Trencsén (Trenčín) | Trencséni vár

Trencsén várának neve szláv eredetű, az alapszó a magyar „kökény” szó szláv megfelelője. A helynév a személynév -in képzős származékának átvétele. A XI. század elején Trencsén vidéke a lengyel Bátor Boleszló kezén volt. Szent István király 1017-ben foglalta vissza tőle alapított vármegyét, melynek névadója és székhelye Trencsén vára lett. Az erődítményt említi Anonymus is, ami bizonyíték fennállására a XII-XIII. század fordulóján. 1241/42-ben őrsége vitézül megvédte a tatárok támadásával szemben. A XIII. század végén, mint a nagy hatalmú Csák-család fő fészke, országos jelentőségűvé vált. A XIV. század első két évtizedében Csák Máté innen irányította tekintélyes „birodalmát”. A kiskirály emlékét máig őrzi a Mátyusföld elnevezés. Csak halála (1321) után merte Károly király Trencsén várát megtámadni. Máté hívei keményen védelmezték és csak nehéz, véres ostrom után került királyi kézre. A XIV. században végig királyi vár, várnagyai egyben Trencsén vármegye ispánjai, Zsigmond király a XV. század elején többször elzálogosította, majd 1424-ben Borbála királynénak adományozta. A husziták ellen vívott harcokban kap a vár ismét jelentőséget: 1431-ben a cseh husziták elfoglalták, felégették Trencsén városát, de a vár elfoglalására – úgy tűnik – gyengének érezték magukat és nem háborgatták.

1440-ben Erzsébet királyné megbízásából Jan Giskra vezetésével cseh zsoldos csapatok szállták meg Trencsén várát – zálogbirtokosa a királyné odaadó híve, Cilléi Ulrik volt – és több erősséget egészen a Keleti-Kárpátok vonaláig. Az 1450-es években sikerült Trencsént Hunyadi János seregeinek visszafoglalniuk s attól kezdve a Hunyadiak vára. Többször és hosszasan időzött falai között Mátyás király. A csehek és a morvák ellen vívott háborúi folyamán a magyar seregek egyik kiindulópontja Trencsén. 1475-ben adta Mátyás király hűsége és vitézsége jutalmául Szapolyai Istvánnak Trencsén várát 15 ezer aranyért. Mátyás halála után a Szapolyai-család Szepes várából Trencsénbe költözött. A várat ennek kapcsán bővítették, erősítették, szépítették. A várost is erődített fallal vették körül. 1526 után nőtt meg Trencsén jelentősége, amikor a királlyá választott Szapolyai János ellenében fellépett Habsburg Ferdinánd mint ellenkirály . 1527-ben indított hadjárata eredményeként Jánost kiűzte az országból és seregei nekiláthattak a még ellenálló várak elfoglalásának. 1528 nyarán kezdődött Trencsén ostroma, de csak egy hónapi véres küzdelem után tudták elfoglalni a várost. A vár azonban szinte sértetlenül állt meg, benne jól képzett, erős őrség. Ellenállásukat úgy sikerült megtörni, hogy az ágyúk tüze fölgyújtott egy tetőrészt s a tűz átterjedt az egész várra.

Fölrobbant több helyen a puskapor, a védők jelentős emberveszteséget szenvedtek. Az öldöklő ágyútűzben lehetetlenné vált az oltás. A védők helyzete megrendült s mert segítséget sehonnan sem remélhettek rövid egyezkedés után június 30-án feladták a várat. Ferdinánd 1534-ben Thurzó Eleknek zálogosította el Trencsént és uradalmát 40 ezer tallérért. 1548-ban azonban már ismét kamarai birtok. Az ostrom okozta sérüléseket csak lassan állították helyre. 1557/58-ban a várvizsgálattal megbízott királyi küldöttek Trencsént is fölkeresték és a látottakról írásos jelentést tettek az uralkodónak. Eszerint kevés a várban az élelmiszer, fegyver van elegendő és rendben is találták, csak a puskaport nem tárolták megfelelő helyen. A kapitány építkezéséről nagyon rossz véleménnyel voltak. Amit épített, nem a vár a királyhasznára, hanem a saját céljai érdekében véleménnyel voltak. Amit épített, nem a vár a királyhasznára, hanem a saját céljai érdekében tette. A XVI. század második felében gyakran változtak a zálogbirtokosok, míg örök adományként az Illésházyak szerezték meg. Illésházy Istvánt hűtlenség jogcímén megfosztották birtokaitól és csak a Bocskai-szabadságharc győzelme után térhetett vissza a várba. Illésházy István halála után öccse, Gáspár örökölte a gazdag uradalmat. Bethlen Gáborhoz csatlakozott, sokáig együtt harcolt vele a Habsburgok ellen. 1627-től 1648-ban bekövetkezett haláláig távol maradt a hadieseményektől, békésen élt Trencsénben.

A Zrínyi-Wesselényi féle összeesküvés leverése (1670) után német katonaság szállta meg a várat. 1703-ban II. Rákóczi Ferenc hadai elől megszökött belőle az őrség, de 1704-ben már újra Habsburg kézen találjuk. 1704-1708 között kisebb-rövidebb szünetekkel ostromzár alatt tartották a kurucok. A várőrség azonban sokszor éhezve is – kitartott. Az 1708. évi trencséni vesztett csata után eltűntek a vidékről a kurucok, a vár szabaddá vált. A szabadságharc leverése után is katonaság állomásozott a várban, csak 1782-ben hagyták el. Trencsén vármegye akkori főispánja, gr. Illésházy János elhatározta, hogy ősei várát méltóképpen helyreálltja s azt teszi meg állandó lakásának. 1790. június 11-én azonban a városban támadt tűzvész elhamvasztotta a várat. A pusztán maradt falak már nem kellettek a tulajdonosnak, hiszen helyreállításuk irdatlan sok pénzt emésztett volna föl. Csak az alsó vár épületeinek egy részét fedték be, amelyre az uradalomnak volt szüksége, a többit pusztulni hagyták. Mednyánszky Alajos 1825-ben megjelent könyvében a következőket jegyezte föl a romokról: „Még harminc esztendeje sincs, hogy eltűntek a szobákról és a tornyokról a tetők és kupolák, de hihetetlenül gyorsnak látja a pusztulást az, aki hosszabb idő után teszi be a lábát a fenyegető romok közé. Kedves gyermekkori emlékek fűznek nem egy, sokszor látott, de most már alig felismerhető helyhez; akkoriban persze más szemmel néztem őket, mert főként a nagyszerű estebéd csábított oda fel, amelyben örömmel részesített a várnagy szíves családja, valahányszor esedezésem erősebbnek bizonyult nevelőnőmnek a hegymászás iránt táplált ellenérzésénél …”

1837-ben a görög származású bankár, Sina Simon vette meg a várat és az uradalmat. Befedezte az öregtornyot és az őrtornyot, legalább ezeket megmentve az időjárás viszontagságaitól. 1905-ben a bankár örökösei a várat, ami hasznot nem, csak terhet jelentett számukra, Trencsén városának ajándékozták. Ekkorra egyébként a városfalak is elpusztultak, széthordták építkezésekhez. 1871-ben még épen állt a két városkapu, de aztán rohamosan pusztult a vár, míg az 1950-es években meg nem kezdődött helyreállítása, ami máig jórészt befejeződött. A csodálatos fekvésű hatalmas rommaradvány vonzó látványosság. A Vág fölött 260 m-re emelkedik a várhegy, melynek három oldala megmászhatatlanul meredek. A legalsó kaput két hengeres torony védi. A város felőli oldalon fallal védett feljáró út vezet a következő kapuhoz, amelyen át a külső vár udvarára érkezünk, ahol egy hatalmas ágyútornyot és a „szerelmesek kútját” pillanthatjuk meg. A külső vár északkeleti sarkát is egy nagy ágyútorony erősíti. A keleti fal mentén haladva érkezünk a következő kapuhoz. A déli -lankásabb oldal felé tekintve láthatjuk, hogy háromszoros falöv védi a hegy legmagasabb részén emelkedő belső várat. A sokszögletű belső vár kapuján át szűk udvarba lépünk, amelyet körbefognak a palotaszárnyak. Középen büszkén magaslik a hatalmas öregtorony, kitűnő megfigyelőhely. Letekintve láthatjuk az egykor külön fallal körülvett gótikus plébániatemplomot is. A Vág partján hosszú csíkként húzódik a város. Valaha egyetlen utcája volt, amelyet két végén fal és kapu zárt le.

Forrás:
Csorba Csaba: Csák Máté hajdani sasfészke – Trencsén In.: Honismeret, 1990 (18. évfolyam) 1990 / 5-6. szám