Területén hosszabb időn keresztül fém-, majd később üvegműves tevékenység folyt, amit nagy mennyiségű lelet előkerülése igazolt. A templom párhuzamai és a közelében előkerült, körmeneti keresztről származó Krisztus alak alapján úgy tűnik, hogy a pomázi épületet valószínűleg a 12. században, annak inkább a második felében emelték. A templom északi és déli oldalán Árpád-kori sírokat tártak fel, és még a templomot körülvevő épületszárnyak mellett is kerültek elő temetkezések. Ez azt bizonyítja, hogy Kovácsi falu lakóit a templom köré temették el. A királyi birtokon élő népek egykori foglalkozását nemcsak a helynév igazolja, hanem a Repiszky Tamás által a mai út túloldalán végzett kisebb feltárás eredményei is: vasmegmunkálásra (kovácsolásra) utaló nyomok kerültek elő.
A templomdomb oldalában talált nagyszámú vasbuca is arra mutat, hogy vasat olvasztottak a helyszínen. A templom közelében található településnyomok inkább Árpád-kori megtelepedésre utalnak, és nincs nyoma annak, hogy a faluban a késő középkorban is éltek volna. Hasonló kép bontakozik ki a töredékesen ismert templom körüli temető anyagából is: egyelőre itt sincs nyoma késő középkori temetkezéseknek. Úgy tűnik tehát, hogy miután a birtok és a falu a pilisi apátság tulajdonába került, a település elnéptelenedett. Ezt lehet, hogy a tatárjárás okozta, vagy a ciszterci apátság költöztette el a lakosságot egy másik településre. A templom a késő középkorban már nem szolgált a település plébániatemplomaként. A ciszterci kolostor egy majorságot épített ki köré, és a kis kváderegyház valószínűleg ennek a kápolnája lett. A 14–15. században épült ki – több fázisban – „U” alakban a három épületszárny. A ciszter majorsági központok (grangiák) általában rendelkeztek egy-egy kápolnával is, akár mezőgazdasági munkákkal (pl. szőlőműveléssel), akár ipari tevékenységgel foglalkoztak az ott dolgozó laikus testvérek vagy a kolostor népei.
Ebben az esetben úgy tűnik, az egykori plébániatemplom lett a majorság kápolnája, minden különösebb építészeti átalakítás nélkül. A ciszterciek nemcsak három épületszárnyat húztak fel a templom köré, hanem jelentős mértékben átformálták a természeti környezetet is: halastórendszert és teraszos művelési felszíneket alakítottak ki. A fémkeresős kutatás azt is kimutatta, hogy az épületegyütteshez út vezetett fel a domb lejtőjén az apátság irányából, és ez nem a modern út vonalát követi. Érdekes kérdéseket vet fel a templom belsejében előkerült néhány sír is, amely valószínűleg már a kolostori birtoklás korából származik. További kutatások dönthetik el, hogy kiket temethettek el a kolostori birtokközpont kápolnájában. A templom használati módjában bekövetkezett újabb változás a majorságban folyó ipari tevékenységhez kapcsolható. A feltárás során egyértelműen kiderült, hogy valószínűleg már a 14. században megjelentegy új iparág, az üveggyártás. Erről tanúskodik a nagy mennyiségű (több mint 15 kg) üvegtöredék, közte félkész és selejtes termékek darabjaival, a nagyméretű öntőtégelyek olvadt üveggel bevont töredékei, illetve a kemencék maradványai: jellegzetes formájú és tűzálló agyagból készült építőtéglák, valamint a nyugati épületszárny homlokzatához tapasztott kemence alapozása.
Az ásatás meglepő eredménye, hogy kiderült, a középkor végén – minden valószínűség szerint még 1526 előtt – a templomépületet is üveggyártásra hasznosították. Felszedték a kőpadlózatot, a járószintet lemélyítették, és egy kemencét alakítottak ki az épületben. Az üvegfúvásról tanúskodik a templomban előkerült olvasztótégely és egy összefüggő üvegtörmelék-réteg, benne a fúváskor keletkezett üveggömbök töredékei. Egyelőre megválaszolatlan kérdés, miként képzelhető el, hogy egy kolostori birtokon a korábbi templomot műhellyé alakítják át, és az is, hogy ez pontosan mikor következett be. Úgy tűnik, ekkor bolygatták meg a templom hossztengelyében, a szentély előtt elhelyezkedő sírt is. Egy – valószínűleg értékes – tárgyat emeltek ki belőle úgy, hogy a koporsóban és a vázban a lehető legkevesebb kárt okozzák. A templom története ezzel nem ért még véget. A 16. században, mikor a szerzetesi közösségek elmenekültek a környékről a török hódítás elől, a ciszterciek is elhagyták gazdaságukat, amely lassú pusztulásnak indult.
A 16. vagy 17. században azonban ismét újrahasznosították a már omlásnak indult templomépületet. A hajó sarkaiban és tengelyében nagyméretű cölöpöket ástak le, amelyekre valamiféle ideiglenes, de erős tetőszerkezetet emelhettek a még álló falak fölé. A szentélyben körülbelül ekkortájt egy óriási gödröt mélyítettek le, amelynek betöltéséből puskagolyók kerültek elő. A közelben egy másik golyó öntőformáját is megtalálták. Nem erődítették meg ugyan az épületegyüttest, de valamilyen módon hasznosították a hadviselés kapcsán, bár tartós megtelepedésnek nincs nyoma. Miután a templom ideiglenes tetőszerkezete is elpusztult, omlásnak indultak a templom falai. Még ekkor is eltemettek azonban egy halottat az egykori nyugati karzat alatt. A sír betöltésébe már a templomfalak kövei is belekerültek. A török hódoltság utáni újjáépítkezés során már csak kőbányának használták az elhagyott épületeket. A templom déli, könnyebben megközelíthető oldalát szinte teljesen elbontották, a déli kapuhoz tartozó küszöbkő és szárkő azonban valószínűleg túl nehéznek bizonyult, ezek eredeti helyükön kerültek elő. A pusztulássajnos még a 20. században is folytatódott: az 1920–30-as évek fordulóján épített Pomáz-Pilisszentkereszt műút alapjához is innen termelték ki a követ, közvetlenül az első ásatásokat megelőző években.
Az egykori település templomának, illetve a ciszterci gazdasági központnak 2011 óta feltárás alatt álló romjai a külterületi településrész központi részén elterülő egykori Podmaniczky-major, későbbi helyi nevén Liszenkómajor területén – jelenleg a Fülöp Kecskefarm magánterületén – találhatók, látogatásuk korlátozottan lehetséges.
Forrás:
Laszlovszky József – Mérai Dóra – Szabó Beatrix – Vargha Mária: A pilisi „üvegtemplom” In.: MAGYAR RÉGÉSZET ONLINE MAGAZIN / 2014 TÉL