Nagymaros | Szent Kereszt felmagasztalása-templom

A templom eredetileg a XII. század végére jellemző románkori templomokhoz hasonló téralakítású, kelet-nyugati tájolású, kis alapterületű, síkfedésű, hosszanti egyhajós teremtemplom lehetett, melyet a későbbi korokban bővítettek. Az eredetileg 1326-ból való írásos emlékek a templom Szent Márton titulusát említették, amely 1543-ban a város pecsétjén és címerén is megjelent. A nagymarosi plébániatemplom valószínűleg a 13. század végén épült, négy évszázad átépítései során kapta mai arculatát. A városi kiváltságot biztosító okirat 1324-ből tesz róla említést. Legrégibb fennmaradt része a déli fal egy szakasza. A 14. század második felében hajóját kibővítették és megmagasították. A déli oldalára csúcsíves kaput helyeztek. A hajó nyugati végében karzatot emeltek, amelyet téglalap alakú kőkeretes ablak világított meg. A többszöri átépítés következtében most a déli falon hét különböző nagyságú, díszítésű és elhelyezésű ablakot látunk.

A 15. századi gótikus ablakokat befalazták, két nagy ablakot nyitottak a 19. században. Az északi falon épségben megmaradt a templom 14. századi bővítéséből származó ablakrendszer. A kettős ablaksor arra enged következtetni, hogy a templomhajó ezen az oldalán egy oldalkarzat is helyet kapott. Külső támpillérek nem voltak. A templomot a XV. század végén ismét átépítették, hajóját kelet felé egy szakasszal meghosszabbították, és egy új, poligonális (sokszögzáródású) támpilléres szentélyt építettek hozzá. Ez a szentély a nyolcszög három oldalával záródott, mindhárom falán egy-egy magas, kétosztatú csúcsíves, mérműves ablakkal. Ekkor törtek ajtót az északi falba, részben szétrombolva ezzel az ablakot. Az építkezés utolsó szakaszában épült torony a nyugati oldalon csúcsíves kapuval. Ehhez hasonló a toronyaljból nyíló belső kapu is. Az első szint egyetlen ablaka a déli falon nyílik,

A harmadik szint, a harangemelet nyolcszögletű alaprajzú. Négy oldalát rézsűs bélletű, csúcsíves ablakok törik át. Valamikor a negyedik szint is ehhez hasonló volt, de a szint felső részét a barokk átépítés során a 18. században visszabontották és az ablakoknak csak az alsó része maradt ránk, amelyeket ma a toronyóra számlapjai fednek.  Ezt a szintet aztán új főpárkánnyal zárták le, ami fölé bádoggal borított, lanternás téglakupola került, csúcsán a kereszttel. A torony egyetlen hitelesnek tekinthető középkori képét a toronyalj oldalfalán láthatjuk. Ezek szerint, a torony hegyes gúlasisakkal záródott, alatta egy alacsony körüljáró erkéllyel övezett szinttel. A torony aljában a mennyezet későgótikus csillagboltozat, közepén, a zárókövön látható a megépítésének 1509-es évszáma. A ma látható képek Lohr Ferenc 1926-ban végzett restaurálásának eredményei. A zárókő körül középen angyalok, szeráfok, és a négy evangélista jelképe. Az oldalfalon egy 1595-ös Hufnagel (flamand metsző és festő) -rézkarcnak a sgrafitto változatát helyezte el Lohr Ferenc, ez tulajdonképpen Visegrádot ábrázolja, de jól láthatjuk rajta a nagymarosi templomot.

A templomot 1771/72-ben barokk stílusban építették újjá. Befalazták a gótikus ablakokat és nagy, szalagkeretes ablakokat nyitottak a szentélyben és a hajóban. Az új karzat is kupolás fedést kapott. Erősen kidomborodó mellvédje középső részét két vörösmárvány oszlop tartja. A szószék a szentélyt és a hajót elválasztó diadalív pillérén kapott helyet. A szószék tetején a Jó Pásztor alakja van vállán az elveszett báránnyal, körben a négy evangélista. A 2019. évi restauráláskor visszakapta eredeti színét. 1770-es évekből, tetején Jézus megkeresztelésének jelenete, Jézus és János fölött galamb képében a Szentlélek. 

Forrás:
A nagymarosi Szent Márton plébánia hivatalos weboldala