Detrekőváralja (Plavecké Podhradie) | Detrekő vára

Detrekőváralja (szlovákul Plavecké Podhradie) község Szlovákiában, a Pozsonyi kerület Malackai járásában. Környéke már az őskorban lakott volt. A falu és a vár közötti 495 m magas kúpon Hallstatt-kori erődítmény nyomait találták, mellette a kőkori ember által lakott barlangokkal. Detrekő vára a 13. század középén épült királyi várként. 1273-ban Ottokár cseh király sikertelenül ostromolta, Csák Máté sem tudta elfoglalni. Később a Szentgyörgyi és Bazini grófoké, a Serédyeké, a Salm, a Fugger és a Balassa családé volt. A 17. században, 1641-ben a Pálffyaké lett, akik bővítették. A kurucok elfoglalták, de 1706-ban visszavették a császáriak, falai alatt verte meg Starhemberg tábornok Ocskay kuruc csapatait 1707-ben. A 18. században lakói sorsára hagyták, azóta pusztul. A falut 1274-ben említik először.

Detrekő vára, régi nevén Detreh, a régi Pozsony vármegyében, magas hegycsúcson fekvő erősség. A tatárjárás után a nyugati határszélek védelmére emelték. IV. Béla király halála után, alig hogy V. István trónralépett, az ellentétek ismét kiélesedtek. A két uralkodó személyes találkozása inkább a háború kitörésének elhalasztását célozta, mintsem annak végleges elsimítását. De még a fegyverszünet lejárta előtt lángra lobbantotta az izzó szenvedélyeket Henrik bán és társainak II. Otakárhoz való nyilt átpártolása. 1271 tavaszán már mindkét fél fegyverben állt s nagy előkészületeket tettek. A magyarok lassúsága miatt ezúttal II. Otakár támadott. Átkelt a Morván, hirtelen elfoglalta Dévényt és Stomfát, mely utóbbi várat Marczel fia Sándor ispán védelmezett hősiesen, de a túlnyomó erő ellenében a gyönge vár nem sokáig tarthatta magát. A védők vitézül harcolva elestek, az ellenség pedig a drágán megvett várat a földdel egyenlővé tette.

Pozsony meglepése és elfoglalása után Szentgyörgy, Bazin, Vöröskő, Nagyszombat és Nyitra egymás után kerültek az ellenség kezébe s a cseh csapatok a Garamig mindent elpusztítottak. II. Otakár most visszafordult és Pozsonynál átkelve a Dunán, V. Istvánnak Moson és a Bábcza közt összegyűlt seregét támadta meg, de vereséget szenvedett, mire sietve visszavonult Bécsbe. A magyarok nyomában voltak a hátrálónak és elözönlötték Ausztriát, maga V. István pedig az elfoglalt északnyugati vidéket hódította vissza,s egyúttal gondoskodott a határok biztosításáról. Elrendelte, hogy a lerombolt Dévény és Stomfa várak helyében alkalmas helyen erős várat emeljenek. Ez az építendő vár pedig Detrekő volt. 

A királyi parancs — mely valószínűleg szóbeli volt — megtörténte után mindenekelőtt alkalmas helyet kellett kiszemelni a vár építésére. A parancs végrehajtói nagy körültekintéssel jártak el a feladatuk sikeres megoldásában. A cél, melyet elérni akartak, tisztán állott előttük: a határok biztosítása és a Morva-Kis-Kárpátok közti síkság védelme. Olyan helyet igyekeztek tehát keresni, amely egyrészt ne essen messze a határoktól, másrészt a síkság lakossága számára is könnyen hozzáférhető legyen és a mellett a természet által is lehetőleg biztosítva legyen a támadások ellen. Mindezen követelményeknek megfelelt az északkeleti irányban húzódó Kis-Kárpátoknak Dümbruttal szemben északra kiszakadó hegynyelve, főleg ennek végső kiszökellése, mely középponti fekvésénél fogva az egész alatta elterülő síkságon uralkodott és a honnan tiszta időben nemcsak a Morva folyóig, hanem azon túl is messze el lehetett látni és az esetleges ellenség mozdulatait könnyen figyelemmel lehetett kisérni. Azonkívül a hegycsúcs három oldalról meredeksége miatt teljesen hozzáférhetetlen volt; a déli negyedik oldal is csak nehezen közelíthető meg. Hozzáfogtak tehát e kedvező fekvésű helyen a várépítéshez talán még az 1271. évben, de legkésőbb 1272-ben és 1273-ban, ha a vár teljesen még el nem készülhetett is, mindamellett az építés oly előrehaladott állapotban volt már, hogy a csehek nemsokára bekövetkező ostromának sikerrel ellenállhatott.

1396-ban Zsigmond király Stibor vajdának adományozta. A Stiborivadékok kihaltával Szentgyörgyi György gróf szerezte meg s 1441-ben feleségének, Judit popelni hercegnőnek kötötte le hitbérül. A XVI. században sűrűn változnak birtokosai; köztük volt a rosszemlékű Balassa Menyhárt is, aki innen rabolta ki cinkosai élén a vidéket. A XVII. század elején Bakics Péteré volt. Utóbb a vár a koronára szállott s III. Ferdinánd gr. Pálffy Pálnak adományozta. Rövid ideig II. Rákóczi Ferenc kezén volt, de Ocskay László elvesztette. A XVIII. század végéig benne őrizték a Pálffyak levéltárát. 1707-ben a vár alatti csatamezőn szenvedett vereséget az Ocskay László vezette kuruc sereg a labancoktól. A vár e harcok során romba dőlt, a Pálffyak sorsára hagyták, és leköltöztek a faluban felépített négytornyos reneszánsz kastélyukba. Jelenleg a vár területén rekonstrukciós munkálatok folynak.

Forrás:
Házi Jenő: Detrekő vára a középkorban In.: Hadtörténelmi Közlemények 1914. évfolyam (15. kötet. Budapest, 1914)
Gutenberg Nagy Lexikon, 9. kötet