Budakeszi | Templomrom

A város területén már az újkőkorban laktak. A rómaiak idejében virágzó település volt itt egy kereskedelmi út mellett. A település a honfoglalás idején a Keszi törzs szállásterülete volt, melyből a neve eredeztethető. Nevét először 1270-ben említik. Ekkorra már virágzó település alakult ki, mivel a Fehérvár–Buda kereskedelmi úthoz itt csatlakozott egy másik, Tinnye–Esztergom felé, amely lehetővé tette a visegrádi vám kikerülését. Buda 1541-es elestével a település a törökök kezére került, nagyban elnéptelenedett. 1659-ben Zichy István szerezte meg a korábban császári birtokot, majd (főleg a törökök 1686-os kiűzése után) német telepeseket hívott. Ők nagyrészt szőlőműveléssel foglalkoztak errefelé, Buda, később Budapest piacot jelentett számukra. A mai római katolikus templom udvarában 1997-ben végzett ásatások az 1761–66 között épült barokk templom alatt a település nagyságához képest jelentős méretű középkori templom falcsonkjaira bukkantak.

A barokk templom mellett terül el a korábbi templom romja. A terület enyhén délkelet felé lejtős és régi kőfal köríti. A romtemplom különféle terméskő falazatú épületek maradványa. A romtemplom falait mindenütt agyagos mészhabarcsba rakták. A különböző korok javítása vá ltakozó minőségű mészhabarccsal történtek. A romtemplom egykori faragott kő elemei a Pest megyei Múzeumba kerültek. Az egykori Alkeszi faluban állott, Szent Györgyről elnevezett templom feltehetően a 12. században épült. E templomot a 13. században bővítették. Ez egyszerű, egyterű, félköríves szentélyzáródású épület volt, kora egyházi építészetének tipikus és egyben jellegzetes alkotása. A templomot egy 1267-es, birtoklási vita miatt keletkezett oklevél nevezi meg és benne Péter, a Keszi Szent György egyház plébánosa is megemlíttetik. A 12. században keletkezett templom a 14. században már szűknek bizonyult a hívők számára. A kis épület bontása után helyén csaknem négyzetes terű, egytornyú új templomot emeltek, téglány alaprajzú szentéllyel.

A szentélyhez északi oldalán sekrestye csatlakozott. Ennek falmaradványaiban ásatáskor másodlagosan beépített római kori sírkőtöredéket és oltárkövet találtak. A templom és a torony nyugati sarkait átlóban épített támpillérekkel látták el. A templom terébe beálló kórus létét két tartó oszlopának maradványa igazolja. E tér boltozott volt, bordázatának indítása a templom romfalának oldalfalában látható. (A templom terének közepén megtalált kőtömb a templom középoszlopának kérdését is felveti. A 14-15. századi magyar építészetben ismerünk olyan – felvidéki templomokat, amelyek síkmennyezetét utólag úgy váltották fel boltozattal, hogy az oldalfalak korlátozott teherhordó képessége miatt középre is oszlopot építettek be, így kéthajós, boltozott teret nyertek.) E templomot több oklevél említette. 1332-ből tudjuk, hogy a templom plébániája a veszprémi püspökség budai főesperesi kerületéhez tartozik. 1329-ben Budai Jakab fia János, 1350-ben Ádám a plébános és ugyanekkor VI. Kelemen pápa bizonyos dézsma-ügyeket firtat. 

A 15-16. század fordulóján a nyolcszög három oldalával záródó, támpilléres, hosszú, gótikus szentélyrésszel bővítették e templomot. Valószínűleg ekkor épült a templomhajó északi részéhez illesztett kis kápolna is. E korszak emléke a korunk ásatásai során megtalált szentségház- és szenteltvíztartó-töredék is. 1629-1652 között a templom a református egyházé lett, lelkészeit az óbudai Seniorátus tartotta nyilván. A terület török kor végére elnéptelenedett. E kor építéseiről nincs tudomásunk. A török kor után a falu betelepülése idején 1699-ben alapították újra a plébániát. A feltételezhetően rossz állapotú templomot 1634-ig többször renoválták és át is építették. Kijavították vagy újraépítették a templom boltozatát, megerősítették a falpilléreket, bővítették a sekrestyét, több ütemben emelték a templom járószintjét és új kórust is építettek. A templom 1713-ban két harangot kapott. Az 1747. évi Canonica Visitatio e templomot már jó állapotúként írta le. A ma álló templom 1761-1766 között épült fel. Az új templom építésekor először a régi templomnak az építés útjában álló tornyát, valamint a hajója és a kápolnája nyugati részét bontották le. Feljegyzések utalnak arra, hogy az új templom a régi köveiből épült. A régi templom szentélyét azonban az építés ideje alatt – immár barokkos formában átépítve – megtartották. Az új templom építésének befejezése után a régi templom szintje fölött új szinten képeztek ki, amely templomudvarként és eleinte temetőként is szolgált. 

Forrás:
Györffy György: Pilis megye
Déry Attila: Budakeszi Havas Boldogasszony római katolikus plébániatemplom (PDF)