Kékkő (Modrý Kameň) | Kékkő vára

A kékkői várrom az egykori Nógrád megye szlovákiai részén, az azonos nevű falu fölé magasodó, 315 m tszf. magasságú hegynyúlványon helyezkedik el. Első említése 1285-ből származik, amikor is Forró Péter volt a vár birtokosa. Jelen ismereteink szerint nincs alapja annak a helyi hagyománynak, mely szerint a vár már a tatárjárás előtt is állt volna. Forró Péter halála után Kékkő a HontPázmány nemzetség bényi ágához tartozó Kázmér fiaira szállt, de még 1290 folyamán visszakerült a korábbi tulajdonos utódaihoz. Ezektől származott le a későbbi Balassa család. Bár a Balassák birtoklását Csák Máté foglalása megszakította, 1321 után Károly Róbert visszaszolgáltatta Kékkőt a családnak, amely azt egészen a vár pusztulásáig birtokolta.

A jelenlegi épületegyüttes két élesen elhatárolható részből áll. A déli fele egy romos falakkal szegélyezett füves terasz, amely ebben a formájában 19. századi romantikus kerttervezés eredménye. Amint a legújabb kutatások kimutatták, a falcsonkokon belül ekkor tudatosan alakítottak ki vízszintes terepet, jelentős mesterséges feltöltést hozva létre. A vár területén az elmúlt évekig csak nagyon behatárolt méretű régészeti kutatások folyhattak. 2013-ban és 2014-ben a vár műemléki helyreállításához és állagmegóvásához kapcsolódóan, Ján Beljak vezetésével, Michal Holeščák, Peter Debnár és Zuzana Kaličiaková közreműködésével több mint 700 négyzetméter felületet kutattak meg a felszín fölé emelkedő középkori falakon belül. Eddigi ismereteink alapján a vár 13–14. századra keltezhető magja szabálytalan, ovális alaprajzú, nagyjából 32×46 méter alapterületű. Egyik bejárata ma is látható a keleti oldalán, míg egy másik az északi oldalon nyílhatott, a mai lépcső helyén. A vár északi részén egy kerek alaprajzú, nagyméretű torony állt, melyet a kutatók lakótoronyként értelmeznek. Az erősség egyik legkorábbi épületeként meghatározott torony alsó szintje a feltöltésben őrződött meg.

A körítőfal keleti szakaszánál egy gazdasági funkciójú épületszárny részletei kerültek elő, többek között egy kenyérsütő kemence. Valószínűleg ez lehetett a várkonyha. A lakószárny minden jel szerint a terület délkeleti részén helyezkedett el. A viszonylag magasan álló falain gótikus ablak és kandalló nyomai figyelhetők meg. Még a középkor folyamán épülhetett fel a vármag külső falöve. Arra vonatkozóan egyelőre nem rendelkezünk adatokkal, hogy a török megjelenését és a környező várak elestét követően Kékkőn bármilyen jelentősebb erődítésre került volna sor. Ilyen jellegű kísérletre utal többek között az, hogy Balassa Jánost 1562-ben zólyomi ispánná és bányavidéki főkapitánnyá nevezték ki, sőt, 1567-ben és 1568-ban a megyei közgyűlés a vár korszerűsítéséről és bővítéséről hozott határozatot. Ahogy Nógrád megye más várainál, a védelmi tervek itt sem valósultak meg, s 1575-ben a törökök egy háromnapos ostromot követően elfoglalták Kékkőt, s hamarosan hódoltatták a teljes környéket is.

Ezt követően egy 1578-as adat arról tesz említést, hogy az elfoglalt várat az új védők egy palánkkal bővítik ki, hogy a nagyszámú helyőrség elférhessen benne. A régészetileg is igazolt palánk a vár északi előterében helyezkedhetett el, a későbbi reneszánsz erődítés területén. 1588-ban a királyi csapatok kísérletet tettek a vár visszafoglalására, s nem csak az elővárat (a palánkot) gyújtották fel, hanem még a vár magját is, melynek következtében egy torony kivételével az egész vár leégett. Azonban az ostrom végül kudarccal zárult, bár annyi eredménye lett, hogy öt év múlva a még romos erősséget viszonylag kis erőfeszítések révén szerezték vissza a Pálffy Miklós vezette keresztény erők. A védők azonnal a vár feladása mellett döntöttek, felrobbantva a még használható részeit. Balassa Zsigmond 1609 és 1612 között alapjaiban felújíttatta és korszerűsíttette a várat. Ekkor épült át jelentős mértékben a belső vár északi része, mely során a kerek „lakótornyot” visszabontották, s belefoglalták az új épületbe, a külső falszoros területén pedig ágyúállásokat alakítottak ki. ugyanekkor épült fel a délkeleti négyzetes „bástya” és átalakították az északi elővárat is.

Az utóbbi azt jelentette, hogy a korábbi török palánk területét kővárfallal zárták körbe, ehhez fokozatosan palotaszárnyak épültek, melyek magukba foglalták az új várkápolnát is. Az északkeleti sarkon itt is egy bástyát alakítottak ki. A reneszánsz északi szárny külső homlokzata előtt a hegygerincet mély árokkal átvágták, a kapuhoz pedig egy kőhidat építettek. A vár pusztulása a 17. század második felétől kezdődött. A törökök már 1659ben újra megostromolták, de valószínűleg megjelentek itt 1663-ban is, amikor az egész Dél-Nógrádot megint hódoltatták. A legsúlyosabb sérüléseket az 1683. évi, Thököly Imreféle ostrom során szenvedte el az erősség. Kékkő ezután majdnem a 18. század közepéig romosan állt. Végül Balassa Gábor kezdte meg felújítását, újjáépíttetve a reneszánsz részét, a középkori vármagot pedig romantikus romként hagyva meg. A felújítás 1759-ben fejeződött be a várkápolna felszentelésével. A romos déli részt végül a 19. század utolsó harmadában töltötték fel, s parkot alakítottak ki a területén.

Forrás: 
Mordovin Maxim: Kékkő vára (Castrum Bene 18.szám)