Várak a Felvidéken
Szklabinya vára | Szklabinyaváralja (Sklabinský Podzámok)
Elérhetőség
Szlovákia (Felvidék)
90, 038 03 Sklabinský Podzámok, Szlovákia
Telefonszám: +421 905 483 367
Nyitva minden nap 8:00-19:00
Galéria
Szklabinyaváralja (szlovákul Sklabinský Podzámok) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Turócszentmártoni járásban. A régészeti leletek tanúsága szerint területén már hallstatt korban éltek emberek. Megtalálták itt a lausitzi kultúra hamvasztásos temetőjét és a puhói kultúra településének nyomait is. Neve a szlovák sklabina (= rés, hasadék, latin Sclabonia, Szlovákia, szlovákul vidék, szláv vidék) főnévből származik. Fából ácsolt várát a 13. században a Balassák építtették, valószínűleg ősi földvár helyén. Először 1258-ban „Sklabonya” néven említik, 1320-tól vármegyeszékhely. Kőből emelt várát Doncs mester, a zólyomi ispán építtette 1304 és 1309 között.
Luxemburgi Zsigmond megerősíttette, várfalait két méteresre szélesíttette. Királyi birtok, majd Mátyás király bővíttette, a Szapolyaiaké, majd 1527-től előbb részben, később teljesen a Révayaké. Az 1460-as években átépítették. 1495-ben egy tűzvészben súlyosan megrongálódott. 1550 és 1605 között többször megerősítették. 1610-ben várkastélyt építettek hozzá és újra megerősítették. 1644-ben I. Rákóczi György, majd 1704 -ben a kurucok foglalták el. Később egyre inkább elhanyagolták, 1945-ben a partizánharcokban leégett, azóta pusztul. A falu Szklabinya várának majorjából fejlődött ki, 1678-ban tűnik fel az írott forrásokban. A 20. századig a Révay család birtoka. 1920-ig a faluban sörfőzde működött.
Vályi András szerint „SZKLABINYA VÁRA. Túrócz Várm. földes Ura Gróf Révay Uraság, a’ kinek alól jeles épűleteivel díszesíttetik. Régi épűletének eredete bizonytalan; kapuja felett 800 eszt. és 3 emberfő vala; 3 417részekre van osztva; felső a’ hegynek tetőjén, középső alább, alsó része pedig a’ hegynek allyánál. Nevezetesítik a’ Magyar Királyoknak itten vólt múlatásaik, ’s innen kőltt Kir. Leveleik. Régi bírtokosai külömbfélék valának; Ernest Jánosnak ajándékozván e’ Várat Korvinus MÁTYÁS, elégett vala, és azután Zápolya JÁNOSnak hatalmába jutott. Meglévén pedig a’ békekötés FERDINÁND, és JÁNOS között 1561-ben, az örökös Fő Ispánysággal egygyütt Gr. Révay Uraságnak bírtokába jutott, melly e’ Várat jeles épűletekkel tsinosíttatta. Bél Mátyás így ír e’ híres nagy Nemzetség felől: InCLVta ReVaIDæ stIrpIs antIqVIssIMa, saLVe! E’ Vár szolgáltatott nevet Túrócz Vármegye’ egy Járásának.”
Forrás:
Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III.
Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik