Perőcsény | Református templom

A községelső írásos említése egy 1254–59 között keltezett, majd 1398-ban átírt oklevélben Pereuchean. A XIII. században említik még Prenchan (vagy: Preuchan) néven, 1324-ben pedig possessio Preuchen vagyis Perőcsény birtok mint Hont vár tartozéka szerepel. A helynevet a Földrajzi nevek etimológiai szótárában Kiss Lajos szláv eredetűnek tartja: szerinte a Prečani szóból származik, melynek magyar jelentése túlsó parton lakók. Az elnevezést a nyelvész szerint az Ipoly jobb oldalán élők adhatták. A helyi hagyomány szerint a Hunt nemzetségbeli Salgó volt Perőcsény alapítója és első ura, aki várat építtetett az erdő mélyén, a 715 méter magas Várbércen. Borovszky Samu által szerkesztett Hont vármegye monográfiájában a váralján települt Salgófaluról is olvashatunk.

A honti várispánság megszűnése után királyi birtokká vált Perőcsény határa adományként vagy zálogként magánföldesurak kezére került. Birtokosai közül megemlíthető Csák János, Harsundorfi Ölveng, Salgó vára, Salgói Miklós, Lévai Cseh Péter erdélyi vajda, Axamit cseh huszita zsoldosvezér, Ujlaki Miklós, a lévai vár, utóbb a herceg Esterházy majd a Baráthi Huszár család. A települést 1419-ben említik először vásárhelyként, majd 1421-ben és 1436-ban vására nyilvános perbe hívás helyszíne. Keresztény egyházra utaló első írásos adatunk 1469-ből maradt fenn, amikor György nevű plébánost említenek. Pázmány Péter Appendixe 1629-ben is a plébánossal rendelkező helyek között tartja nyilván. A középkori oklevelekben, török és magyar adóösszeírásokban magyar családnevek vannak többségben. Ugyanakkor a ma is élő családnevek közül a Fidel Frydet, a Henzel Herneczel, a Bánár Bagner alakban már előfordul a XV-XVI. században is, és ugyancsak német eredetre vall a Hevér családnév is. A német anyanyelvű lakosság jelenléte valószínűleg a község erdőségeiben folyó bányaműveléssel hozható összefüggésbe.

A falu a XVI. század közepén a török félhold uralma alá került, az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírásában Perőcsín néven 30 házzal szerepel, a családfők száma 45, a férfi családtagoké 14. A hódoltság alatt is végig lakott település. A török uralom vége felé, 1664-ben 102 fejadófizetővel módosabb helységnek számító településünk egykerekű malmát is összeírták. Talán a husziták Börzsöny-vidéki, jó száz évvel korábbi jelenléte is szerepet játszhatott abban, hogy a vidéken meghallgatásra, befogadásra leltek előbb a reformáció lutheri, majd később kálvini tanai. 1592 körül már református gyülekezet működött itt.

A település déli részén, a domb legmagasabb pontján áll a református templom. A műemléki irodalomban régóta ismert, hogy kőből épült tornya középkori eredetű. A XVIII. századi canonica visitatiók szerint hajója és szentélye is kőből készült, valamint sekrestyéje is volt. Ezeket lebontották, és 1857-ben építették a téglalap alaprajzú, keletéit, neogót templomot. Nyugati homlokzatának és az előtte emelkedő toronynak a sarkait gótikus támpillérek támasztják. A mai földszint három oldalán egy-egy csaknem 200 cm magas, 20 cm széles, csúcsíves résablak, az első emeleten, szintén három oldalon egy-egy csaknem 200 cm magas, 90 cm széles, csúcsíves ikerablak helyezkedik el. Méri István 1948-ban megfigyelte körítőfalának és egykori temetőjének részleteit. Két késő középkori harangja ismert, az 1602-ben készültet beolvasztották az első világháborúban. Az 1656-ban öntött harang ma is megvan.

Forrás:
Perőcsény település hivatalos weboldala (Hozzáférés: 2023. március 14.)
Novák László: A Börzsöny ÉNy-i vidékének településföldrajzi viszonyai
Dóka Klára: Az Ipoly menti falvak történeti statisztikája (1550–1848)
Koczó József: Búcsújáró és templomos hely emlékei Perőcsény határában