Zsolna (Žilina-Budatín) | Budatin vára

Budatin (szlovákul: Budatín) Zsolna város településrésze Szlovákiában. Budatín várát a Balassa család építtette a 13. század második felében, egykor egy mesterséges csatorna miatt valójában szigeten állott. Kezdetben egyetlen toronyból állt, majd a 14. században palotaszárnyak épültek hozzá. Zsigmond király 1397-es vágvölgyi hadjárata során leromboltatta, de újra felépült. A 15. században a Szúnyogh családé, majd a Csákyaké lett, akik 1944-ig birtokolták. A 18. században ők építették fel a várhoz csatlakozó hatalmas kastélyszárnyat, melyet pompásan berendeztek. 1848. december 4-én itt verte meg, majd a Jablonka-hágón át kiszorította az országból a magyar sereg Hurban szlovák felkelő seregét. 1849. január 2-án Hurban vereségének megbosszulására Götz osztrák tábornok felgyújtotta. Ekkor pusztult el gazdag könyvtára és levéltára. 1870–1918 között laktanya, Csáky Géza 1930-ban helyreállíttatta és művészien rendezte be. Jellegzetessége hat emeletnyi magas lakótornya.

Elsárgult okiratok igazolják, hogy a budatini vár a tizenharmadik században királyi birtok volt. 1338-ban Zech Miklós volt a vár ura. 1395- ben Ulászló lengyel király birtokába került, a husziták betörésekor 1436-ban Zsigmond király hűséges szolgálataiért egy Katna nevű cseh nemesnek ajándékozta. 1451-ben Giskra seregei foglalták el, de csak rövid ideig tudták tartani. 1485-ben az utolsó Katna özvegye útján Szunyogh Gáspár kezére jutott. 1543-ban Podmanicky János és Rafael nagy harcok során elfoglalták, Szunyogh Gáspár Sziléziába menekült. 1545-ben Szunyogh Miksa a várat visszafoglalta, majd halála után fia, Gáspár lett a vár ura. 1638-ban, a Thököly-felkelés idején nagy harcok dúltak a vár birtokáért. A Szunyogh-család utolsó férfisarja 1798-ban kihalt, s leányának, Jozefinának kezével a vár Csáky Antal grófra szállott, aki 1944-ig birtokolta.

Ezután rövidesen a Csehszlovák állam tulajdonába került. Az 1950-es években restaurálták, 1956 óta a Vágmenti Múzeumhoz tartozik. 2006 óta a vár a nagyközönség számára nem látogatható. 2006–2007-ben, a tervezett átfogó helyreállítási munkák megkezdése előtt régészeti ásatást végeztek a vár területén. 2013-ban a lakótorony és a tetőzet renoválása történt meg. A vár központját a 13. században épült, körhöz közelítő, 11,5 méter átmérőjű lakótorony jelentette. A toronybelső közel négyzetes alaprajzú (6×6 méter). E tornyot az 1320-as évek elejéig mindössze palánkfal övezhette (a feltárás során egy lerombolt, föld-fa szerkezetű építmény nyomai kerültek elő).

A 14. század második harmadában várfallal vették körül a lakótornyot, az így kialakított várudvar északi részébe a földszintjén palotaépületet emeltek. Ezt az épületet a 15. század közepe körül további lakószárnyakkal egészítették ki északnyugati és nyugati irányban. Valószínűsíthetően ekkor készült el az említett várfalon kívül, attól északra és nyugatra egy nagy területű külső vár, melynek alaprajzát nem ismerjük. A 16. század első felében a torony és a várfal közti területen, a toronytól keletre és délre újabb épületeket emeltek, valamint a meglévőket is reneszánsz stílusban felújították. A kis alapterületű vár egyre fokozódó belső beépítése szükségessé tette a bejárási útvonal megváltoztatását is. Az északkeleti, eredeti bejáratot használaton kívül helyezték, és egy új bejáratot alakítottak ki a régi palota déli részében. A mára elpusztult külső várat a 17. század első felében nyugaton és északon bástyákkal látták el, azonban ezek eltűntek a 19–20. századi átalakítások során.

A külső vár északnyugati bástyáját 1742-ben kápolnává alakították, majd ugyancsak a külső vár délnyugati részében kétszintes kastélyépületet emeltek. Utóbbi 1849-ben súlyosan megsérült, részleges felújítása 1870 után történt meg. A későbbi átépítések során, a 20. század eleje körül a palotát elbontották. A kastély mai állapota az 1920–1923. évi átépítést tükrözi. A palota keleti részének helyére, a vár délnyugati oldalához kapcsolódva historizáló stílusú, saroktornyocskával ellátott épületet készítettek. A várban található Vágmenti Múzeum hagyományos drótosmesterséget bemutató állandó kiállítása megközelítőleg 350 kiállítási tárgyat számlál. A vár mellett elterülő tetszetős, eredetileg angolparkot minden valószínűség szerint a 19. század közepén alapították.

Forrás:
A Hét 1973/2 (18. évfolyam, 27-52. szám)
Csemadok – Szlovákiai-magyar adatbank
Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III.
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik