Besztercebánya (Banská Bystrica) | Beszterce vára

A város az itt még a kelták és quádok idejében megindult rézbányászatnak köszönheti eredetét; a rézkorszakbeli leletek ugyanazon összetételeket tartalmazzák, amelyeket ezen vidék réztermékei képviselnek. A morvák idejében a telep neve Bisztricze lehetett; a név mellett a bevándorolt német telepesek ellentétben a szomszédságban fekvő Altstohl elnevezéssel, a Neusohl elnevezést használták. Ezeknek a bányászat és az ipar terén kivívott s a jövőben is biztosítandó sikereit kivánta IV. Béla 1255-ben azzal jutalmazni, hogy kivette a várost a Zólyomi vár joghatósága alól s a szabad királyi városok privilégiumaival ruházta fel. Zsigmond idejétől kezdve e város a többi hat alsómagyarországi bányavárossal együtt a királyné tartozékát képezte. Utolsó úrnője Mária, II. Lajos özvegye volt, akitől a várost testvére, I. Ferdinánd, a kir. fiscus számára megváltotta. A rendkívül gazdag királyi bányák 1494-től kezdve Thurzó János bérletébe kerültek, aki lassankint a polgárok bányáit is magához váltotta s ezeket aztán az augsburgi Fugger családdal együtt egészen 1546-ig művelte.

A bérlet megszünése után a bányákat a kincstár művelte, de tőke nélkül csak szerényebb méretekben. Nagyobb lendületet nyert az üzem, amidőnt a tőkét az amsterdami Deutz és a bécsi Sreyvogel cégek előlegezték s a réz számára a nyugateurópai városok elsőrangú piacait biztosították. A bányászat nagy kiterjedésű művelése céljából 1573-ban lefoglalta Miksa a város erdeit s csak a mult század második felében sikerült a városnak ezen nagyjövedelmű vagyonát visszaperelni. A városnak gazdag bányászata, fejlett ipara s a 17.század elején elkészült erődítvényei nagy szerepet biztosítottak neki a Bocskay, Bethlen, Thököly és a Rákóczi idejében, de egyúttal nagy megpróbáltatásoknak is tették ki a polgárságot.

A város éjszaki végén áll a hajdani besztercebányai vár, mely mély árokkal volt körülvéve. A bejárat a vár nyugati oldalán volt. Ennek vonóhídja már elpusztult, csak a csigák láthatók még. A kettős kapu fölött két emeletes torony emelkedik. A nagyobb kapu fölött az emeleten látható a kőből épült öntőerkélyt („Pechnase”). A többi ablakok inkább lőréseknek tekinthetők. A kapun át haladva érünk egy kis udvarba, ennek jobb oldalán találunk egy emeletes, hajdan pedig tanyának szolgált épületet. A kis udvaron áthaladva egy második kapucsarnokon érünk a vár udvarba. A második kapucsarnok balján emelkedik egy erős, négy emeletes harangtorony, mely annak idején egyszersmind őrtorony volt. Mind a három kapucsarnok dongaboltozatú. A várudvar közepén áll a székesegyház, ettől északra a szláv templom. A székesegyháztól keletre két, két emeletes félkörű torony van, melyhez a várudvar felé szintén két emeletes de téglány alakú lakóépület van kapcsolva.

A szláv templom nyugati oldalán ismét három emeletes lakóház van. Ennek földszinti helyiségei donga boltozattal vannak ellátva, a többi emeletek gerendásak, A második emelet fölött találkozunk egy, nagy részben elpusztult, ki nem vehető címerrel és az évszámmal, Az ablakok béletei és körösztjeinek profiljai megfelelnek ezen évszámnak. Az egész ház faragott trachitból készült és a várparancsnok és tiszteinek lakását képezte. E háztól éjszak felé van egy erős, félköríves fal, mely régen szintén három emeletre volt osztva és a házzal egy födél alatt lehetett. A templomtól északnyugat felé a körfal északnyugati csúcsán ismét köríves emeletes torony van. A vár összes fala trachit és homokkőből való, tégla nincs. A várárok nyugati része be van töltve és újabb időben sétatérnek van átalakítva. 

A vár körfalaiból csak az északi és keleti oldalon maradtak fönn részletek. Délnyugati oldalán a várkapuerőd, külső falán kettős kapunyílással, a nagy kapunyílás csúcsíves, két felén a felvonóhíd láncainak csigái megmaradtak. A kis kapu négyszögletes s szintén csúcsíves kori. A kaputorony felső résén két szuroköntő kas kőből, restaurálva. A kapuerőd kerek falán bal felől egy kulcslyuk alakú lőrés, jobb felől hozzáépített új épületek. A belső várkapu szintén csúcsíves nyílású s faragott kövekből épült, fölötte két sorban lakószobák, csúcsíves kori négyszögletes ablakokkal. Ez épületrész hátsó homlokzatán a lebontott várfalaknak megfelelő falkiszögellés. A belső kapu bal felén az őrtorony, ma harangtorony, XV. századbeli csúcsíves épület, vörösrézből készült igen szép copf stílű sisakkal, ennek csúcsán címeres bádogzászlóval. A toronyban három harang a XVIII. századból, besztercebányai munka. A várfalakhoz támaszkodott a pretorium, két bástyaszerű négyszögletes épület, a Szent Kereszt-templom az ezzel összeépített s úgynevezett Mátyás-ház, hátsó homlokzatán félkörű bástyatoronnyal s egy gyökeresen átépített alacsonyabb épület, külső sarkán hengeres bástyával. A várfalak ormán s az ezekhez falazott épületek padlásán védőfolyosó futott végig, amelynek egyik befalazott ajtaja a Szent Kereszt-templom padlása s a Mátyás-ház legfelső emeletének közös falában ma is megvan, egy másiknak legfelső emeletének közös falában ma is megvan, egy másiknak nyoma, ezzel szemben, az utóbbi déli oldalán látható.

Forrás:
Váliné Pogány Jolán szerk.: Az örökség hagyományozása Könyöki József műemlékfelmérései 1869-1890 (Forráskiadványok Budapest, 2000) 
Bardoly István – Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)