Várak a Felvidéken
Beniczky-várkastély | Alsómicsinye (Dolná Mičiná)
Elérhetőség
Szlovákia (Felvidék)
Dolná Mičiná 96, 974 01 Dolná Mičiná, Szlovákia
Galéria
Alsómicsinye (szlovákul Dolná Mičiná) község Szlovákiában, a Besztercebányai kerület Besztercebányai járásában. Területe már a korai kőkorszakban lakott volt, ezt bizonyítják az ebből az időszakból előkerült cseréptöredékek. A falu a 14. század második felében keletkezett, első említése 1402-ből való „Alsowfalu” néven. 1565-ben „Mychyna”, 1572-ben „Also Mykefalwa” néven tűnik fel a forrásokban. Kezdetben a Micsinyei, később a Beniczky család birtoka volt. Lakói főként mezőgazdasággal foglalkoztak. 16. századi várkastélyát 1667-ben bővítették, majd a 18. században harmadik szintet és kápolnát építettek hozzá.
A négy sarkán kerek tornyokkal erősített alsómicsinyei kastélyt az építési felirat szerint alapjaitól építette 1667-ben Beniczky Tamás és felesége, Mervald Katalin. A kastély egyik, díszes keretű kandallóján is kettejük neve és címere szerepel. Beniczky Tamás, aki Zólyom vármegye alispánja volt, Besztercebányán is épített – külső homlokzati loggiás — városi palotát magának (1660). Hosszanti négyszög alapján, sarkain négy hengeres bástyával, keleti oldal a közepén egy négyszögletes lépcsőtoronnyal hegy tetején épült. Nyugati homlokzatán árkádos lépcsős feljáró, kétágú, a ház belsejéből idenyíló kulcslyuk alakú lőrésekkel, aminőkkel a bástyák is áttörvén. Az emeleten árkádos folyosó, öt félköríves nyílással, bal oldali falán kőből faragott kandallóval. A kétkarú lépcső homlokfalán, a pinceajtó felett fölirat: Hoc Castellum Ex Fundamento F. C. G. D. Thomas Beniczky de Miczinia cum consorte Sua G. D. Catharina Mervald 1667.
A kastély eredetileg felső -magyarországi renaissance stílusban épült, ma manzárdtető fedi. A lépcsőre dongaboltos pitvar nyílik; a földszinti szobák keresztboltosak. Az emeleti szobák cikkelyes dongaboltozatúak. Az északnyugati sarokbástya emeleti szobájában bemeszelt stukkóboltozat: hatcikkelyes kupola, csigás levélindák, közepén négylevelű rózsa s négy kerubfej. A padlásból átalakított második emeletén gerendamennyezetek, az egyik szobában gránitszínű, apró domborműves, copf-empír stílű kályha. A lépcsőház legfelső emeletén rokokó festésű kápolna s XVII. századbeli kandalló, a besztercebányai Beniczky-kapuhoz hasonló pilaszterekkel s párkányán két fenyőtoboz alakú golyó között a Mervald-címer. Nyakán átlőtt hattyú, félhold és csillaggal. A földszint bal oldali szobájában zöld mázas, hengeres cserépkályha, XVIII. század, pitykés díszítéssel.
Forrás:
Mikó Árpád – Verő Mária – Jávor Anna szerk.: Mátyás király öröksége, Késő reneszánsz művészet Magyarországon (16–17. század) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2008/3)
Bardoly István – Cs. Plank Ibolya szerk.: A „szentek fuvarosa” Divald Kornél felső-magyarországi topográfiája és fényképei 1900-1919. (Forráskiadványok Budapest, 1999)